Tabula Rasa (Amerikai Szövetséges Államok)

Bemutatkozik a srác félig, aztán meg az én bemutatkozásomra meg leszól. Én csak röviden reagálok a szavaira.
- Nem én adtam magamnak ezt a jelzőt Jack, és arról sem tehetek, hogy valaki a jövőbe küldött, hogy megnézhessem ezt és sok más helyet elpusztulva, aztán meg visszajutáskor nem sikerült csak hónapnyi eltolódásokkal visszatérni.
Felelem röviden, majd hallgatom Évát, aki a profról mesél, majd engem dicsér, miközben a hely megszületéséről beszél, be kell vallanom, hogy jól esik a dolog, pedig én igazán nem tettem sokat érte.
Mikor Éva felteszi a legfontosabb kérdést számára, csak rámosolygok válaszként, és közben próbálom Rasa állatainak érzéseit figyelni. Hátha megérzem, hol nyugtalanok, hogy esetleg merre láttak idegent, mert akkor ara találhatjuk majd meg a professzort. Nem félek a migréntől, mivel ők nem a holnap gyermekei, akiknek az IQ-jához fel sem érek.

Amatsu Mikaboshi, Mikaboshi, megvan! Ezt is belémtáplálták a tudósok, amint régen a filmjeimben sok minden mást a többi szereplő. Csak ez benn is maradt. Úúúú, b...meg, Tatikám, muszáj volt egy istennek nekimenni? A legrosszabbnak? Ha itt megvan a doki és a pöttyöket is vágjuk, akkor a következő célom, hogy végre megöljük ezt a káoszistent. Biztosan kelleni fog egy kis segítség a japán istenektől, mert ők értenek hozzá. A tárgyalási alap megvan, itt hordom a lábaim között azt, aminek még az istenek is örülnek a betáplált teológiai ismereteim szerint. Tudomány, világmegmentés és b...s együtt. Csodálatos összhang.
Tehát Alex még nem lett jobban.
- Sajnálom, pedig cool fickó és jó shieldes. Tehát még kezelik valahol... Ha előkerül, mondd meg neki, hogy Evangelin csókot küld neki!
A kezeimet felteszem és mosolygok a fiúra.
- Nem bántunk! A dokit akarjuk épségben tudni és biztos, hogy ő se bántott senkit.
A szaglásomat itt kilőtték, mindent elnyom a dzsungel szaga. Még a fiút és a dinóját is. Banyek, már tudom, ki ez! Nem hittem volna, hogy az alelnök fiát egy őslény mellett látom, de nem ez a legfurcsább. Láttam én már politikusok gyerekét forgatáson is és meglepően profik voltak... Hmmm, őt is kipróbálnám, mit tud. Nem rontok el mndent azzal, hogy leleplezem, de szem előtt tartom a tényt. Mutáns lehet, csak jól titkolja. Nem hiszem, hogy elveszett volna a mutáció öröklődése útközben.
- Szupi! Bobot meg lehet simogatni? - kérdezem, mert vérszomjas fajtának ismerem, de ha Jack illetve Sebastian mellett úgy jön, mint egy öleb, nekem is engedhet. Csak akkor nyúlok hozzá, ha Jack azt mondja, nem harapja le vállból a karomat.
- Söröm nincs, Cicus, neked? - kérdezem, hátha ő jobban felkészült. - Figyu, mutatok valamit.
Előveszem a térképet a zöld pöttyökkel és megmutatom azt a részt, ami ezt a helyet jelöli.
- Van sejtésed, hogy ez hova esik? A doktorunk kutatásai között találtam és egy kis egyetemi kiruccanás után ide jött. Cicus, te láttál ilyet a jövőben vagy valahol?
Verának múltkor is jó meglátásai voltak, az én feltöltéseimmel együtt és Jack helyismeretével meg lesz Morrison, ebben biztos vagyok. Ezt a Tabula Rasát szívesen megnéztem volna már eddig is, most bejutottam. VIP-jegyet kaptam, höhö.

Jack válaszol a kérdésünkre bár kissé bunkó módon, de végül is logikus a hozzáállása.
- Én az élni és élni hagyni elvét élem, amíg nem jönnek nekem. Szóval hacsak Bob nem néz snacnek, akkor tőlem nem kell paráznod.
Válaszolom a srácnak. Majd amikor a srác segít akkor csak megeresztek egy halvány mosolyt feléje. Éva reakciója sokszor felvidít ez most is így van. Hihetetlen, milyen jó kedvvel áll hozzá minden fura szituhoz. Én kissé azért tartok a dinótól, bár sejtem, hogy el tudnám verni ha akarnám. Csak éppen semmi hangulatom nincs hozzá.
A kérdésre csak rázom a fejem.
- Sajna nincs, bár nem hiszem hogy itt Rasa-n akárhol is találnál.
Sütöm el a béna poént. majd amikor Éva a térképet mutatja...
// Reakció attól függ, hogy ugyanazt a térképet láttam -e én is korábban, vagyis a karinak a jövőben//
1...a pupillám kitágul és meglepődök.
- Ezt honnan szedte a dokid? Ezt a térképet láttam a jövőben és ezek a pontok voltak teljesen kipusztulva.
2...megpróbálom beazonosítani a helyet és ha tudom a szerint válaszolok, vagy hagyom a srácot hogy ő tegye és ha nem tudná csak akkor mondom.
- Nem láttam ilyet a jövőben.
//
- Valakinek van tippje? Rasa állatai nyugodtak, nem okozott a doki sehol sem feltűnést, én nem tudom merre lehet most.

Dinósimogatóban még úgysem jártam. Kemény a bőre, hüllőszerű, milyen is lenne. Alexnek is kemény volt a bőre, emlékszem, még azon a helyen is, ahol megfogtam. Remélem, egyszer előkerül majd a Gyíkuci. De cukker! Idetolja a fejét. Kettőt sem kell mondani, én ott vakarom, ahol neki is jó. Az ősvilág ragadozóját úgy simogatom, mint egy pelyhes kis macskát.
- Jack, ha születik kicsinye, nekem kelleni fog, akár tojásként is. Kib...ul édes! - vigyorgok rá a srácra. - Az ölelést is bírja?
Ha azt is bírja, akkor megölelgetem a dínó nyakát. Cukor! Imádom. Ha talál egy nőstényt és szaporodik, nekem kell egy ilyen állat. Barbudán szeretnék is és ő is jól érezné magát. Nem volt sosem háziállatom, de őt elfogadnám. Még lovagolni is megtanulnék vele. Vagy dínógolni, f... tudja, hogy mondanák ezt.
- Akkor k...va jó, hogy elhoztam. Cicus, te mindig tudsz valami jó plusz információt! A dokinál nem igazán találtunk a térképről semmit. Hogy tisztán lássatok: két k..vát vitt fel a hotelszobába és onnan eltűnt, nem látták többet. A cuccai között találtuk ezt és egy címet egy egyetemhez, onnan vezettek ide a nyomok. Vera, akkor mit tudsz méd a jövőből?
Ráközelítünk és egy titkos katonai létesítmény van valahol.
- B...meg, ez régebbi, mint az ükanyám! A Noé űrhajóra is ráb...ták az atomot, meg ott is robbantgattak, csak régebben, ez nem lehet véletlenül. 
Jacknek igaza van, be kell ülni a kocsiba és a gázt nyomni. Tövig, mint a filmjeimben. Kiabálnak, nem értem mit és kik, de egymással beszélnek.
- Mi a p...? Jack, ismered ezeket? Sok ilyen...khmmm...jóképű alak van még itt, mint te?
Tudom, hogy nem emberi hangok, de érdekel, vannak-e még itt olyanok, mint az alelnök fia. A fegyveremet is előkészítem, mert ha támadnak, én nem hagyom szétlövetni a csinos kis seggemet. Figyelek, hogy fedezékbe ugrojak, ha kell. Megpróbálom kivenni, hányan vannak és hogy milyen a hangulatuk, ideges, katonás vagy menekülve rémülős. Múltkor helyreb...tuk ezt a várost, ne már, hogy már megint gáz van!

Ahogy látom a dinó viselkedését, lassan kezdek megnyugodni és mosoly húzódik a számra. Rég mosolyogtam már egy jót, de ez az identitászavaros dínó tényleg olyan volt, mint egy kiscica. Éva szavaira csak elmosolyodom és kissé kuncogok.
- Talán nekem se értana egy hasonló kisállat. A látszat tényleg csal. Bob úgy viselkedik, mint én mikor kicsi voltam.
Mondom, miközben eszembe jutnak a régi szép feline idők. Bár aztán elképzelem magam egy kis dínóval, egészen illene hozzám mint házi kedvenc, főleg mióta kissé megváltoztam.
Éva kérdéseire a térképpel kapcsolatban csak a fejem vakargatom.
- Annyi amennyit elmondtam neked. Szerintem ezek lehetnek az a leendő pusztulások központjai.  Legalábbis a jövőben egy ilyen helyen jártam és ott olyan volt, mint egy bomba robbantotta terület. Csak hamu romok és semmi élet. 
Mondom, majd idegenek kiabálását hallom a távolból valami idegen nyelven. Éva fel is teszi az egem is leginkább foglalkoztatott kérdést. Majd kivárok és figyelek, hogy fedezékbe tudjak ugorni ha kell.

A válasz várható volt a neve alapján, de ez nem zárta volna ki a kicsinyek lehetőségét, elvégre Bob apa is lehetne majd.
A srácra kissé furcsán nézek, mikor mondja, hogy Éva nagyapját kirugdosták vadföldről.
- Ööö. lemaradtam valamiről?
Nézek kérdőn Évára, elvégre nekem eddig nem mesélt a családjáról, én meg nem is firtattam a dolgot, bár ez a dolog felkeltette az érdeklődésemet.
A hangokra a srác se tud reagálni semmit ő s ismeri a tagokat.
- Ellenőrzöm őket.
Mondom, mint egy magyarázatként  arra, hogy miért fog a szemem elszíneződni, mikor elmémmel kinyúlok a hang forrásai felé, mivel elérem őket így biztosra vehetem, hogy ide tartoznak Rasa-ra.
- Élőlények, és idetartoznak Rasahoz, de még én sem találkoztam velük sose.
Mondom, mint egy megjegyzésként, majd a kérdésre válaszolok is.
- Szerintem nézzük meg, ha itteniek ,akkor nem hiszem, hogy veszélyesek lennének.
Mondom őszintén a srácnak, de a döntést Évára bízom.

- Szar ügy, Vera! Nem kéne felrobbantani ezt a baró helyet meg úgy ámblokk a világot sem... Meg kell találnunk, hogy miért történne mindez. Morrison doktor tudhatja és lehet, hogy azok vitték el, akik készülnek a világ felrobbantására. Tehát mindenki felkötötte a gatyáját, ugye? Asszem, nem adják ingyér a foglyot...

Bob fiú, ezt a nevéből is kitaláltam, de arra számítottam, hogy majd párosodik és nem hagyja el a kicsinyét. Kellene neki egy nőstény.
- És a fiúk nem szaporodnak vagy mi? A kapcsolat itt áll előtted. Asszem, tojást tudok szerezni onnan, de még egy nőstény se lehetetlen. Jack, ha meglesz a doktorunk, visszatérünk a dugásra, ok?
Direkt úgy mondtam, hogy félreérthesse. Ha az AIMnél segítenek és Vadföldről ttudok hozni egy csajt Bobnak, akkor miért ne tenném? Olyan kis cuki, neki is jár a dugás. Én meg a gazdájával nyomnék egy menetet és asszem, neki se lenne ellenére. Még senkinek nem volt ellenére, akivel b...tam. De jóóó, lesz egy ilyen állatkám! Ölelgetem, mert hagyja és az alelnök palántája is azt mondta, hogy nem bánt. Nevetek, mert Bob belefúj a hajamba. Elbújik, mint egy kisgyerek vagy egy félős kutyus. Imáááádom! Rávigyorgok és integetek neki. Nemtom, a gazdájától ijedt-e meg, mert olyat csinált, amit nem szabad. Vera most meglepett. Az én p...mat már az egész világ látta, így nagy hírverés volt, mikor kiderült, hogy Magneto unokája pornós. Mindketten elég híresek vagyunk, a nagypapi az őrült terveiről én meg a gátlástalanságomról és a szupermély torkomról többek között. Madripoorba is azért hívtak meg, mert Magneto unokája vagyok. Pornósokat nem hívnának csak úgy a császári palotába.
- Cicus, lemaradtál bizony, de nagyon! Higanyszálnak volt egy gyors numerája, tudod, neki biztos mindig olyanok vannak. Egy ilyenből lettem én. Jack, amúgy én leszarom a nagypapit, mondhatsz rá, amit akarsz. F...ságokat csinál, nem vagyok tőle hanyatt esve csak azért, mert ő csinálta az apámat.
Amióta megértettem, milyen fontos a világot megmenteni, azóta annyira se tartom, mint előtte. Mutánskirály, ja, persze, beteg lett tőle a népesség és sokan meg is haltak. Az Elődök Földjéről majdnem kihozott valamit, ami elpusztíthatta volna az Univerzumot. Elment az esze...
Vera szemei elfehérednek és valahogyan kapcsolatba lép a lényekkel, megnézi őket. Ide valósiak és nem tartja veszélyesnke őket. Cool ez a képesség, amit kapott és tudom, hogy megbízható, amit mond. Innen származik, ide tartozik, ő érzi ezeket, nincs okom kételkedni.
- Jack, te itt élsz, de ezeket még nem hallottad? Lehet, hogy most került elő a doktor és megtalálták vagy f... tudja, de nézzük meg! A kocsi megvár és ha ismeretlenek vannak itt rajtunk kívül, az talán nem véletlen.
Intek, hogy menjünk, de előreengedem a többieket. Jack a főnök, ő itt lakik, Vera kommunikál a helyiekkel, engem majd megmagyaráznak. Ha lehet, Bob mellett megyek és megint megsimogatom a hátát útközben. Az érzékeimmel figyelek, az erős szagok között, hogy van-e változás, hallok-e, látok-e furcsaságot és ha kell, fedezékbe fogok ugrani.

Jack vágja a témát. Egy alelnök fiától ezt el is lehet várni. Most már érdekel, ő mennyire vállalja a származását. Ha engem ilyen mélyen megismert, mondhatnám mélyen belém merült, csak nem úgy, ahogy igazán élvezném, majd én is felhozom a témát.
- Ahogy mondod, töki! Szerintem akinek van egy csöpp esze is, nem követi az öreget. A nagynénim, Wanda, amúgy...
Füttyentek egyet, ahogy a fiúk szoktak a lányok után.
- Szeretnék úgy kinézni, mint ő, ha annyi idős leszek.
Asszem, az öregedésem le lett lassítva egy kicsit, amikor megkaptam a felin képességeket, tehát ez nem is lehetetlen. Edzek is, sportolok, más anaerob tevékenységet is elég gyakran végzek ágyban, szőnyegen, biliárdasztalon, stb. Teszek az egészségemért. Azt meg meg se említem, hogy az egyik unoka csak azért van kiközösítve, mert ember. Ez a legnagyobb f...ság. Az Ellenállókhoz tartozik és a nagypapi utálja, mint a szart, pedig azok csak jót akarnak, békét és nem háborút. Egyszer megnézném, mi van az öreg fejében. Káposztaültetvény? Vagy karalábé, de nem több.
- Tényleg, te honnan is jöttél, Jack? Bob Vadföldről, ezt már tudjuk - mondom és rákacsintok az állatra, aki szintén nem ismerheti a hangokat, ha így fél tőlük. A gazdi most elmondhatja, hogy ki az apja, stb. 
Sétálunk és én tök jól érzem magam itt. Las Vegast is bírtam, a csillogással, a pénzes pasikkal, a pörgős élettel, ez egy másik oldal, a természet szépsége, tömény élet. Barbudán is hasonló volt és már az is tetszett. Hehhhh, egy falu. Az urbanizációból visszavettünk egy kicsit azzal a bombával. Jack nem ismeri ezeket a lényeket. Békaszerűek, furcsák. Verára nézek:
- Tudsz velük kommunikálni valahogy? Az érdekelne, kik ők és látták-e a dokit. Szőke, szemüveges tudós. Jack mondta, hogy más nem járt itt, tehát nem keverhetik össze nagyon sok emberrel... Vagy ha más furcsaságot láttak, amiből még lehet olyan jövőbeli robbanás, amiről beszéltél.
Ha nem látták, akkor is érdekes lehet, hogy kerültek ide. Helyiek, de Jack még nem látta őket. Las Vegas nagy volt és a Tabula Rasa is nagy, nem ismerhet mindenki mindenkit, de nem árt kérdezősködni. Csak úgy tudunk meg valamit. Még nem látom az összefüggést, de nagyon keresem. A nyelvet Vera sem értette, de valahogy, telepatikusan tudta, hogy ide valósiak, talán kapcsolatba tud lépni velük valahogy.

A biológiai vitát kis mosollyal nyugtázom. Nem szólok bele. Tudom, hogy Évának igaza van és csak jót mulatok rajtuk és az értetlenkedésükön. A hangokat azonban továbbra is figyelemmel kísérem fél füllel. Próbálom beazonosítani a nyelvet, hogy hátha halottam valamit ami akár egy kicsit is hasonlít rá, amiből ki tudom következtetni a dolgot.
Éva újabb kérdése már megint visszatereli rájuk a figyelmem nagyobb részét. Kiderül, hogy a srác nem itt lakik, mondjuk gondoltam, de azt nem hittem volna hogy csak merő szórakozásból van itt.
- Honnan jöttél Jack? Nem vár senki, hogy hónapokig itt legyél minden probléma nélkül?
Kérdezem, bár sanszos, hogy nem fog erre a kérdésre válaszolni így ezért mielőtt válaszolhatna én is kicsit nyitok hátha ő is fog felénk.
- Tudod én szinte mindent és mindenkit elvesztettem mielőtt létrejött ez  a csodálatos hely. Vegassal haltak meg ők is. Azóta ez a hely fogjuk rá, hogy az otthonom lehetne. Persze arról, hogy hogyan jött létre ez a klassz hely Éva is bővebben mesélhet még neked. De az alapsztorit már elmondtuk.
Mondom, bár tudom, hogy ez csak félig igaz. Tudom, hogy itt szívesen látott vendég vagyok, de még mindig furcsa nekem ez az életforma, az új külsőt már megszoktam, de az életstílus sokban eltér a régitől.
Megvárom hogy a srác mesél e valamit magáról, ha nem sikerül infót kiszedni belőle, hát sebaj magánügye, bár azért engem is furdal a kíváncsiság.
Ahogy közeledünk a hangok felé egyszer csak egy csoportnyi furcsa élőlény pillantunk meg. Érzem, hogy Rasahoz tatoznak, de necces, hogy tudnék -e velük beszélni.
- Nem is tudom. Eddig csak az érzelmek és a szándékok megérzésével volt sikerem, bár ezek nem a holnap gyermekei, talán tudok velük beszélni anélkül, hogy migrént kapnék tőlük.
Mondom, majd megpróbálom felvenni velük a kapcsolatot, ha a szavaikat nem értem vagy ők az enyém akkor próbálok barátságos és nyugtató gondolatokat és érzéseket küldeni feléjük, hogy tudják barátok vagyunk. Bár ha meg is értem őket akkor felteszem nekik Éva kérdését a profról.

Akármennyire is akartam volna, nem tudtam a lények fejében olvasni, valami védte őket tőle, vagy nem is tudom, bár az érzéseiket legalább éreztem, meg azt is,hogy ő azóta itt vannak, amióta rasa is megszületett.
~ Hmm. Talán csak alsóbbrendű lények fejében tudok olvasni itt Rasan, de mindegy is. Úgy tűnik nincs mitől félnünk.
Abbahagyom a kapcsolatot és immár megint teljesen a környezetemre tudok figyelni. Ekkor veszem észre, hogy a lények kiszúrtak minket.
- Azt hiszem látnak minket.
Jegyzem meg nem túl hangosan. Majd a társaimra nézek kérdőn.
- És most?

Kíváncsi lennék, mi az igazi története ennek a Jacknek. Vadföld? Tabula Rasa? Mikor az apja alelnök. Ő meg hazudozik össze-vissza és egy cuki dinót uszít a behatolókra. Ránk nem, mert mi tudtunk viselkedni és Bobbal már nagyon megbarátkoztunk.
- Cicus, ez nem sok. Próbáljuk az egyszerűbb kommunikációt
Nem akarom Verát megbántani, de amire rájött, arra az én két csodálatos szemem is rájött, mivel most nem ment bele semmi olyan, ami szokott. Látnak minket, igen, erre rájöttem. A pisztolyomat hátrateszem. Felállok és a két kezemet felemelve kiemelkedek nagy vigyorral domborítva. Ha támadnak, azonnal visszabújok a fedezékbe, de Cicus azt mondta, nem veszélyesek. Ennyit legalább megérzett. Jack meg Bob itt vannak. Nem ismerik a zöldeket, ők is lapulnak. Ha nem tudunk beszélni, nem tudom, mi lesz ebből. Talán...á, a holopánt. Ha nem félnek tőle, azon mutathatok képet a dokiról. Vagy lerajzolom. Az én kezeim másban jók, nem a rajzban. Fogtam már ceruzákat, nem is kicsiket és rajzoltam bajuszt is. Az nem ilyen volt.

A vidám üdvözlésemet követték a többiek is. Én imádnivaló vagyok, még most is, amikor van rajtam ruha, tudom. Jack se olyan, akivel gyerekeket lehetne riogatni, a Cicus meg ide tartozik mindenhogyan. Ebben a formájában itt született meg és valami mentális kötődés miatt ő lesz az, akit a legjobban megszeretnek, asszem. Irigylem is picikét. Attól tartok, hogy Bobtól megijednek. Aranyos, én már láttam, de ha bevadul, mindet meg tudja enni vagy összetapossa. Jacknek ajánlom, hogy figyeljen rá...
- A p...! Látjátok? Hogy a g...be került ide az a kőoszlop?
A csöcsös bombanő én vagyok rajta és a többieket is könnyű felismerni. Ki rajzolta ezt és hogyan és miért és különben is? Engem már neveztek mélytorkú istennőnek és még sok hasonlónak és oszlopot is állítottam, nem kicsiket és nem puhákat. Ezt mégis nehéz megfejteni.
Mennyi ideje csacsogtunk Jackkel? Negyed órája? Valaki kifigyelt és lerajzolta ezt, jelezve, hogy istenek érkeztek. Elképzelhető, abban a szagáradatban nem vettem észre, hogy néznek, lehet. Az se kizárt, hogy van jövőlátójuk és előre tudták mindezt. Cuki ez a kis csiriviri köntösű lény. Mi a f...t vár, mit kellene tennünk? Meg kell mentenünk őket valamitől? Mi leszünk a nagy tanítók, mint a vikingeknek az asgardiak? Tetszik ez a szerep. Most már én se csak egy dolgot tudnék nekik tanítani, hanem sok mindent.
Előveszem a holopántot, de befosnak tőle. Feltartom a kezemet, hogy nyugi, eltettem a félelmetes fegyvert. Arik a drágák. Rajzolnék nekik a porba, még izgalmas is lenne. Csak épp nekünk egy tudóst kell megtalálni, aki sejthet valamit arról, ami a jövőben elpusztítaná a világot. A zöldikékkel játszhatok utána is. Egyre jobban szeretem ezt a helyet, b...meg!
A telefonommal kivetítem a képet. Vera és Jack is most látják először és Bob is. Ez mindenkinek jó, látják, kit keresek. A köntösös nézegeti, tapogatja és mikor nem tudja megérinteni, meghajol a nagyságom előtt. Milyen nyelvük lehet? Rögtön ez jut eszembe, mert aki előttem meghajol, az általában a nyelvét kezdi használni nagy örömömre.
Tehát megjöttek az istenek. Lehajolok és megérintem a vezető fejét. Ha rámnéz, akkor a kezénél fogva segítek felállni. Az oszlophoz megyek vele. Ott szimatolok kicsit, hogy milyen anyagokat használtak a festéshez és milyen régen készült a kép. Ha friss, azt éreznem kell. Ha már régi, akkor érdekes igazán. Akkor valaki előtt megnyílt a jövő, mint az én p...m szokott elég gyakran. Egy ilyen arc érdekelhette a doktorunkat is, akit meg kellene találnom. Megpróbálom a kőoszlopra vetíteni a doktor képét, hátha így lesz valami. Morrisonra mutatok és utána magamra jelezve, hogy összetartozunk. Eszembe jut az a flash az űrhajóról, mikor egy tudós nő testében voltam. Ez most olyasmi érzés. Keresek a feltöltéseimben, hogy primitív népekkel való kommunikációt is raktak-e belém. Remélem, a többiek is próbálkoznak, lehet, hogy másnak lesz jobb ötlete.

Én is tudom, hogy nagyon keveset tudtam kideríteni, ami kissé lelomboz.
- Valami blokkolja a telepatikus kommunikációt velük.
Mondom Évának, mielőtt úgy döntünk, hogy felfeddnénk magunkat. Amint ezt megtesszük láthatóvá válik valami egészen bizarr a számomra. Egy hatalmas sziklán barlangrajzszerűen vagyunk lerajzolva mi négyen.
- Látom, csak nehezen hiszek a szememnek.
Reagálok Éva szavaira. Majd meglátom, hogy a lények istenként tisztelve hajolnak a földre. A vezetőjük valami különös nyelven beszél hozzánk, amit még sosem hallottam, és hiába próbálom megérteni, sajnos nem megy.
Éva megmutatja nekik a professzort holoképen, mikor a vezető keze átsiklik a képen, ő is földre rogy előttünk. Éva felsegíti a vezetőt és próbálkozik a kommunikációval. Majd gondolkozik.
- De régen activityztem. Lássuk megy -e még.
Éva után én is próbálkozom a kapcsolatfelvétellel. Felveszek egy botot a földről és a homokba kezdek rajzolni. Egy kört rajzolok és 8 nyilat köré, akárcsak egy iránytűn. A bottal a rajzomra mutatok, majd a professzor kivetített mására, ezek után helyben járok egy rövidet, majd felhúzom a vállaimat kérdőn, mintha csak azt mondanám, hogy én nem tudom merre ment. Végül pedig visszamutatok a bottal a rajzomra, rábökök néhány nyílra, megvonom a vállam, majd a botot átnyújtom a főnöknek, remélve, hogy megértette, amit mondani akartam neki és rábök az egyik nyílra. Remélhetőleg arra, amerre a prof ment.

Blokkolják a drága Cicust. Nézzük a helyet, mint nyálcsorgató tinik a filmjeimet, mutogatok, próbálkozok, Vera is. Mind a ketten jutunk valamire, úgy látom. Rájöttünk, hogy lóf...t se tud senki. A társaim sem látták a dokit és a cuki zöldikék sem.
- Őskori környezet, barlangrajz. Barlang nélkül. A szagok szerint a legegyszerűbb anyagokból csinálták. Homok, moszatok, növények és már több napos. Valaki várt minket, f...ikáim...
Verának megint vág az esze, mint a borotvám, mikor nyírom a p...mat.
- Te k...va jól activityzel, csajszi! Ha megyek ilyen játékra egyszer, kellesz a csapatomba.
Annak örülhetek, hogy okos társaim vannak. A falu népe semmit se tud. Értették, csak nem tudnak segíteni.
- Persze, hogy kib...ott nagy. Az viszont nem lehet véletlen, hogy oszlopot állítottak nekünk. Várjunk csak...
Meg kell kérdeznem valahogy, ki csinálta ezt az oszlopot. Odamegyek, rámutatok. Elfordulok, mintha most raknám ide a nagy követ és eljátszom a mozdulatot. Az ujjaimmal úgy csinálok, mintha én festeném az alakokat. Utána rámutatok a vezetőre, hogy ő volt? Széttárom a kezeimet, hogy ha nem, akkor ki volt? Végig mosolygok. Barátságos leszek, könnyen megy, mert aranyosak.

Sajna nem tudnak segíteni nekünk, megértik Éva és hogy én is mit akarunk mondani, de sajnos nem tudják a választ. Elgondolkodva vakarom a fejem. Jack mond valamit, de ez nem segít rajtunk, ezzel nem sokkal vagyunk előrébb. Éva dicséretére egy őszinte mosoly húzódik a számra.
- Köszi. Pedig pár éve már nem csináltam.
Vallom be, majd figyelemmel kísérem, ahogy a lány megpróbál még valamit kideríteni az őslakosoktól, még én sem tudtam, hogy pontosan mit.
- Azt kérded tőlük, hogy ők csinálták -e a rajzot?
Kérdem, majd ha válasz érkezik a főnöktől valamilyen formában, akkor azt mérlegelem, vagy hanem akkor azon kezdek el töprengeni(vagy azután, hogy mérlegeltem a helyzetet), hogy mi lenne a helyes lépés.
Ahogy ezen agyalok felmerül bennem egy ötlet, talán butaság, de jobb jelen pillanatban nincs.
- Talán kezdhetnénk a keresést a reaktoroknál, ami a térképen volt, ha a prof nem is lesz ott, akkor legalább ellenőrizhetjük, hogy minden rendben van -e ott és nem készül senki se berobbantani az egészet. Mert már meséltem neked Éva, hogy miket láttam a jövőben és ha azt megakadályozhatjuk az csak jó lehet, ha meg a doki is ott van, akkor két ügyet intézünk el egyszerre azzal, hogy odamegyünk. Mit gondoltok?

Egész jól haladunk ezzel a jelnyelvvel. Mutogatásban mindig is jó voltam, csak a filmjeimen mást kellett mutogatni. Integetek annak, aki az ábrát megcsinálta és mosolygok rá. A színezést már mindenki együtt csinálta. Értették a többiek is, ha figyeltek és ezt nézték, Jacknek azért hagyok egy kis feladatot:
- Akire mutatott a főnök, az rajzolt. Megpróbálsz kézzel-lábbal megtudni tőle valamit, hogy mégis honnan szedte ezt? Lehet, hgy ő a törzs jövőbelátója vagy ilyesmi. Akkor érdekelne, mit látott még.
Verának is válaszolok:
- Én is már napok óta nem b...tam, de menne, ha lenne rá lehetőségem. Igen, ezt kérdeztem tőle és ott a sarokban az öreg csinálta a rajzot. A színezést meg az egész kis békaember csapat. Cukik, nem?
Megint jó ötletei vannak a csajnak. Ha valaki szétb... a reaktort, csúnya világ lesz itt. Jacke elővesz valamit a táskájából. Mi a fene? Kirabolt egy múzeumot?
- Ilyenekkel még anyám kislány korában lehetett találkozni. Honnan szedted?
Gondolom, a szüleitől csaklizta el valahogy. Mehetünk is. Nem számítottam erre. Tök jó, hogy van rádiónk.
- Kösz, Jack! Tartsd a frontot, amíg jövünk.
Bobot megsimogatom még a végére és játszok egy kicsit a rádióval. Megkeresem, hogy lehet működtetni, próbálgatom. Mutogatom a zöld népségnek, bekapcsolom, kikapcsolom és nézem, hogy reagálnak a hangjára. Intek nekik is és mehetünk Verával.
- Szétváljunk vagy együtt nézzünk meg mindent?
Rajta múlik, nekem bármely megoldás jó. Nyomokat keresek, azokét, akiket a szállodában éreztem, a doktorét vagy bármi szokatlant. Friss nyomok kellenek és ha valami érdekeset találok, rádión megosztom Verával és Jackkel.

Éva szavaira csak mosolyogni tudok. Az egész mondandójára más reakciót nem nagyon tudok adni.
- De azok.
Mondom röviden végül, majd elfogadják a javaslatom, Éva velem jön, Jack pedig itt marad még infót gyűjteni, meg elővesz valami ősrégi kommunikációs bigyót, amin majd tarthatjuk a kapcsolatot, még ha a telefonok idebent nem is működnek.
- Sok sikert.
Mondom Jacknke, mikor szétválunk. Ezek után hamar eljuthatunk a helyre, itt Éva felajánlja, a szétválás lehetőségét, de én inkább passzolom.
- Szerintem ne váljunk addig szét míg nem szükséges, majd egy elágazásnál térjünk vissza a kérdésre inkább rendben?
Kérdem tőle, miközben egy félmosolyt eresztek meg felé.