Tabula Rasa (Amerikai Szövetséges Államok)

Telibe! Hiába, ha Crystal Panther kezébe kerül a pisztoly, akkor mindig jól sül el. Minden értelemben. Most látom, hogy mindketten kaptak sebeket és elég csúnyát. Most meg a szörnycsaj maradéka is ott van a pofájukon. A sebek viszont nem véreznek annyira. A cicusnak biztos van öngyógyító képessége, de ekkora?
- Cicus, nem te vagy az új mutáció, hanem az, amit lelőttem. Ez a szemétláda - itt a hologramra mutatok - azt mondta, hogy "a lények által". Szerintem a bogarakból ültetett valamit ebbe a nyomorult csajba és így végezte. Most meg már ti is kaptatok.
Nem tudom, mennyi idejük lehet hátra, de ha nekem esnének, muszáj lesz lelőnöm őket. Eddig segítettek és nem szívesen tenném, de ha az életem múlik rajta... Szar ügy, k...va szar. Nem is pofázok tovább, hanem valami ajtót keresek. Lehet, hogy a föld alatt vagyunk, de akik idehozták ezt a nőt, azok is idejöttek valahogy és vissza is tudnak menni. Hosszú ez a folyosó, nézem, hogy van-e valami, ami ajtó, akár egy rejtett, valami repedés vagy ilyesmi. F...om a hülye labirintusba meg ebbe a kísérletezős baromba!

Bakker, a cicus kezd szőrtelenedni. Máskor ezt előnyösnek mondanám, főleg ha egy kicsit lejjebb történne, mert úgy nem kell annyira köpködni, de most valami csúnya fertőzést b...ott bele ez a rémcsaj. Szemmel kell tartanom őket. Nemtom, mennyi idejük lehet, amíg ilyen polippá változnak. És már k...vára elegem van ebből az egészből! Azért jöttem ide, hogy forgassak meg ha szünet van, akkor lebzseljek a kaszinóvárosban, most meg egy földönkívüli támadást kell visszavernem. A büdös rohadt életbe, hogy pont itt kellett ennek történnie. Hol van ilyenkor a S.H.I.E.L.D. meg a többi nagyokos szervezet? Eltűnik az ügynökük, aztán sehol senki? Vagy legalább a nagypapi jönne, aztán rántaná ki a hajót a földből. Felhívnám, de innen nem lehet. Ezek a bogarak nem úgy készültek, hogy távolsági hívást kérjek R-beszélgetésre...

Ajtót látok, de túl sokat. Sok folyosó, sok ajtó, sokra megyek ezzel... Feliratokat keresek, de gondolom, nem lesz olyan, hogy "Kijárat és biztos hely, ahol a bogarak nem ugranak a nyakadba". Hátha mégis találok valamit, azért nézegetek. A sárkányfickó vágta itt legjobban a dolgokat, úgyhogy ideje megkérdezni:
- Alex, te ismered ezt valamennyire. Merre menjünk?
Egyelőre nem megyek egyik irányba sem. Várom a választ és nézem, hogy mikor száll el az agyuk. Ha valamelyik rám támadna, először kitérek és ha tényleg nincs más választás, csak akkor lövök. Kár lenne értük...

Ez az első önnáló küldetésem mióta át kerültem a SHIELD be. Las Vegas utcáit járom egy férfi után akit Otto Hans nak hívnak. Már lassan kezdek le mondani arrol, hogy megtalálom, mikor is Hans egy casinoból lépki.
- Otto Hans, le... - Ép mondanám az ilyenkor szokás monologot mondani, mikor is érzem, hogy mozogni kezd a lábam allatt a talaj. Majd egy nagy ütést érzek a tarkomnál, aztán teljes sötétség.

Szerencsére nem álmodtam csak ki vagyok ütve. De, amint meg hallom a lövést, ijedten ülökfel a helyemen, a szemüvegemet gyorsan meg igazitom. Ahogy lassan fel tápászkodom meg hallom, hogy egy nő beszél úgyanabból az irányból. Jól körbenézek és látom, hogy a helység fémbőlvan és még ablak sincsen. Helyette, inkább neonlámpa világit. A fej fájást érzem, de magasról teszek a fájdalomra. Lassan indulok a hang irányába, de óvatosan közelitek. Nem megyk túl közel a sarok széléhez, csak éphogy a közelében vagyok.
- Hölgyem, a nevem, Tatjana Dragunov a SHIELDtől. Meg kell, hogy kérjem arra, hogy dobja el a fegyverét, és ha valahol még relyteget pisztojt, akkor azokat is. Ja, és aztán tegye a kezét a tarkojára! - Szólok a nőnek, aztán várom a reakcióját. Ha elsüti a fegyvert, akkor tudom, hogy gonosztevő, ha viszont el dobja mindet, csak akkor lépek ki a relytek helyemről.

- Tudom én azt. Csak most, hogy megmart ez az akármi, azt jelenti, hogy ha nem véd meg  regenem ettől a fertőzéstől, akkor én is valami új mutációt kapok, az agyam meg elszáll, amire nem vágyom.
Miközben vizsgálgatom a sebem észreveszem, hogy a bőr ahol megalvadt a vér, sokkalta ellenállóbb lett, és a szőr ott kihullt, és a környékét ahogy megérintettem úgy maradt ott a szőr a kezemben.
- Mindenségit, olyan kopasz leszek, mint egy szfinx. Fúj. Még csak az kéne. Ezt a folyamatot valahogy vissza kell fordítanom.
~ Gondolkozz Vera, láttál már pár Chernobylos filmet, eszedbe kell jutnod mivel is gyógyították magukat. Mi is volt az? Alkohol? nem, azzal megelőzték, de amikor már megtörtét a baj, mit is adtak a fertőzöttnek. Valami hárombetűs szó. Gyerünk, gyerünk.
- Megvan. Jód kell. De itt hogy a p*csába szerezzek?
Mérgelődöm, mikor hirtelen az egyik folyosóról megjelenik egy SHIELDes és felszólítja Évát, hogy tegye le a fegyvert.
- Pont, hogy ne tegye el. Kicsit elkésett, egy sugárfertőzött szörny már megmart engem meg a gyíkhavert és ha nem lövi le ezt a rémet ki is nyír minket. Kell neki a fegyver. Nem akarnék szörnyetegként élni. Ha nem sikerül időben gyógymódot találnom, kérlek Éva tégy meg egy szívességet és lőj le.
Mondom, majd ügyet sem vetve a továbbikban a SHIELDesre szaglászni kezdek a levegőben, hátha érzek valamit. Esetleg friss levegőt, hogy merre lehet a kijáratot. Vagy valami mást, ami alapján tájékozódni tudnék, ha táblákat nem látnék sehol. HA pedig Éva megindul én is megyek utána persze úgy, hogy ne legyen félreérthető a szándékom. ha kell hangoztatom is.
- Nyugi, még észnél vagyok. Valami laborszerűséget kell keresni. Ott lesz a visszafordításhoz szükséges jód. vagy valami más gyógymód.

2048. január 9. csütörtök – Las Vegas, Amerikai Szövetséges Államok
Résztvevők: Alexander Dragunov, Evangelin Gordonm, Vera Sylen és Tatjana Éva Dragunov

Tatjana kiérve meglátja a két lányt és egy ismerős alakot, a másod unokatestvérét, Alex-et. A fiú is egy pillanatra meg megismeri, majd mielőtt tudna válaszolni Eva szavaira eszméletlenül esett össze, valószínűleg a korábbi sérülése miatt, amit a nőtől szenvedett el. Tatjana ekkor tudta kiszúrni a hologramot is, ami ott állt a hármas mellett, mivel SHIELD ügynök volt ő maga is megismerte, Loki volt az, egy helyen szerepelt a SHIELD aktáiban ő számítógépes programként, az pedig az egykori Noé űrhajó volt, ami elvileg teljesen megsemmisült, amikor 2021-ben rázuhant Las Vegasra és még atomot is dobtak rá.
Vera beleszagolt a levegőbe, de így utólag lehet, hogy megbánta mindezt. Az áporodott levegő egy dolog volt, hogy azt érzi, de emellett ott volt még a betegség és halál szaga is, az, amitől mindenkinek felfordul a gyomra, ha megérzi. Mindezeken felül rothadás, nem új, hanem régi, csak beleitta magát mindenbe már.
Ezzel egy időben Eva is elindult előre, hogy megnézze azt, hogy mik lehetnek az ajtókon feliratok. A legtöbbnél, ahol nincs még lekopva ez raktár feliratot talál, illetve a többi egy-egy szállás volt, rajtuk nevekkel, amik igazából nem mondtak semmit. Annak a húszezer szerencsésnek a nevei, akik felfértek a Noé űrhajóra 2017-ben Galactus első eljövetele előtt, hogy egy új otthont keressenek, de mindez nem történt meg soha sem. Úgy negyven métert tud előre haladni és elnézve a távolba még mindig nem látja a folyosó végét.

// Ha valamikor ír Svarog, akkor a karaktere is magához tér. //

Na, b...meg! Alex elájult, most ki fogja megmondani, merre menjünk? És még húzhatjuk is a folyosón. Mert itt nem hagyom, ha már egyszer van remény, hogy kijutunk. A cicus magyaráz és már értem, mire gondolt. Jó, hát ez az ő asztala, én csak tippeltem.

- Mások meg vagyonokat fizetnek a végleges szőrtelenítésért. Jódot? Fingom sincs.

Most meg az ajtó mögül kiabál még egy S.H.IE.L.D. ügynök. Emlegetett szamár, csak ideértek? A kezem a homlokomon csattan, mikor engem szólít fel. A cicus már fel is vázolja a helyzetet, jobban, mint ahogy én tudnám. Dragunov? Alex is ilyen néven jelentkezett be, mikor még odafent telefonálni próbált. Az egész pereputtya S.H.I.E.L.Des lenne?
A cicus szimatol és megint tele van ötletekkel. Nem is tudom, mi lett volna, ha ezt az egészet egyedül kell végigcsinálnom. Lehet, hogy már nem élnék. Még szarabb belegondolni, hogy le kell lőnöm, ha rám támad. Láttam, hogy milyen gyorsaságra képes egy ilyen lény. Én se vagyok piskóta, de a cicus se az, mégis megmarta a szörny.
Ahogy kilépek a folyosóra, eszem ágában sincs eldobni a fegyvert. Ha a cicus nem mondta volna el a védőbeszédet, akkor sem tenném. Megnézem ezt a másik Dragunovot és nem rossz.

- Lóf..t, Tati! Nem én vagyok az ellenség, hanem az - rámutatok a csápos nőre, amit szétlőttem, csak hogy legyen fogalma arról, mi megy itt. - Loki kísérlete. Csak téged küldtek? Már bocs, de ide egy hadsereg kéne... Valahol a föld alatt vagyunk jó mélyen a Noén, kint meg bogarak szállták meg a várost. Jó, mi?

Remélem, valakinek van jobb ötlete. Ha mégsincs, akkor kirángatom Alexet a szobából. Raktár, raktár, raktár, raktár. Mi a lóf..., űráruházat nyitottak, hogy ennyi szar van itt? Meg szállások. Jó, hát ez engem k...ra nem érdekel. És a folyosó rohadt hosszú. Megint az ügynökcsajra nézek.

- Segítesz húzni a tesódat?

A cicust szemmel tartom. Tatjanától nem félek, sőt talán ha ketten vagyunk, a macseket nem is kell majd lelőnünk, anélkül is el tudunk bánni vele. Most meg keresünk istenverte labort egy félvárosnyi űrhajón, miközben egy sárkányt húzunk magunk után. F...a, jobb napot el se lehetne képzelni...

A fel szólitásomra két választ is kapok, és mikor kilépek a relytek helyemről, és meg pillantom Alexet két nő társaságában.
- Szia, Alex... Mivan, enyire sz..ul nézek ki? - Alex, pont akkor terül el, mikor köszönök neki, és ezért teszek fel egy költöi kérdést. A válasz nem érdekel így nem is várok rá vállaszt. Csak most veszem észre, hogy az egyik egy macskára hasonlít, a másiknak meg rendes emberi kinézete van. A fekete haju csajszi nekem mond valamit és közben egy a földon fekvö nőre mutat. Akinek a szájából polip kar félék lógnak ki. Még Lokit is észre veszem a kis társaságban. Inkáb a hologramját, mint őt magát.
- Nekem aztán nyocl csak közben azért haladjunk is. Egyébként, salynálattal kell közölnöm, hogy engem nem küldtek, hanem itt tértem magamhoz, mikor te rá löttél. Ami pedig a hadsereget illeti, nos érdbe velem.
Mondom a nö nek, aztán ismét Alex-re nézek, és közben csak a fejemet csóválom. aztán ismét megszólal a nő. Azt szeretné, ha segitenék Alex-et húzni.
- Húzza a hóhér, nekem jóbb ötletem van, én le térdelek és te meg Kitty cica a hátamra döntitek Alex-et, úgy hogy a kezei a vállamon legyenek, aztán fel állok és mehetünk.
Mondom nekik, és azzal le is térdelek Alexnek háttal és várom, hogy Alex súlya rám nehezüljön, és aztán fel állhassak.

A SHIELDes rokona a gyíkhaver, aki mikor az köszön neki, szinte azonnal elájul.
- Hát ez f*sza csak kérdés én mikor fogok kidőlni a sugárfertőzéstől.
Éva el akará húzni magával a gyíkot, de Tatjana inkább cipelné.
- Biztosan bírni fogod csajszi?
Kérdem és ha igennel felel, akkor megpróbálom felemelni a kidöglött gyíkot és a nő hátára tenni. Csak menni fog, egy tonnás erővel.
Ezek után beleszagolok a levegőbe, hogy megtaláljam a kiutat, de hamar meg is bánom.
- Fú, mi ez a b*zi büdös?
~ Mintha a halál szaga lengné be ezt a helyet. Mindjárt felfordul a gyomrom.
Szerencsére nem dobom ki a rókát, bár nem állok tőle messze.
~ Ha az orra nem számíthatok marad a szem.
El is indulok és próbálom felmérni a helyet, keresgélni, akármi után ami hasznos lehet. Ki tudja talán találok elsősegély ládát is. vagy valami hasonlót. Ahogy Haladok a folyosókon labor feliratú szobát nem találok, ellenben van ott egy raktár.
- Próba szerencse.
Mondom, majd szinte berontok, ha az ajtó zárva, akkor pedig be is töröm azt. nem fogok itt cécózni. Csak valamit találnom kell, amiben jód van. Vagy valamit amiben ellenszer lehet. tudom, hogy kell lennie valahol valami használhatónak is.
~ NEM akarom szörnyetegként végezni. Meg kell állítanom a folyamatot, valahogy.

Loki "megnyugtat", hogy nem sugárfertőzésről van szó hanem arról, hogy az a dög a harapásával hamarosan átírja a dns-em.
- Hát ez f*sza. NEm vagyok biokémikus, hogy visszaírjam a saját dns-em normálisra.
gyilkos tekintettel nézek Loki hologramjára. Érezheti a tekintetemből, hogyha fizikailag itt állna, akkor már rég megrángattam, volna, hogy kiszedjem belőle a gyógyulási módszert, de ezt most nem tehetem meg.
- Tudom, úgysem fogod elárulni a visszafordítás módszerét, de ne hidd, hogy beletörődöm a sorsomba. Amíg ép az elmém addig fogom keresni a megoldást, nem adom fel.
Mondom és gyors léptekkel haladok és vizsgálom át a helyiségeket. Az első raktárban csak törött ládákat találok, a másodikban konzerveket, meg ősrégi alkatrészeket.
~ Vajon a dinók korából maradtak itt?
kérdem magamban viccesen, tudom, hogy ketyeg az órám, de még így is szánok időt egy gyors poénra.
Ahogy tovább haladok a folyosókon alvadt vért látok a falakon, miközben haladok próbálom megfigyelni, hogy normális alvadt vérről van -e szó, vagy olyanról, ami a vállamon is van most.
Egyszer csak egy hatalmas csarnokba érünk, melynek még a plafonját sem látom olyan magas. A helyiségben sínek voltak a földön és egy sérült kocsi is a teremben. nem ez volt az egyetlen furcsaság itt, a földön egy csomó nem emberi csontváz is hevert.
- Mi a fene volt itt?
Teszem fel a kérdést inkább csak magamnak. Próbálom gyorsan átvizsgálni a helyet, majd megvizsgálni a sérült vonatszerűséget, hátha találok ene valami használhatót.
Ha nem találok semmit, akkor azon a vonatsín mentén indulok el keresgélni, amelyen a vonat is haladhatott.

Amint a hátamra segítik Alex-et, fel állok, és a csaj felé fordulok.
- Egyébként, meg Alex nem a tesom, hanem a másod unokatesom, vagyis csak rokonom és nem család tagom. - Közlöm a tényeket a csajjal, aztán a bundás is feltesz nekem egy kérdést.
- Ne aggodj, el fogom őt bírni. - Nyugtatom meg őt, magammal kapcsolatban. De a bundás lány most inkább csak saját magamiatt aggódik, hogy ne legyen belőleis olyan szörnyeteg lesz. Majd megjegyzi, hogy büdösvan itt.
- Tudod drágám, a hullák eleve nem rózsa illatuak. - Mondom neki csak nem értem, hogy pontosan milyért is. Salynálom őt de, most magam se tudnék érte mit tenni a vígasztaláson kivül, ami szerintem, annyit érne, mint halotnak a csók.
- Őőőő, izé, macska nő, vagy akár, hogy is hívnak. Szerintem az lenne a ész szerü megoldás, ha Rámbó hölgyet előre engednéd, mert nála van fegyver, és talán hamabb reagálna ha egy ellenséges valami ismét fel bukkan. Te, mennél középen, és én a kidőlt Alex-el a hátamon lennénk a sereg halytók. - Vázolom fel a tervemet, mint ötlet, ha nem tetszik nekik, nem erőltetem rájuk. Ez csak egy ötlet. Hallom, hogy Loki is mond valamit, amit emészteni próbálok.
~ DNS át írás? Más lesz belőlük? Ezt mégis, hogyan kéne értelmeznem? ~ Kérdezem magamban. miközben megyünk tovább. Ép a hallottakat probálom emészteni, mikor is észre veszem, hogy Loki hologramja követ minket. Illetve, azt is csak most veszem észre, hogy egy sérült vonat féle elött állunkmeg.
- És, egészen pontosan mivé alakulnak át? - Kérdezem Lokitól, és ami meglep, hogy jó magam érzem az aggodalmamat mind kettejük iránt. Révén, hogy Alexander a rokonom, ezért is érthető, de a másikkal, csak most találkozom. Mégis aggodom érte. Meg várom, hogy Loki mondjon valamit, majd ha választ kaptam, is mét a bundás lány felé fordulok.
- Hamár ott vagy légy oly kedves, és nézd meg hogy van-e benne áram, hogy tudunk-e vele közlekedni. - Kérem meg szépen a macska kinézetü nőt.

Van kraft ebben a csajban, ha cipelni akarja az óriásgyíkot. Segítek a cicusnak, hogy Tatjana hátára tegyük Alexet és remélem, hogy nem fog kidőlni. Ha csak hősködik és tíz méter után összeesik, annak k...ra semmi értelme. A cicus valami büdöset érez, amit én nem. Tudom, hogy ezeknek sokkal jobb a szaglásuk, anyám is ilyesmi volt. Mindent kiszagolt.

Az egyik raktárba benézünk és törés-zúzás nyomai vannak mindenhol. A másikban ősrégi műszerek vagy tudja f...om, micsodák. A falakon meg vérnyomok, ezer éve megalvadva. F...a, hány ilyen lehet még, mint ez a polipcsaj?

Tatjana egész jól bírja Alexet a hátán és haladunk. Megmagyarázza, hogy kije neki Alex. Nem nagyon érdekel, csak jussunk ki innen. A folyosó végén egy nagy csarnok van, de kib...ott nagy. Vonatokkal közlekedtek az űrhajón? Hát ezt se hittem volna. Mikor már repülőautók vannak és egy ilyen járművet meg tudnap építeni, akkor komolyan vissza kell menni ehhez az ócskavas gyártmányhoz?

A cicus egyre többet káromkodik. Elvigyorodok, mert bírom az ilyesmi szókimondást, de remélem, hogy nem a fertőzés megy az agyára. Ez a b...i Loki meg jön és pofázik mögöttünk. Mé' nem tudom szájbaverni? Ehh... Tatjana ötletel, a cicus meg már nézi a vonatot. Elég szarnak néz ki, de talán tudnak vele valamit kezdeni. Én a csontokat nézem meg jobban.

- Hát lehet, hogy ezek is úgy jártak, hogy kísérleteztek rajtuk. Cicus, ha belőled meg Alexből is ilyen lesz, az k...va nagy gáz! De ha működik ez a tragacs, hova megyünk vele? Valami vezérlőtermet kéne keresni, nem?

Lehet, hogy innen irányítják azt az erőteret, amit a bogarak kifostak magukból fönt? Azt ki kell kapcsolni és akkor jöhet a felmentő sereg. Remélem, Tati vagy a cicus értenek az ilyesmihez, mert én nem. Az én kezem nem a műszerfalhoz szokott, hanem kellemesebb, néha puha, néha kemény dolgokhoz. A fegyverem készenlétben van. Ha valami előugrik, akkor én igyekszem kitérni és lelőni azt. K...ra nem kell, hogy még Tatjanát is megmarják, van elég szarság így is.

Alexandre már kezd nehezebb lenni, mint mikor fel raktákrám, és elindultam vele. Elindulok a sérült vonat felé, hogy Alex-et le tudjam tenni egy ülésre. Tehát keresek egy ülést Alex-nek, ha találok, akkor oda rakom, ha nem akkor a vonat padlójára teszem ovatosan. Le térdelek, és egy dugi stukit keresek a csizmámban. Ha megvan, el állok és ki rohanok a vonatból, és ki lövöm hologram Loki holo vetitőjét. Ha viszont nincs, akkor el kell kérnem Rambo lady fegyverét.
~ Mi az, hogy... ~ A gondolatomban, csak eddig jutok, mert hírtelen megszédülök, és ehez még egy kép is párosul, egy menekülő kb velem egy idős lányt, aki tórz alakok elöl fut, akik valaha talán emberek lehettek. Lassan állokfel, hogy nehogy megint elfogjon a szédülés.
- Hé, te szemét láda mégis mi a f...om volt ez az elöbb?
Kérdezem kissé ki kelve magamból, az elék hatása alatt. Végig nézek elöszőr Alex-en, majd a lányon is, de nem tudom, hogy most mi tévő legyek.
- Mégis meddig tart az át alakulás? - teszemfel a számomra második leg fontosabb kérdést Lokinak.

Tatjana tényleg azt hiszi, hogy ez a rohadék mondani fog bármit is, amivel a saját kísérletét elronthatja? Ha beszél is, azzal nem mond sok újat eggy S.H.I.E.L.Desnek. Vagy csak össze akarja zavarni. Mint ezzel, hogy ő aztán nem tudja, mi lesz. Persze, biztos csak úgy keveri a DNS-eket, mint a koktélokat a bármixerek. Egy biztos, semmi jó nem sül ki abból, amit ő akar.

Tatinak segítek, mikor fel akarja rakni a sárkányt a vonatra. Ha a cicus is segít, akkor tuti nem lesz gond. Csúnya lenne, ha sérvet kapnék... Én bemegyek a vonatba körülnézni. A fegyveremet eszem ágában sincs odaadni a csajnak. Ha ügynök, akkor lődözzön a sajátjával, biztos elhozta. Ezeknél olyan a fegyver, mint nálam a gumi meg a tabletta. Bármikor kellhet.
Ahogy belépek, működőképesnek látom a cuccost. Amit látok, azt mondom is hangosan, hogy ne kelljen mindenkinek ezt lesni:
- Azt írja, hogy működik, tud menni ez a tragacs. Húsz kilométer a Noé és a sínek végigmennek rajta. Na, mi legyen, csajok?

Fura ez az egész. Nem kéne itt lenni a vonatnak. Ha felszállunk rá és beindítjuk, lehet, hogy lezárul és megint csapdába esünk. Lehet, hogy Loki pont ezt akarja. Körülnézek, hogy nincs-e valami csille vagy hasonló, amiben Alexet tolhatjuk. Azzal nem lennénk olyan támadhatóak. De hova megyünk? Hol találunk labort vagy kapcsolószobát? Térkép asszem nincs ezen a szaron. Pedig az kéne.
A k...a életbe, ez mi a szar volt? Tati is látott valamit. Egy kiscsaj menekült, szerintem azok elől, amiknek a csontvázait látjuk itt.
- Ha ez a bige intézte el őket, akkor meg kell találnunk, hátha segíthet. Na, csiviteljetek, mit csináljunk?

A Shieldes ötletel, hogy Évát engedjem előre, de én ezt nem támogatom.
- Tatja, inkább én mennék előre, egy mert gyorsabban mozgok, kettő, mert ha még vannak itt dögök akkor nekem kell kiiktatnom őket, nehogy titeket is megmarjanak.
Válaszolom és elindulok keresgélni. Loki meg velünk tart. Tatja kérdezgeti, a válaszok pedig sorra jönnek. Ő se tudja mi lesz belőlem a végén.
- Ahogy én elnézem a bőröm, egy teknős és egy szfinx macska keveréke leszek, agy nélkül.
Mondom ironikusan miközben folytatom a keresést ezúttal már a vonatszerűségben. Míg a jármű felé tartok válaszolok Éva kérdésére is.
- Tudom, nekem is ez a bajom. Amúgy manuálisan is el lehet vezetni a legtöbb járművet, hátha ezt is ellehet.
Amint belépek a rendszer szinte feléled. A vonatban semmi használhatót nem találtam, de legalább az kiderült, hogy ez az ócskavas még működik.
Tatja le akarja rakni a gyíkhaverunk a szerelvényben, ami első ránézésre nehézkesen megy neki. Odamegyek hozzá és segítek neki, persze vigyázok, nehogy megkarmoljam a nőt, nem kell még egy fertőzött ide.
Ezek után Tatja feltesz egy engem is igencsak foglalkoztató kérdést, bár nem tudom, hogy jobban érzem -e majd magam, ha megtudom. Én most úgy vagyok vele, hogy minden másodperc létfontosságú lehet.
Ezek után halk suttogást hallok, majd megszédülök és egy kép jelenik meg előttem. Egy furcsa ruhás lány rohan szörnyek elől, a jelek szerint olyan elől, akivel mi is találkoztunk pár perce.
Aztán visszaáll az agyam normálisra és újra a vonatban vagyok.
- Ne, már hallucinálok is.
Mikor a másik két nő is közli, hogy hasonlót észlelt, megnyugszom kissé, hogy nem kell betudnom ezt a DNS átíródásának. Apropó DNS. Megvizsgálom újra a sebet, hogy lássam történt e valami újabb változás rajtam.
- Valószínű. Nekem sincs sok ötletem, talán induljunk el nem túl gyorsan ezzel az izével és közben figyeljük a helyiségeket és mindent ami fontos lehet. Az óra ketyeg nekem meg nincs kedvem átalakulni.
Mondom, majd ha rábólintanak, akkor az angol szöveg segítségével megpróbálom beindítani a járművet, egyenlőre nem túl gyors tempóval.

Alexander utolsó emléke az volt, hogy az élőhalott nő nekitámadt, és belemélyesztette a csápjait, a következő pillanatban arra ébredt, hogy ül, a feje hasogat. A többiek pedig épp beszélnek valamit.
Feláll, körbepillant és megszólal.
- Lemaradtam valamiről? - ekkor egy ismerős arcot látott meg. - Úgy látom, hogy meglátogatott egy rokonom!
Összecsapja a kezeit és felkiált, mintha csak egy régen látott, jó ismerőst látott volna.
- Tatjana, csak nem a kedves édesapám küldött téged utánam, hogy kimentsél? Mint látod te is bekerültél abba a slamasztikába mint én. Igen, ha erre gyanakodtatok, akkor ő az én rokonom, és ő is SHIELD-es.
Közelebb lépett.
- Na, mi történt eddig?

- Ja, hogy Loki is itt van! - kiáltott oda a hologramnak, ami állandóan csak pofázott. - Jól vagy öregem? Mert én megkeresném azt a komputert, ami téged kivetít és rohadtul, de kihúznám a dugóját a csatlakozójából.
Odalépett Eva mellé, a vállára tette a kezét és megszólal.
- Jó, menjünk a hídra bébi, és lássuk, hogy mit hozhatunk ki belőle. Ja, és bocsi, hogy ennyi ideig távol maradtam.
Verara pillantott, a lány nem nézett ki valami bizalomgerjesztően, sőt átalakulóban volt. Alex rápillantott a saját sebére, nem volt ott semmi.
- Mi a francot csináltál velünk, te Asgardi Mussolini? - förmedt rá a hologramra. - Mivé fogunk válni rohadék?

Loki szvait úgy ahogy vannak nem értem.
- Víziók? De mitől? Ne mond, hogy hallucinációt okozó gázok is vannak itt, mert így is elegem van már a mai napból. Bogárinvázió, bogarak megszállta emberek, steril csatorna, az a spórás dög, a csápos nő, a DNS átírás és még víziók is, mi lesz a következő? Tudod mit, nem is érdekel.
KérdemMondomebbe a vonatőskövületbe. Évának sikerül behoznia egy térképet, ami a hajó belsejét ábrázolja bár a régi állapotában. De ennek ellenére kivehetőek voltak a dolgok.
Én csak egy gyors de alapos pillantást vetek a térképre, majd a sebem kezdem el vizsgálni, majd feltűnik, hogy kezdek zöldülni a seb körül és ott már szinte nincs is szőr. Persze kitágult szemekkel é káromkodással kísérem a felfedezést.
- Mondtam én, hogy teknős leszek b*szki.
Káromkodom, majd érzem, hogy valamiért a lapockáimnál viszketek két pontom.
- Remélem nem azért viszket a hátam két pontban, mert, szárnyaim, csápjaim, vagy egyéb dolgok fognak kinőni onnan.
Mondom miközben megpróbálom megvakarni a hátam, elég hajlékony vagyok így ezzel nem lesz gond, de mégiscsak aggasztó a tény, hogy egyre csak pereg az időm.
Felvetik az ötletet, hogy a hídra menjünk, bár én ezt nem tartom jó ötletnek.
- Az a lehető legmesszebb van. Inkább nézzük meg menet közben a laborokat és csak aztán a hidat. Vagy ha minden áron oda akartok menni, akkor csak dobjatok ki út közben az első labornál, mert lehet, hogy meg sem érem épp ésszel, míg eljutnánk a hídig.
Mondom kissé ingerülten, de a többiek láthatják rajtam, hogy nagyon aggódom és emiatt beszélek így.

A cicus megint tudja, mit kell csinálni és csinálja is. Tényleg k...va nagy mázli, hogy ilyenekkel akadtam össze. És még Alex is felébred. Röviden elmondom neki, miről maradt le.
- Semmiről. Tati a hátán cipelt eddig, a cicus meg egyre szarabbul néz ki. Már bocs, édes, de érted, mire gondolok - szólok ki a szőrét egyre jobban hullató csajnak.
- Ja, meg láttunk valami kiscsajt menekülni olyan akármik elől, amiknek itt vannak a csontjai. Úgy beflashelt az egész..
Alex eléggé vágta a dolgokat, én most is bízom benne. Meg bírom a stílusát is. Laza, mint én. eg a többiek is. Ez egy jó csapat szerintem. Ha innen kijutunk, csapni kell egy ereszd el a hajam bulit.
Loki még mindig pofázik. Egyre idegesítőbb. Elmond ezt-azt, de szerintem azért, mert olyan k...ra meg van győződve róla, hogy nekünk annyi. Na, lóf...t a seggébe! Ha másokból ilyen féldinót csinált, belőlünk nem fog. Egyikünk se adja fel és meg fogjuk találni a módját, hogy kibabráljunk vele. Jót nevetek, mikor Alex beszól neki és vállon is verem a sárkánykát.
Közben b...tatom ezt az istenverte vonatot és előjön egy térkép. Bingó! B...ki, minden a másik végén van, ami nekünk kell. Úgy néz ki, a felét mégiscsak szétb...ták az atommal. Ahol a hajtómű lenne, ott csak földet láttunk. Nézegetem egy darabig, hogy kell, mit kell. Régi, mint öreganyám térdekalácsa, de működik.
Én mennék a hídra és Alex is, de a cicus mást akar. De hogy néz ki? Azanyja!
- Már a szemed is zöld. Szárnyas béka leszel vagy mi a g...i? Loki b...meg, mire kell neked ez az egész? Ha lóf...t se tudsz, mi lesz belőle, akkor mi a szarért kutyulsz össze minden DNS-t? Mit akarsz ezzel? És milyen feljövőkről beszélsz?
Nem túl tudományos a kérdésem, de én így szoktam beszélni. Érteni fogja. Abban egyetértünk, hogy haladni kell ezzel a szarral, úgyhogy én beindítom. Volt már sok minden a kezemben, de ilyen még nem. Nyomkodom és megyünk vele. Úgyis a sínen megy, nem nagy kunszt. Az első labornál megállítom, ha tudom. Nem dobom ki csak úgy a cicust. Ha megállunk, akkor mind szétnézünk. Neki és Alexnek is kell valami ellenszer. De ha nincs...
- Tati, van nálad bilincs? Most nem olyan játékra kell, mint amit a filmeken szoktam. Ha a cicus béka lesz, le kéne lakatolni, amíg találunk valami bogyót ellene.

Alexander is fel ébred, és köszön nekem.
- Szia Alex, bocs de, nem Borisz bácsi küldött, hanem itt ébredtem ezen a k....ot hajón, elötte pedig ép le akartamvolna tartoztatni, ha a föld nem kezdel mozogni alattam, aminek mostmár örülök, mert itt lehetek.- Mondom vidáma Alexnek. Majd a következő kérdésre, egy angol lordot, vagy ladyt utánozva mondom.
- Ez a szépsége a dolognak, még én sem tudom, hogy mi lesz belőlük. - Mondatom után vissza megyek én is a vonatra, és végignézek a kis csapaton. A csaj hozzám fordul bilincset kér tőlem, arra az esetre, ha a macska nő át alakul béka lánnyá. El kezdem magamat tapogatni, hátha találok. És ilyen érdekes, hogy találok is.
- Szerencsédvan, mert vannálam. Méghozzá kettő is, így Alaxnek is lesz egy. Bocs Alex, veled sem kivételezhetek. - Ezt már az uncsi tesomnak mondom.

Mikor felmerül a kettőnk megbilincselésének ötlete, nem fogadom azt a legnagyobb örömmel.
- Pfff. Legyen. Tedd fel a bilincset Éva, míg meg nem gondolom magam.
Mondom, majd hagyom, hogy a nő feltehesse azt. Ezek után érzem, ahogy visszaalakulok lassan még a farkam visszahúzódását is, ami már kevésbé kellemes. Végül pedig a többiekre nézek kérőn. Mert kíváncsi vagyok milyenné váltam.
- Még most is rémesen festek?
Loki válaszol Éva kérdésére, minek hatására elgondolkozom és több dologra is rádöbbenek közben.
A jármű rándul egyet, Loki hologramja eltűnik majd feltárul az ajtó.

Egy furcsa komplexumon voltunk, szkafander mindenkin, már hetek óta itt vagyunk hogy régészkedjünk. Reggel volt most indult csak a műszak, bár nem emlékeztem arra, hogy ki is voltam az előtt de azt tudtam, hogy itt dolgozom egy ideje, és, hogy Noé vitt még magával ide anno. Az ásatásunk vezetője mellettünk állt és buzdított minket. Én pedig felismertem benne a látomásban is látott arcot. A szavaira nekiláttam a munkának, miközben a gondolataimba merültem.