Tabula Rasa (Amerikai Szövetséges Államok)

Együtt maradunk, szerintem is ez a legjobb és Vera egyetért velem. Megnézzük ezt a helyet és annyira szuper titkos, hogy az adatok szerint nincs is itt. Sehol nincs felírva, hogy bármi lenne a pusztaságban ezen a helyen a sziklákon és poron kívül. Titkos kísérleti bázis, ha minden igaz és elvileg már nem őrzik, nem használják. A fények mégis égnek.
Nem él itt semmi, mindent kiirtottak maguk körül. Sem állat, sem ember nem közelít. Itt már jobban érzek mindent, nincs az a tömény dzsungelszag, mint odabent.
- Ez olyan steril, mint a fogorvosi kalapács. Sehol egy árva cégjelzés, felirat. Keressünk bejáratot, jó?
Megnézem, hol lehet behatolni. Jó magas ablak is, ha fel tudok ugrani vagy mászni és ha Vera is meg tudja tenni ugyanezt a csontkinövéseivel. Azon gondolkozom, mi köze ennek az egésznek a dokihoz. Ő is erre járt és elkaphatták a bent levők, zsarolták, hogy segítsen a tudományával. Vagy rajta kísérleteznek. A katonai munkának évtizedekkel ezelőtt vége lett és üresnek kéne lennie a kócerálynak. Plusz vannak a zöldikéink, akik közül az egyik látomásban látott minket. Bár tudtam volna velük rendesen beszélni. Érdekelne, mit láttak még és mit jelent az, hogy mi vagyunk lerajzolva. Az istenek, ok, de miért?
Megnézem, érzek-e friss nyomokat, szagokat és abból meglesz, hogy hol közlekednek, akik ide bejárnak. Megnézem a biztonsági rendszert is és csak akkor indulok befelé, ha úgy néz ki, nincs csapda, lézer, védelmi intézkedések. Pedig lehetnek. Ha a bentiek mindent kihasználnak a rendszerből, akkor gey katonai létesítmény védelmi rendszere akadályoz minket. És itt halálos robbanás történne, ami sok másikkal a világ pusztulását okozza majd a jövpben. Ez ellen tenni kell. Verára is nézek, hogy ő mit csinál, mit talál.

Együtt haladunk tovább, majd észrevesszük, hogy itt valami nem stimmel, meglátjuk az épületet, de a technika eszközei nem érzékelik, mintha nem is létezne.
~ Ennyit a modern technikáról.
Az is feltűnik, hogy az épület közelében oké, hogy növényzet sincsen, de még állatok sem, még egy kóbor sem. Az épületen pedig semmi nem utal arra, hogy kihez tartozik, se egy cégjelzés, szimbólum, se semmi. Viszont odabent ég a villany, fényes nappal.
Éva szavaira csak bólintok, majd beleszippantok a levegőbe, hogy a lehető legtöbb szokatlan szagot észlelhessem, meg a fülemet is elkezdem hegyezni, hátha hallok zajokat, lépteket, beszédet kiszűrődni az épületből. bár Amilyenre nőtt a hallásom, akár azt is meghallanám, ha egy térfigyelő kamera megmozdul nem messze tőlem.
Ha találunk valami nyitott ablakot, akkor Éva felugrik. Állítólag nekem is mennie kéne a dolognak, de a biztonság kedvéért azért, igyekszem a hátamhoz szorítani csontkinövéseimet, hogy ne akadjak fenn rajtuk sehol. Mászáshoz pedig ég ugyanúgy vannak karmaim, csak most lilák és nem barnák, mint régen.
Míg igyekszünk feljutni, megpróbálok kiszúrni mindent, ami a biztonsági rendszer részét képezheti, hogy ki tudjuk kerülni azokat.

Mászni itt nem fogunk, túl magasan vannak az ablakok és a fémbe nem akadnak be rendesen a karmaim. Lehet, hogy meg kellene őket erősítettni olyanra, ami már a fémet is vágja. Akkor aztán én leszek a legyőzhetetlen Crystal Panthera, höhö. Vicc nélkül, valóban lehet, hogy csináltatok ilyet későbbre.
- Nézd már, nyitott ajtóval várnak minket! Ez csapda - mondom a Cicusnak.
Elrejtik az épületet úgy, hogy a térképészek ne rajzolhassák le, nem érzékeli semmi, szupertitkos és nyitva felejtik az ajtót? A zöld békaemberek törzse várt minket. Ha itt is várnak és nem csak az áll a nyitott ajtó mögött, hogy biztosan nem jár itt senki vagy nem félnek behatolóktól, akkor tudnak rólunk és kellünk nekik. A doki után egyszer elindult volna valaki, erre számíthattak.
- Legalább hatan vannak bent, pár órás a szaguk. Te is érzed?
Verának megmaradtak az érzékei, úgy tudom. Remélem, nem vesztette el azóta, hogy a jövőből visszajött. Nem mondta, hogy így lenne.
- Elhagyatottnak kellene lennie, ehhez képest friss gépolaj szagát érzem. Ezeket a páncélozott csodákat ugyanúgy használják, igencsak van itt élet. Vagy illegális banda vagy szupertitkos kormányprogram lehet.
Ez a fém rész gyanús nekem. Mozgásérzékelők lehetnek benne. De hát mi a f...t tudnánk csinálni? Repülni senki nem tud. Lehet, hogy még azt is érzékelnék. Kerítés egy darab sem, nincs jól őrizve. Sántít a dolog és egyre inkább úgy érzem, ezek nagyon biztosak magukban. Be kell menni, nincs más választás. A pisztolyom kézközelben van készítve és Verára nézek.
- Én berohanok, te fedezhetsz vagy megvárhatsz. Muszáj valamit tenni. Ha a doki itt van, régóta van bent, mert nem érzem a szagát kint.
Megvárom még, amit mond, utána a képességemet használva igyekszem villámgyorsan befutni és ha jönnének, elbújni egy jármű mögé. Ha fennakadok a biztonsági rendszeren, akkor szintén menedéket keresek vagy megadom magam, ha esélytelen a menekülés. Lelövetni nem akarom magam, kár lenne a csinos kis seggemért.

A mászás ötletét fújhatjuk, mivel fém a fal és sima, szóval a karmaim nem tudnának megkapaszkodni sehol.
A csapdás megjegyzésre csak rázom a fejem.
- Nem hiszem, hogy feltétlen mi kellenénk nekik, nem hallok sehol gép se kamera zajt, hacsak nem radarral szúrnak i minket, nem igen tudhatják, hogy jövünk.
Éva kijelentésére, hogy érzem e szagokat, mélyet szippantok és helyeslően bólintok.
- Tisztán érzem.
Éva berohanós tervére két okból kontrázok rá.
- Inkább nekem kellene berohannom előre és neked fedezni. Engem hacsak nem robbantanak fel később rendbe rak a regenerációm, és egyébkét is fedezni is csak a karmaimmal tudnálak.
Mondom, majd ha helyesel, akkor egy "- Akkor nyomás." vezényszó után meg is indulok futva a bejárat felé.

Én nem vagyok ennyire bizakodó. Egy katonai létesítményben kell lennie olyan eszköznek, ami pásztázza a környéket. Az egy dolog, hogy nem láttunk délceg katonákat őrködni és nem vethettem be a bájaimat ellenük. Be kell mennünk, nincs más választás. Nem vakarhatjuk itt kint a p...nkat, hogy majd meglesz a doki.
- Nem, Cicus, én gyorsabb vagyok, előre megyek. Ha baj van, még lesz időm visszafutni.
Nem engedem őt előre, rohanok én. A formás lábaimmal tempózok, imádom ezt a sebességet. Majdnem olyan jó, mint motorozni. Itt már sokan voltak. Természetesen a doki szagát keresem és a szállodai nők szagát, annak a kettőét, akiket a szobában éreztem. Vera szaglása megmaradt, ő is besegíthet nekem.
- B...meg! - sziszegem, mikor érzem, hogy már nem tudok megállni, de elhagyott az erőm. Blokkolók. Mondtam én, hogy várták a két kis p...t. P...ba, ennek nyoma lesz egy darabig, amíg innen ki nem jutok.
- A f... ki van, bezártak.
Mikor meglátom a S.H.I.E.L.Det, már nem látom annyira vészesnek a helyzetet. Ezek nem ellenségek. Mi? Hogy lecsuknak? A kezeimet felemelem, mert semmi szükség arra, hogy lelőjenek. Remélem, Vera is látja, hogy a sétánk véget ért.
- Ne csesszetek már, sehol nem volt kiírva, hogy ez tiltott! Nekünk fontos dolgunk van itt. Egy elrabolt embert keresünk, jövőbeli katasztrófát akarunk elhárítni, ilyen f...sza dolgok. Nem vicc, nézzék meg a térképet, ami nálam van!
Nem nyúlok oda, nehogy azt higgyék, trükközök. Vegyék csak el szegény lánytól a térképet, aztán koppanjanak. A S.H.I.E.L.D. mindig mindent tud. Ezt a térképet is ismerniük kell és tudniuk kell, mit ábrázol. Lehet, hogy ezek itt nem ismerik, de a feletteseik valamelyik szinten, fejjebb biztosan. Megbilincselhetnek, nem állok ellen. Sajnos nem olyan játék jön, mint amit a filmjeimben várok ilyenkor. Sehol egy ágy, amihez kikötöznek. rutinból azért kitolom a popómat hátrafelé. Legyen egy jó napjuk az itteni pasiknak.

A sejtésünk beigazolódott, ez egy csapda volt. Éva befutott, majd amint láttam, hogy zakózik már tudtam, hogy baj van, de ekkor már kés volt, eddigre már én is beértem. Szörnyű érzés fogott el, és elvesztettem a telepatikus kapcsolatot Rasaval, pont mint a jövőben.
Ekkor egy energiafal csapódott fel mögöttünk.
- Tutira csapda.
Ekkor megjelentek a felfegyverkezett SHIELD ügynökök és le akartak tartóztatni minket. Az indokaik több okból is rosszak lettek volna erre.
Hagyom, hogy Éva végigmondja a mondandóját, és a felszólításra kelletlenül a fejem mellé emelem a kezeimet, de azért ha meg akarnának bilincselni, azokat igyekszem helyükön tartani, hogy megtudja a teljes erőm elszállt -e vagy csak a telepatikusak.
Mikor Éva befejezi a mondatot én is felszólalok.
- Jól mondja, az ajtó nyitva volt, se kerítés, se jelzés, hogy kié a hely, vagy tilos -e a belépés. A másik. Ez a hely nincs jelezve sehol értem én, hogy titkos akar lenni, meg minden, de nekem Tabula Rasa őrzőjének, kötelességem ellenőrizni Rasa minden szegletét, főleg, ha az a jövőben fel fog robbanni és azt kell megakadályozni. Mielőtt kérdezné, ma tértem vissza  a jövőből és nem sok maradt ott ebből a helyből.
Mondom, annyira határozottan, de nem kiabálva mondani a dolgokat, hogy elég meggyőző lehessek, és elhiggyék az amúgy is igaz szavaimat.
Ha pedig kiderül, hogy az erőm nem veszett el, akkor elkezdem tekintetemmel pásztázni a helyet, hogy kijáratok után kutassak. Ha már az energiapajzs miatt arra nem is juthatunk ki, amerre bejöttünk.

Muszáj nevetnem, mikor bezárnak minket és Vera most mondja, hogy csapda.
- Nem is svédasztalos fogadás lesz. Pedig éhes vagyok.
Gyenge a magyarázatom. Tudom, hogy itt nem ilyen törvények vannak. Berontottam pisztollyal a seggzsebemben, meg is ölhettek volna. Nagyon bátor voltam... Vera a Tabula Rasa védelmét emlegeti, az még ennyire sem fogja érdekelni a S.H.I.E.L.Deseket. A jövőbeli felrobbanás már komolyabb dolog lenne. Legalább egy fenyegetés, terrormerényletnek minősítsék, akkor foglalkoznak vele! Ennyit értett az egészből, hogy van mivel vádaskodni? Remélem, a főnökével könnyebb lesz. Szabályok, szabályok, mindig csak a szabályok. Én nem születtem volna meg, ha anyám és apám is a szabályokat követték volna. Mennyit vesztett volna a világ és a pornótörténelem nélkülem!
A bilincs csattan a csuklómon és szorítja is. Nem olyan kellemes, mint amivel a szexuális életünket dobjuk fel és a filmeken keresztül másokét is. Nem voltam még így megbilincselve. Mikor az AIM elrabolt, egy kórházi köntöst kaptam, nem bilincset.
Mindent felhasználhatnak ellenem. Ha szétrobban a világ, b...hatom az ártatlanságomat. El kell mondanom mindent ezek a f...fejeknek és Verának is mesélnie kell a jövőről. Nézem az azonosítóját, ha már nem mutatkozott be. Valahogy szólítani kell. Te p..., az nem elég hivatalos. Végighallgatom először. Kezd összeállni a kép. Ez egy börtön a semmi közepén. Eléggé szarul őrzik akkor. Nem is, minket is elkapott az őrség. Nem valami cool börtön, nem tetszik. Becserkészték a doktort két ügynöknővel, akik k...t játszottak, mert vadásznak az AIMre. Nem értik, hogy egyért harcolunk. A világot akarjuk megmenteni. Engem is le akarnak csukni.
- Arról nem tehetek, hogy Magneto fia összehozott. Én nem a dilinyós nagyapámat szolgálom. Ismeri a filmes karrieremet is, ugye?
Ezt azért tisztázzuk, hogy már rég túl vagyunk azon, hogy Magneto unokája nem Magneto hűbérese. Bejárásom van oda, sose politizáltam és nem voltam elvakult hívő, ember-ellenes. Ugyanúgy megb...hattak engem az emberek is, mint a mutánsok és ugyanolyan jó is volt. Már a motorosok között is, kamaszlány koromban.
- A doktor tudományos kutatást végzett és a térkép szerint talált is valamit. Én nem nézem magát hülyének. Lecsukathat és ha első nap partvist dugnak a p...mba a csajok, k...ra fájni fog, de nem az a lényeg. A cicus járt a jövőben és ahogy mondta, ez a hely fel fog robbanni sok másikkal együtt. Vera, mesélj már el valamit a jövőből, amit ezek most még terveznek, kutatnak és titkos, te pedig már láttad megvalósulni!
Akkor fognak hinni nekünk, ha a cicus tud mondani valamit a történelemből, ami most még nincs, de számítanak rá. Akkor ez az uniformisos p... meg fogja érteni, hogy a barátnőm hasznos információkkal szolgálhat. Mérges vagyok és ideges, próbálok nyugodtabban beszélni, hogy komolyabban vegyenek. Jóóóóó nagy lélegzetet veszek és folytatnom kell.
Az alelnök fiát nem értem. Ő hogy jön a képbe? Hazudott, láttam rajta. Túl fiatal, hogy ügynök legyen. Elbujdosott valakik elől és a Tabula Rasa jó búvóhely lehetett. Az adóvevővel már megtalálhatták, hogy ki az. Ha beleszólt, beazonosíthatták hang alapján, biztosan volt olyan kütyüjük. Bemenni nem tudnak. Már bent lennének. Én nem mártom be, nem látom értelmét, hogy haladnánk azzal, ha megmondom, hogy itt van az alelnök fia. Ennek a nőnek elmondom az én verziómat a városról. A S.H.I.E.L.Dnél mindent tudnak, biztosan nem érdekli és engem sem érdekel, hogy nem érdekli. Hallgasson végig, ha már kérdezett!
- Azt tudja, hogy a szomszédban Las Vegasból hogyan lett Tabula Rasa? Voltak ott ügynökeik, nagyon jó ügynökeik, akik segítettek. Dragunovék, Tatjana és Alex. A szörnyek előjöttek a föld alól. Minden ember nyakán bogarak ültek és furcsák lettek az emberek. Az égre háztömbnyi lények okádtak pajzsot, ami mindent elzárt a külvilágtól. Furcsa kísérletek is folytak azon az elrejtett űrhajó maradványon. Találkoztunk egy nővel, akiből csápok jöttek ki és meg akart minket ölni. Mi négyen mentettük meg a várost és a világot, mert a csatornán keresztül megtaláltuk a Noé űrhajó maradványait, benne a nagyfejűvel, a Holnap Gyermekével. Az egyik tudós nő gyermeke volt és együtt fejlesztették ki a szert az űrből hozott támadók ellen, akik megszállták a várost. Megnyomtuk a gombot, ő itt mellettem, ő nyomta meg.
Verára mutatok, övé az érdem. Emlékszem, én tanakodtam, ő cselekedett. Tudja meg a világ!
- Elpusztultak a bogarak, a Loki hasonmás AI és a gyerek is. Őt sajnálom, kár volt érte, mindent tudott és jó volt a szíve. Ha ez nem történt volna meg, az egész világot megfertőzték volna. Akkor keletkezett ez a hely. Alex ügynök még bent van valahol, ott ápolták, hogy megszabaduljon a fertőzéstől, amit a csápos nő harapása okozott. Megnézhetnek telepatákkal is, ugyanezt fogják látni, mert én nem hazudok. Onnan jöttünk most és találtunk egy furcsa törzset, zöld békaszerű lényeket. Van egy öreg tagjuk, sámán, jövőlátó, akinek látomása volt és egy rajzot készített egy oszlopra, amin mi voltunk. Együtt színezték ki, ennyire jöttünk rá, mert nem beszélik az angolt. Istenként tiszteltek minket és vártak minket. Szerintem nem véletlenül. Az érkezésünk fontos, a jövő szempontjából, mert módosíthatja. Szeretném, ha ezek az információk eljutnának a főnökéig és foglalkoznának azzal, mitől robban fel a világ. Hogy a kérdésére is válaszoljak, a doktort kerestük és ez az épület elvileg üresen áll, nem is létezik a térképek szerint. Morrisont itt sejtettük és meg akartam találni, mert ő is a világ megmentésén fáradozott, mint mindenki az AIMnél. Ezért jöttem ide, hogy megnézzem, kik költöztek be az elhagyott katonai bázisra. Nem gondoltam volna, hogy a S.H.I.E.L.D., ez jó ötlet volt maguktól, jól titkolják.
Nem hízelegni akarok. Valóban besz...ttak ezzel. Nem akarok börtönbe kerülni. Bízom még az ítélőképességükben és abban, hogy amit tettünk a világért, az számítani fog valamennyit és nem hagyják, hogy minden elpusztuljon. Most értem meg, milyen az, amikor valaki tudja, hogy katasztrófa jön és nem hisznek neki, nem tesznek semmit, csak akadályozzák.

Elvezetnek minket és leültetnek egy kihallgató teremben. Sorolják a jogainkat, én pedig hagyom előbb beszélni Évát, majd mikor rám és a jövőbeli utazásomra tereli a szót, akkor én is felszólalok.
- A jövőben tett látogatás során, alig hittem a szememnek, mert annyira más volt a környezet. Minden halott volt, lepusztult. Csupa hamu, füst és köd, akár egy bomba robbantotta terület. Hogy mitől változott a környezet ennyire drasztikus módon, egy nyugtalanító újságból tudtam információt szerezni. Ami szerint 2049 augusztus 13án lesz egy második bukáshoz hasonlító eseménysor és meg fog halni 2,5 milliárd ember. És mi se találtunk embereket akik ezt nagyon megcáfolhatták volna, csak romokat, meg ezt a térképet, amit Éva is mutatott. Ez mutatja meg, hogy hol lesznek majd a jövőben a robbanások és a legnagyobb pusztítás. Ezek a területek teljesen alkalmatlanná váltak az életre.
Mondom, majd ha azt hiszi hazudok, és nem akar telepatát vizsgálatot, akkor felajánlom neki, hogy hozzon egy hazugságvizsgálót. Én nem hazudtam és Éva sem, szóval a gép vagy a telepata bizonyítaná az igazunkat.
Éva pedig elmeséli a Vegaszos én pedig a dicséretére nem reagálok szóban, nemcsak az enyém a dicséret. Bár túléltem egy elég erős vírust, és én nyomtam meg a gombot, ugyanúgy megnyomhatta volna azt más is.

- Ehh... Hogy senki nem él rajta? Ha mi itt fogunk ülni és hagyjuk, hogy megtörténjen a katasztrófa, akkor úgy lesz! 2049 nincs olyan messze...
Ez csak mondja a bemagolt szövegét. Loki a rossz, a S.H.I.E.L.D. a jó. Remélem, fejjebb, ahová el kell jutnia annak, amit lemondunk, olyan valaki fogja meghallgatni, aki érti is, mi forog kockán.
- Bioterrorizmus? Mivel vádolták meg konkrétan? Mit találtak?
Én hiszek az A.I.Mben. Nem hinném, hogy azért fáradozunk és azért várt minket a törzs, hogy kiirtsuk a világot. Nem erről van szó. Ennek semmi értelme nem lenne, megint csak túloznak. Koncepciós per lehetett. Érdekelne, hogy mivel ítélték el pontosan. Az egyenruhás bige első értelmes mondata az, hogy "Ha a törvény szerint járok el". Ez az! Van lehetőségünk valami kiskapura. Rosszat sejtek, de muszáj megkérdeznem.
- Mi a másik út, amit még nem mondott ki?
Csak sejteti velünk, hogy van másik lehetőség és könyörgést akar? Azt nem kapja meg. Csak érdeklődök és gondolom, hogy a cicust is fogja érdekelni. A női börtönökben csúnya világ van, úgy hallottam...

Láthatóan a nő nem nagyon veszi a lapot, szinte nem is figyel, csak arra ami a válasz. Aztán közli, hogy a doki le van csukva valamilyen bűntényért.
~ neked is jó barátaid lehetnek.
Én sandán Évára nézek, hogy tud -e valamit, hogy valaha is képes lenne -e ilyet tenni a doki, bár nem várok szóbeli választ.
A nő is hasonló képen csak költői kérdésekkel bombáz minket, végül pedig elhangzik végre egy lényeges kérdést, mire Éva újabb kérdéssel válaszol, persze én is reagálok valamit, nem ülök csak csendben.
- Vagy egyszerűbben megoldhatjuk a dolgot egy figyelmeztetéssel és egy-egy titoktartási szerződéssel.
Mondom nyugodtan és reménykedem, hogy bejön amit javasoltam.

Láttam a doki kutatásainak egy részét, abban nem volt szó bioterrorizmusról. A gyanú beült a fülembe és ott van, de amit tudok az A.I.Mről, az alapján nem igazán akarom elhinni. Vera finomabb megoldást javasol, ez szigorú nő itt szerintem le fogja szarni. Nem olyan, akivel beszélni lehet. Csoda, hogy felajánlotta, nem csuk le örökre. Kaptunk egy lehetőséget, alig akartam elhinni. Hetekig elzártak, utána viszont volt esélyünk, hogy váltságdíj fejében kihoznak minket. A cicussal közös cellát kaptunk. Hjaj, ha azzal a vak csajjal lennék egy cellában, miket tudnánk csinálni. El se akarnék menni! Verát is szeretem, de nem úgy, mert nem jön be ez a külseje. Amikor még bundás volt, k...va jól nézett ki. elcseszték a robbanással és a továbbfejlődéssel. Új erőket kapott, ő biztosan örül neki, nézni viszont nem jó. Blokkolva vagyunk idebent, úgy más. Emberi formát ölt, de nem érdeklem, ezt már láttam. Unalom. Az következik. Természetesen vállaltam, mert ez sokkal jobb, mint évekig sínylődni egy komoly börtönben, ahol nehézlányok vannak. Milyen elb...ott szó ez? Pedig vannak, nem csak nehézfiúk. 
Eljött a szabadulásunk napja! AZ A.I.Mnél biztosan megtárgyalták, megérem-e ezt. Most akkor tárgyalnak terroristának mondottakkal vagy hogy van ez? Nem értem, de nem kérdezek semmit, csak engedjenek ki innen. Kikísértek végre és odakint az ég felé nyújtoztattam a kezeimet, aztán megöleltem Verát csak óvatosan, hogy ne szúrjon fel a töviseire. 
- Megúsztuk, csajszi! Kösz, hogy kitartottál és lelket tartottál bennem odabent! K... unalmas lett volna egyedül.
Most menni kell Barbudára megmondani, mit intéztem. Nem vagyok még kész, hékás! A Tabula Rasában ott van még az a törzs és ha Jack, az alelnök pallántája nem lépett le, akkor ővele is kell beszélnem. Ha a rádiót is visszakaptam, megpiszkálom, próbálom beüzemelni, ha még működik és nem merült le.
- Halló! Vétel! Jack, hallasz? Élsz még?
Rabokat hoznak, azt megnézem, bár nem különösebben érdekes. Börtön a sivatag közepén, elég szarul álcázva. Ha valaki ideér, hamar megtalálja és be is kerül, mint mi is. A S.H.I.E.L.D és a f...ságai. Jack, jelentkezz már! A diplomata megőrül, ha sokat tökölök.

Azt tudom biztosan, hogy a Skandinávos kalan, hamar befucsolt, de az okot nem tudom. Talán el haladtunk egy mozgás érzékelő mellett, ami aztán beriadózott, vagy esetleg szimplán fel fedeztek minket. Nem tudom, minden esetre, a csaj fiúja még várat magára. Egy kis repűlő út után, jött egy kis kocsikázás, Majd meg érkezünk egy épülethe. Velem majd nem szemben, két ismerős közeledik, Vera, és Eva. Semmit sem változtak azóta, hogy utoljára láttam őket.
- Helló csajszik. Ti már mentek is? - Kérdem némi csalódotsággal a hangomban, mert így nem lesz kivel/kikkel beszélgetnem. Hiába, a sors márcsak ilyen hozzám, de azért még, remélem fogok még velük találkozni. Minden esetre, nagyot sohajtok, mert egyenlőre csak ennyit tudok még tenni, többet nem. Bár, majd meg látjuk a olytatást, hogy mi is lesz itt pontosan.

Nem vált be, nem választotta a nő az általam ajánlott opciót, hanem helyette bezárt minket egy dutyiba két hétre. Mondjuk szerencsére csak ketten voltunk a társnőmmel Évával odabent, bár nem tudom, hogy kinek lenne kellemetlenebb ha más itt lett volna velünk, neki vagy nekünk, de ez mindegy is.
Ez idő alatt azért beszélgettünk Évával, bár láttam, hogy ő neki ez a szitu nagyon rossz idebent, így ha hagyta megpróbáltam felvidítani egy kicsit, meg persze hogy teljen az idő, activity-zni vele, persze itt nem egymás ellen játszottunk hanem csak egymás szórakoztatására, hogy ki mit hogyan mutogatna el.
Ha engedte ezt Éva akkor az idő így sokkal gyorsabban szállhatott, míg végül az AIM-es kollégák kihoztak minket, bár örültem, hogy engem is kihoztak és nemcsak Évát, mert egyedül tovább odabenn, nem sokáig bírtam volna épp elmével.
Ahogy kiengedtek minket Éva hálálkodott, hogy nélkülem bedilizett volna én meg megöleltem válaszként, persze ügyeltem rá, hogy ne szúrjam meg.
- Nélküled is marha unalmas lett volna és ha te nem vagy akkor tuti, hogy az AIM akkor enegm nem hoz ki. Ezer hála csajszi.
Mondom, míg haladunk a kocsihhoz, aztán feltűnik egy ismeretlen nő és hozzánk szól, mint régi barátokhoz.
- Igen. Amúgy megbocsáss, de találkoztunk már valamikor? Kicsit rossz a memóriám.
Szabadkozom, mert tényleg nem ugrik be  csaj, bár lehet, hogy még a cirkuszi éveimből kellene ismernem, de marhára nem rémlik, se az arca, se a hangja se az illata.

F...om, nem működik ez a játékszer! Régi vacak és Jack biztos eldobta, hogy ne bukjon le. Mit rejtegethet, ami miatt ennyire fél a külvilágtól, az előkerüléstől? Ha megtalálom, meg fogom mondani, hogy tudom, kicsoda és ezzel zsarolom majd, hogy segítsen. Ha megtalálom...
Vera aranyos, hogy ezeket mondja, de nélkülem nem is csukták volna le. B...ott szép történet. Kinn vagyunk, az a fontos, a jó levegő éri végre a formás melleimet. Hozzánk szól egy újabb rab, akit cipelnek befelé. Ki a f...om ez a dögös bige? Nem ismerős, de úgy beszél, hogy már ismer. Ha már olyan "jóban" lettem az őrökkel, én őket kérdezem, amíg Vera a csajt.
- Fiúkák, ki a p...a ez a szembekötősdis csaj?
Csábosan mosolygok rájuk, hogy mondjanak valamit arról, kit visznek és miért. Tilos, de a női báj előtt a tilalmak megfordulnak. Nem lehet akárki, ha kendővel a szemén is lát valahogyan. A diplomatám türelmetlen, az őrök is. Sokáig nem húzhatjuk.
- Drága uram, hamarosan ott leszek maga mellett, csak egy percet adjon! - felelek egy sokat mondó ígérettel a diplomatának, hogy várja már ki a sorát.
Nézzék meg, most jöttem ki a szabadságra és már sürgetnek, mint odabenn!

Vera, kérdésemre kérdéssel felel, hisz nem ismernek fel. Evangelin is kérdez, csak nem tőlem, ha nem az őröktől, akik kisérnek engem. Közben, az őrök is sürgetnek, hogy gyorsan a börtönben tudjanak. Ezért, nem is hibáztathatom őket. Biztos randijuk van, vagy nem akarnak le maradni a meccsről.
- Vegászban találkoztunk, egy lezuhant űrhajó roncsban. Ott voltam, mikor át alakultál. - Nem tudom, hogy amit mondok neki, el hiszi e de, nem is tudnám őt erről részletesebben meg győzni, mert a barátaimat sürgeti az idő, hogy hüvösre tegyenek. Ezért is indulok tovább az épület felé, nyomomban a két őrrel. Ha, már Veráékat el hagytuk, akkor döntök úgy, hogy cselekednem kell, mert semmi kedvem sincs oda menni. Talán, ki kéne próbálnom, hátha jó erőben vagyok-e, minimum lila foltokkal visznekbe karon fogva. Ha csak, nem lépek elöbb én. Márpedig, gyorsan kéne, hogy cselekedjek.

Ahogy végigmértem a nőt, se tűnt semmi se ismerősnek benne. Se hang, se külső, se illat, se semmi. A kísérői és a mi kísérőink is türelmetlenek.
Éva szóval tartja a kísérőket, míg én a csajt próbálom beazonosítani.
~ Honnan is merhetlek?
A kérdésre hamar válaszol is a bekötött szemű csaj, mire majd leesik az állam.
~ Csak hárman ismerik ezt az igazságot és csak egy nő tudja ezt rajtunk kívül.
- Az nem lehet... Tati? Hogy lehetsz te életben? És mit csináltál, hogy bevisznek?
Kérdem, majd ha a kísérőnk sürgetne tovább akkor egy rövid mondattal próbálom lenyugtatni.
- Máris megyünk, de ezeket a válaszokat tudnom kell.

//Nyugodtan menjen le egy-két szabad kör, amíg válaszoltok egymásnak, a katonák/diplomaták csak sürgetik az adott személyt/személyeket.//

Elképedek azon, amit mond ez a kísérteties nő. Nem is tudom, mitől kísérteties, de felborzolja a szőrömet ott, ahol nem borotválom le teljesen. Még azt sem tudnám megmondani, hogy ez jó érzés-e vagy rossz. Nem szenvedek amnéziában, sőt a tudásom csak növekedett. Nem felejtettem el Tatit. Sorstársak voltunk, partnerek abban a küldetésben, ami nem is küldetésnek indult, csak egymásra maradtunk a bogarak támadása között. Én már elmeséltem több helyen, hogy mi történt, tudhatja más is, de mi értelme lenne, hogy valaki eljátsza most itt Tatjana Dragunovot, a S.H.I.E.L.D ügynökét, aki bilincsbe van verve? Így akar kiszabadulni? Mi van, ha ő az, csak kicserélték az alakját? Nem tudom, hogyan és miért vagy kik tették. Á, megvan! Vera tudja az igazat, hogy Amatsu Mikaboshi, egy japán istenség ölte meg ezt a lányt. Azt nem sokan tudhatják rajta kívül, ez lesz a biztos kérdés. A katonákkal úgy sem vagyok kisegítve, nem válaszolnak azok semmit. Töketlen szolgák, még a bájaim sem érdeklik őket.
- Tatikám, először mondd el nekem, hogy az előző testeddel mi lett? Az nem ilyen volt se kívülről, se szag alapján.
Igazából azt a választ akarom hallani, amit Vera elmesélt és akkor Tati nyakába fogok borulni. Ha a katonák pofánvernek, hát verjenek, de ha él ez a csaj, aki segített túlélni, akkor megérdemel egy ölelést és azt könnyekkel a szememben fogom tenni. Elérzékenyültem, nagyon, ritka pillanat ez. A szexet élvezni szoktam, az más, felszínesebb, akármilyen csúcs. Ilyen mély érzéseket nem sokan keltenek bennem. Az igazság úgy diktálja, hogy Tati éljen és ezt szeretném hallani. Könyörgöm, mondd ki Mikaboshi nevét!