Parkok

Kree Invázió 10 – Pokoli éden – Kerekerdő?





Bronx parkok, New York

---

Levi nem látott korábban olyan betűket sem, mint ami a nőn volt, határozottan nem emberi „szimbólumok” voltak, néhányat ki tudott venni belőle. Ahogyan azt is, hogy írott betűk voltak a mintázatuk és dőlésszög alapján. Ha emberi írás lett volna, valószínűleg eltudta volna olvasni, de így nem sajnos.

- Köszönöm, hogy nem hagytál ott – mondta Sarah egy mosollyal, miután már sikerült megállnia a lábán. – Mi történt?

Sarah az elpárolgásra igencsak furán nézett Niterisre, amikor a férfi ezt mondta, de a vizet hálásan elfogadta és meg is köszönte. Mivel az feltételezhetően ásványvizes üvegben van, így egy kicsit gondban volt vele, hogy ez mégis miként működik, vagy miként kell használni, de a végén csak rájött.

A kérdésre bólintott, hogy megnézi, hogy van-e mágia, bár még kellett egy-két perc ahhoz, hogy teljesen összeszedje magát. Elsőre nem is sikerült neki, hanem megtántorodott egy kicsit a koncentrálás után, de utána másodjára már úgy tűnt, hogy ment. Bár külső nyoma ennek nem volt, de Sarah hamar megszólalt.

- De egy kicsi van, négy pontból érzem és sok apróból, mind talajszinten, vagy ember magasan – mondta.

Ezzel abba a négy sarokba mutatott, ahonnan a társaság már korábban is látta a fényeket. Azzal közben mindenki egyetértett, hogy jó lenne megnézni azt, ami történt.

- Nem tudom, hogy feltűnt-e önnek, de ő indult el először – mondta Svarog-nak Sarah, amikor Niteris hátának kezdett beszélni. – És nem, nem válunk szét, tekintve, hogy fogalmunk sincs mi folyik itt!

De közben már Svarog és a bandája Alicia-val elindult keletnek, Sarah pedig karon ragadta Rin-t és Ace-t és saját magával és remélhetőleg Levivel együtt a park felé veszik az irányt, amerre Niteris is indult. A park így fekete-fehéren nem volt olyan ijesztő, leginkább egy ősrégi képeslapra hasonlított.

A séta néhány percig tartott, Sarah közben három darab földre rajzolt rúnát is felfedezett, amikre mondta, hogy ezek robbannak, így vigyázzanak és kerüljék ki a többieket. Végül pedig megérkeztek oda, ahol az egyik fényforrás volt, ott pedig egy nagy kétméter átmérőjű energiamező fogadta a csapatot és annak közepén volt valami.

Ebben a pillanatban a háttérből egy hatalmas robbanást hallhatott a társaság.

Svarogék pedig az ellenkező irányba mentek, pedig Sarah szólt, hogy ne tegyék és maradjanak együtt, mindezért pedig súlyos árat kellett fizetnünk. Nem igazán figyeltek a környezetre, mert hát ez Bronx, így csak vakon haladtak egy ismeretlen mágikus terepen. Az első két saroknál még nem is volt gond.

Aztán befordultak egy kisebb utcába, egy kocsi sem volt benne, mert még ez a rész is le volt zárva a valóságban. Itt indultak el, amikor is Svarog végül rálépett valamire. Csak a sima beton volt ott, azonban, amikor rálépett az egész felizzott és felrobbant. Mind a négyen métereket repültek a robbanástól.

Dane, Alicia és Unka a falon nyekkentek és onnan estek le a földre, Toxin és Svarog csak repültek az utcán ellentétes irányban. Mindenki megannyi zúzódást és égési sebet kapott az egész testén. A ruhájuk megégett és mindenük fájt, a fülük csengett és semmit sem hallottak. A legrosszabbul mégis Svarog járt, térd felett szakadt le a bal lába és erősen vérzett a földön feküdve.

Kree Invázió 10 – Pokoli éden – Kerekerdő?





Bronx parkok, New York

---

Svarog életét valószínűleg megmentette az, hogy Alicia gyorsan reagált és eltudta szorítani a vérzést, ami így igencsak lassult és már nem spriccelt mindenfelé. A leszakadt lábat nem látta, csak néhány csontot és cafatot volt és alig maradt belőle valami. Svarog nemhogy felülni és beszélni sem tudott, de sokkot kapott és a fájdalomtól üvöltött pár pillanatig mielőtt végül elvesztette az eszméletét.

Alicia, akinek valószínűleg volt elsősegély tanfolyama láthatta, hogy valószínűleg nem fog így elvérezni a férfi a nagyon közel jövőben, de akkor is steril kötés kéne a lábára és azonnal műtőbe kellene vinni, mert ha nem látják el, akkor pár órán belül belehalhat, ha másba nem is, a sokkba mindenképpen.

Amíg a nő a seb és a társuk ellátásával volt elfoglalva, addig a többiek otthagyták, hogy mennek tovább és figyelték a csapdákat. De teljesen feleslegesen, mert nem láttak semmit sem, addig nem, amíg az utca végén Dane a sima betonon bele nem lépett a következőbe, ami csak a lépés után villant fel kék színben.

Itt szerencsére robbanás nem volt és a három férfi láthatta, hogy a kis utca két oldalán a falakból jó öt-tíz centis „jégszilánkok” váltak ki, több száz, ezek pedig nagy sebességgel indultak a férfiak irányába egyszerre mind a két oldalról. Nagyjából öt méter hosszan volt ilyen a falaknál, ők pedig pont a közepén voltak.
Niteris, ha utána nézett a dolgoknak, akkor tudhatja, hogy attól, hogy a rúnákat megismeri valaki még közel sem biztos, hogy el készíteni eltudja, vagy pedig meg tudja törni. Ez nagyjából olyan, hogy a matematikánál is felismeri mindenki az integrál jelet, vagy a szorzást osztást, de nem biztos, hogy tudja használni is.

A démon kérdésére Sarah felvonta a szemöldökét. Az arcáról könnyedén elolvashatta mindenki, hogy fogalma sincs, hogy mi ez az egész, vagy mi folyik itt. Azt egyébként is a többség hallotta, hogy 1900 előttről érkezett oda Bronxba és került Levi társaságába.

- Honnan kéne tudnom? – kérdezte Sarah. – Sosem láttam efféle gépszörnyet… sőt igazából gépeket sem, azokat a keréken guruló ló nélküli szekereket sem tudom, hogy micsodák, amiket láttam a park körül az út szélén.

Közben a tárgyat és magát a gépet nézte, koncentrált egy kicsit majd megszólalt.

- A benne levő tárgy a mágikus, amennyire meg tudom ítélni, egyfajta energiákat képes összpontosítani valamihez. Szóval nyugodtan megpróbálhatja valaki kivenni, akinek nincs köze a mágiához. Úgy biztosan nem indítja be.

Ezzel a kezével az energiaforrás felé mutatott és kissé odébb állt, utat engedve a vállalkozó kedvű személyeknek.

Kree Invázió 10 – Pokoli éden – Kerekerdő?





Bronx parkok, New York

---

Ahogyan a tüskék megjelentek Alicia üvöltött rá a párosra, hogy ne mozduljanak, ők azonban nem így tettek, hanem igyekeztek hasra vágni magukat, ami igazából nem osztott, nem szorzott, mert a jégtüskék olyan szinten is ott voltak, így mindenképpen eltalálják őket. A mozdulatra, hogy hasra vágták magukat a jégszilánkok kijjebb jöttek, ahogyan attól is, hogy próbáltak hason csúszni.

Így emiatt nem is kockáztattak tovább, hanem mind a ketten megálltak hason fekve a betonon. Így pedig nem is mozdultak a jégszilánkok tovább, azonban az talán kellemetlen volt, hogy nem is húzódtak vissza, vagy nem is álltak neki olvadni, csak ott maradtak. Toxin imájára semmi sem felelt, nem volt rá reakció.

Közben pedig Alicia is igyekezett nézni bármit, ami arra utalna, hogy akna volt itt. De tényleg nem látott semmit sem, még a robbanás nyoma sem olyan volt, mint aminek kellett volna, nem volt semmilyen alkatrész, vagy robbanás maradvány. A nő nagyon helyesen sejtette, hogy szinte biztosan mágikus volt a robbanás és az „akna” is.
- Ha kiszedjük, akkor meg kell törnie a hatásának, sajnos a masinához nem értek, de tárgy térhez és más dimenziókhoz kötődik. Így úgy vélem, hogyha kiszedjük őket, akkor visszakerülhetünk a saját világunkba – mondta Sarah.

Noha feltételesen mondta, de azért kellően határozottan ahhoz, hogy meggyőző legyen, amit mond. Niteris pedig úgy döntött, hogy megpróbálja kiütni a tárgyat a helyéről az esernyőjével, mert semmilyen segítséget nem talált. Talán meglepő lehetett, de sikerült megtennie, a tárgy pedig a másik oldalon landolt. Amint ez megtörtént a tárgy kikapcsolt és megszűnt működni.

Levi és mindenki más is látott változást, ami nem volt más, minthogy a szürkeség, a fekete-fehérség kezdett halványodni és néhány más szín is megjelent maguk körül. A hatása az egész helynek gyengült itt. Sarah odalépett a tárgyhoz és felvette, ennek semmilyen hatása nem volt rá, vagy másra itt.

- Itt látják? – mutatott a tárgyra, amin egy ismerős pulzáló jel volt, az égen látott rúna. – Kötődik ahhoz, ami miatt ide kerültünk. Ki kell szednünk a hely…

Nem tudta befejezni a mondatot, mert egy villanás látszódott a csapat körül és néhány pillanattal később a következő hasonló energiaforrásnál és tárgynál voltak. ez ugyanúgy nézett ki, csak a fényei voltak mások, az alapján pedig az északkeleti részen voltak most az előbbi északnyugatihoz képest.

Kree Invázió 10 – Pokoli éden – Kerekerdő?





Bronx parkok, New York

---

Dane, Unka és Toxin nagyon rosszul látták, mert semmi sem változott itt, nem volt semminek más színe, minden továbbra is teljes mértékben noir volt. Amíg a páros ezen vitatkozott hason fekve, addig Toxin felállt és valamilyen indíttatásból kifeszítette az íját, hogy belőjön arra a helyre, ahol Dane és Unka feküdt.

Az nyíl, ha a férfi kilövi mozgott volna, ami jelen esetben nagyon, de nagyon kellemetlen lehetett volna rájuk nézve. Szerencsére Alicia hamar kapcsolt és még a nyílvessző elengedése előtt felemelte a fegyverét és lőtt. Az üres utcán meglehetősen hangosan vízhangzott a lövés, amit ekkora távból eltéveszteni sem lehetett.

Toxin éles fájdalmat érzett a vádlijában és a hirtelen jött erős jeges, majd tűzforró fájdalom miatt össze is csuklott, a nyílvessző ekkor indult útjára, de két-három méter után a földre esett. Nem jutott el így a földön fekvőkig és valószínűleg Unka és Dane életét mentette meg az, hogy Alicia belelőtt a társukba.
- Szerintem összeköttetésben vannak – mondta Sarah Levi felvetésére. – Mást nem tudok elképzelni… és remélem nem az lesz a vége, hogy valami csúnyaságot kiszabadítunk… De ezeket akkor is valamilyen energiaforrásnak érzem.

- Mintha ezt az egész mindent itt körülöttünk táplálná. De ilyesmivel nem találkoztam… az én időmben a technomágia nem kifejezetten elterjedt a kevés gép miatt – szabadkozott. – Nincs csapda, ugyanolyan, mint az előző.

Közben a többiek, mint Ace is pártolta azt, hogy Niteris folytassa azt, amit elkezdett, az idős férfi külsejében levő démon pedig megtette és folytatta. Az ernyővel most is kipöccintette a gépből a tárgyat, ami hasonlóképpen leesett a földre, mint az előző és a gép is kikapcsolt és leállt. Ekkor a távolból, arról, amerre Svarogék mentek egy lövést is hallani lehetett halkan.

Most már emberei beszédet lehetett hallani, a valós világ egyre jobban látszódott, élénkebb színben és néha még egy-egy félve levő ember is feltűnt, akik félve néztek arra a helyre, ahol korábban a társaság a nagy gépszerű kutyákat látta. Ezeket csak úgy egy-egy pillanatra lehetett látni, mintha a valóság kezdett volna utat törni magának.

Itt annyira felgyorsultak az események, hogy hozzá sem kellett érni a kőhöz, hanem néhány pillanattal később újabb villanás és a következő hasonló szerkezetnél voltak, az előző kő a földön, itt mindenhol beton volt, egy kisebb sikátorban voltak, a délkeleti részen. Most megelőzve mindenkit mondta Sarah, hogy tiszta a hely és nincs csapda a közelükben.

Kree Invázió 10 – Pokoli éden – Kerekerdő?





Bronx parkok, New York

---

Ezúttal talán nem kis meglepetésre az eddig a felfedezésben és kísérletezésben úttörő Niteris volt az, aki végül kifejtette a rosszallását az egész ügy miatt, mert aggódott a korábbiak után, hogy hátha most is efféle dolog alakul ki. Sarah azonban igyekezett megnyugtatni.

- Ha így lenne, akkor az a nő deaktiválta volna már ezeket, így nem hiszem, hogy bármitől kellene tartani – mondta Niteris-nek Sarah. – Egyetértek Levi-vel, hogy muszáj kijutnunk innen.

Így tehát egyetértett Levi-vel, aki nem is várakozott nagyon tovább. Mivel látta, hogy korábban, hogy Niteris esetében sem történt semmilyen hatás, így fogta és a farkával pöccintette ki a tárgyat. A gép ezen esetben is lekapcsolt és még valósághűebb lett minden.

Itt éppen egy utca közepén álltak és egy autó jelent meg előttük, ami egyszerűen áthajtott rajtuk, de ők mintha szellemek lettek volna átment a jármű rajtuk anélkül, hogy bárkin bármilyen kárt okozott volna, majd néhány méterrel odébb el is tűnt a semmiben, mintha soha sem lett volna ott. Sarah kissé összerezzent.

- Ez nem kicsit volt furcsa – mondta.

Közben még a teleportálás előtt Levi felvette a tárgyat, ami egy furcsa halálfejes hátlapú és mintás kártyapaklivá alakult egy néhány másodperces pulzálás után. A teleportálás ekkor történt meg és került a csapat az utolsó energiamezőhöz és tárgyhoz benne.

- Ez az én kártyám! – mondta meglepetten Sarha. – Néhány hete lopták el tőlem, soha sem jöttem rá ki és hogyan, de ez megmagyarázza az egészet. Ahogy nézem új tulajdonsot is választott, téged. Vigyázz rá, jó hasznát fogod venni, még akkor is, ha nem vagy mágiaérzékeny, sem használó.

Közben pedig a szerkezetre nézett, majd vissza a többiekre.

- Ki veszi ki az utolsót? – kérdezte.