Tabula Rasa (Amerikai Szövetséges Államok)

Még sem indulok tovább, mert további kérdéseket is kapok Verától. Az első kérdésére, egy bólintással felelek neki, míg a másik kettőre, azért egy kicsit össze kell szednem magamat. Evangeline, hiába is vár bármi nemü válaszra a katonáktól, mert úgyfest nem valami segítő készek etéren. Ezért, a következő kérdést hozzám szegezi. Kérdése után még hallom, hogy mond valamit, de azzal nem foglalkozom, mert mással foglalkozom.
- Verával, Kínában voltunk, hogy haza kisérjünk valakit, de végül is még maradtunk, mert valami ünnepség volt ott. Az illető akiért ott voltunk, David-nak hivták. Majd megjelent két Azgardi, az egyik Thor unokája volt ha jól emlékszem, Freydis. A másikat pedig, Ragnarr-nak hívták. Majd, meg jelent egy Görög istennő is, aki ha jól tudom, Árész lánya. Aztán, az emberek el kezdtek relytéjesen meg hallni, míg a három istenség féle, és Vera, harcolt valami ellen, de még akkor nem tudtam, hogy mi ellen, hisz akkor még nem láttam semmit. Majd, aztán megjelent egy fekete alak, aki Amatsu nak, nevezte magát. A káosz királya. Egy kicsit magamra haragitottam, mire ő fel robbantot. Majd, egy Limbo nevü helyen találtam magam, ahol fel ajánlották, hogy lehetek démon, és én éltem ezzel a lehetőséggel. A mutás képességem meg maradt, de azért kaptam mellé két újjat is. Az egyik, hogy már nem úgy látok mint mutáns koromban, hanem mint valami vízhang félével, és képes vagyok anyagtalanná válni. Ezt, a képességet azért kaptam, mert valakinek segítenem kellet legyőzni Sinistert, de elötte még Skandináviába mentünk, ahol is találkoztunk egy zsoldossal, majd egy nő is meg jelent, aki munkát ajánlott. Nekünk kellett volna ki hoznunk a csaj testvérét vagy kijét, és cserébe kaptunk volna pénzt. Az oda vezető úton, minden rendben tünt, de hogy ott a helyszinen mi is tőrtént, nem értem. Talán, mozgás érzékelő közelében voltunk, talán nem vettünk észre egy kamerát, ami vett minket. Tényleg nem tudom, de el fogtak, és most itt vagyok. - Mondatomat, bár rövídnek szántam, de még így is sokkal hosszabb lett, mint gondoltam. A sok beszédtől, már úgy érzem, hogy kiszáradt a szám, és a katonák felé fordulok.
- Uraim, ha szépen kérem, valamejikük hozna nekem egy üveg ásvány vízet? Köszönöm. - Veszem elő a leg elbővülöbb mosolyomat. Majd, ha az egyikük el megy, akkor vissza fordulok. De, akkor is vissza fordulok, ha nem indul el egyik sem.
- Ti mit rosszalkodtatok csajok? - Nézek kiváncsian rájuk, bár ha nem akarnak róla beszélni, én nem fogom erőltetni a dolgot.

Éva további kérdéseket tesz fel az idegennek, aki tényleg válaszol mindenre, még arra is, amit rajta kívül csak az asgardi istenek meg én tudhatok. Oké Dévid is tudhatná, de ő eltűnt.
Aztán olyasmikről is mesél, hogy démon lett és ide hogyan került.
- Ccc. Rossz lány voltál Tati. Amúgy válaszolva a kérdésedre, csak ellenőriztünk egy helyet, mai nem volt rajta a térképen és mint kiderült nem volt jó ötlet. Épp most szabadulunk.
Válaszolom, majd megfogalmazódik bennem egy új kérdés.
- Te mikor szabadulsz előreláthatóan? Vagy még nem csengett le a tárgyalás?
Kérdem míg várom a választ.

//Mivel Zield-nek fogalma sincs, hogy mikor lesz legközelebb ne várjatok rá, hanem írjatok nyugodtan.//

A mondatomat végig hallgatják, de egyenlőre csak Vera az aki mond nekem valamit, amire én csak mosolygok. Valamint, a kérdésemre is kapok egy választ, ami eléggé valószinünek hangzik.
- Tehát, tilosban jártatok. - Vonom le a saját következtetésemet, az ügyel kapcsolatban. Aztán megint kérdéseket kapok, amin gondolkodnom kell egy kicsit.
- Még, nem volt tárgyalás, így nem tudom. - Mondom Verának, mert ez a helyzet. Bár, az is kérdéses, hogy egyáltalán lesz e tárgyalás, révén mert démon nő/csaj vagyok, így kérdéses az is, hogy egyáltalán lesz e tárgyalás. Vagy, egyszerűen el tüntetnek, vagy el zárnak, mintha sosem léteztem volna, ami nem történhet meg. Ezért is kell majd tennem valamit.

Ez valóban Tati! Vera története is valahogy így szólt, Amatsu Mikaboshi volt a lány gyilkosa. A skandináviai történet kusza, nem értem, mi volt a baj pontosan.
- Most azért vagy itt, mert emberrablásnak lett mondva az, hogy kihoztok egy csajt, ahogyan te mondtad? Igen, mint Vera mondta, a mi bűnünk, hogy megtaláltuk ezt az épületet és bementünk. Két hetet ültünk. Szerencsére egymással, túléltük így.
Gondolkozok, hogy mit tudok érte tenni. A S.H.I.E.L.D. egykori katonája. Erre rá fognak jönni és talán ez meg a pokoljárás vagy limbójárás elég lesz, hogy ne üljön ő is. Hamarabb elengedik. A nyakába ugrok, annyit megteszek.
- Hívj fel, ha elengedtek!

Tati válaszol és úgy tűnik még nem most fog szabadulni.
- Ha a tárgyalás se volt meg, akkor lehet soká találkozunk legközelebb.
Mondtam, majd hallgattam Évát is, aki elmesélte mi hogy jártunk, bár én is mondtam nagyjából mi volt, de ő mégis jobban leírta a szitut szerintem. Még megkéri, hogy hívja ha elengedték.
- És engem is. Remélem azért hamar kijössz és találkozunk csajszi.
Köszönök el Tatitól, majd Éva felé fordulok.
- Éva megkaphatnám a térképedet ami alapján betévedtünk a SHIELDhez? Ha elmegyünk a kocsival, akkor utána szeretnék elmenni francia országba és megtárgyalni a holnap gyermekeivel az ügyet. Mármint a jövőben tett látogatásét. Talán az erőm miatt én be tudok jutni hozzájuk és kitalálnánk valamit, hogy az a jövő sohase jöhessen el. Azok a srácok, meg született géniuszok, csak lesz valami javaslatuk.
Mondom, majd ha Éva is elköszönt megindulok a kocsihoz.

- Kábé valahogy így, de mégsem. A csaj ismerősét kellet volna kiszabadítani. - Mondom Evangelin, kérdésére válaszolva. Majd, ő is meg erősiti a Vera által mondottak. Majd, Evangelin megölel, ami nem is tagadom, hogy jól esik. Majd arrakér, hogy hívjamfel, és Verát is. Csak most jut az eszembe, hogy a számuk a mobilomban volt, és ezért ismét el kell kérnem a számukat.
- Ez esetben, ismét el kell kérnem a számotokat. - Mondom nekik, majd aztán várok, hogy megadják a számaikat. Majd, Vera Evangelitől kérdez valamit, ha jól értem akkor, valamien térképről beszél, mert valamit meg akar beszélni azokkal a holnap gyermekeivel. Remélem, hogy sikerül majd neki a dolog.

Rossz érzés elengedni most, hogy megtudtam, újra él, mégis él. A szemeimbe még könnyeket is csal. Ilyen már rég volt, akkor is csak egy nagyon durva jelenet miatt, mikor a... inkább nem is gondolok rá, mit nyomtak akkor belém és hová. Tati él, ennek örülök. Megszerettem a csajt, mikor együtt mentettük meg a világot. Most mennünk kell. Megadom neki a számomat és én is elköszönök.
- Hívjál akkor! Ha lehet jönni beszélőre, szólj és jövök! Okos legyél, mint régen is! Pusszantás, drága!
Leindulok az autónk felé, ahol a diplomaták már a hajukat téphetik. Leszarom, ez most fontos volt. Úgy sem értenék meg. A diplomaták lényege, hogy nem értik, nem érdeklik őket az érzelmek. Verának még tartozom ennyivel és ha a s.H.I.E.L.D nem csinált semmit az üggyel azon kívül, hogy minket lecsukott két hétra, ami valljuk be, kevés a világ megmentéséhez, akkor ő intézkedhet. Adok neki egy példányt vagy átküldöm, ha tudom.
- Tessék! A nagyfejű, akivel az űrhajó aljában találkoztunk, biztosan kapcsolatban volt velük. Mondd meg nekik, hogy üdvözlöm őket és én is szerettem volna menni, de ügyeim vannak.
Jelentést kell tennem az A.I.Mnél, nem mehetek csak úgy. Félbe lesz hagyva itt sok minden, de majd később vissza lehet rá térni.

Tatinak új mobilja van, mivel testet is cserélt, így ez nem is olyan hihetetlen dolog. Éva megadja a saját számát, majd én is.
- Tessék, ha valami fejlemény van, majd írj! Ha már újra élsz, tudni szeretném mi van veled.
Mondom egy félmosollyal az arcomon, majd Évához fordulok, aki készségesen ad nekem egy másolatot a térképből. Aztán mondja, hogy mégse tart velem, mert dolga lessz. Kicsit sajnálom a dolgot és nem is titkolom az érzéseimet ezúttal. em tagadom, hogy időközben megszerettem a két csajszit, pláne azok után amiken keresztül mentünk.
- Köszönöm, és megértem, majd csörgök neked, ha valamire jutottam a gyerkőcöknél. Te is vigyázz majd magadra.
Mondom, bár tudom, hogy még együtt megyünk a kocsival, de úgy tűnik után elválnak útjaink, legalábbis a jelek szerint.

Hála égnek, hogy megkapom tőlük a számaikat megint, mert nem is tudom, hogy mi is lett volna. Főleg, hogy elszoktam felejteni, mármint a telefon számokat. Amint megkapom a számaikat, át ölelem őket még búcsuzoul.
- Amint tudlak, hivlak titeket. - Igérem nekik, csak nemtudom, hogy betudom-e majd teljesiteni, amit nekik égérek. De, ezen még rá érek majd filózni, máskor. Nézem, ahogy két barátnőm halad a kocsi felé. Közben, azon gondolkodom, hogy bárcsak én is velük mehetnék, hogy megint legyen egy közös kalandunk. Egyenlőre, nekem a sovárgás jut, mint lehetséges opciok, míg ők kitudja, hogy milyen kalandokba fognak még keveredni. Valahogy, tényleg megkéne szöknöm, vagy nem tudom, de itt semmikép nem akarok maradni. Bár, az mellékes, hogy én mit szeretnék, de inkább jobb lenne, ha inkább megvárnám, hogy mi is lesz a sorsom. Az igazat meg valva, semmi jóra nem számítok, de olyan lehetőség nincs, ami mindkét félnek megfelelő lenne.