Parkok

- Igen, valóban már említetted – ismerem el kicsit szégyenkezve, hiszen nem szoktam ilyen információkat elfelejteni.
Kicsit ismét belefeledkezek a tekintetébe, bár ezúttal két vörös szempár kapcsolódik össze, és a karomat is kinyújtom, hogy jobban megérinthessen, ha akar.
- Hát a harc eléggé leegyszerűsödik abban az alakban – mondom mosolyogva – ha valaki nem adja fel azonnal, akkor a karmok és a fogak kerülnek előtérbe. Olyankor meg érdemes minél előbb lezárni a bunyót. Teljes farkasként meg igazából a vadászat az izgalmas, amikor a gyorsaságra, meg az állkapcsodra hagyatkozol – bár erről ők gondolom kevesebbet tudnak – meg a meglepetés erejére.
Shynomyt hallgatva ismét kénytelen vagyok elmosolyodni, mivel a legtöbb ember közül ő tűnne ki a kinézetével, mint a macsekfülek, meg a farok, itt viszont talán ő érzi kicsit túl emberinek magát, a sok szőrös alakváltó között.
- Nem kell erőltetni – mondom végül – ha egyszer ebben az alakban érzed jól magad, akkor lehet az is hozzájárul, mármint nem mintha nem néznétek ki – téved a szemem ismét Kitára, aki ugyanúgy rövid szoknyában, hosszú lábakkal és bomba alakkal éppen a levegőbe szimatol – szóval...khm...talán az a legjobb, ha mindenki úgy van, ahogy ööö lenni szeret – próbálom befejezni a nyelvtani hibákkal zsúfolt mondatot.
Sajnos az orrom a mostani állapotban nem működik a legnagyobb hatásfokkal, főleg, hogy Kita illata is ostrom alatt tartja, de én is beleszimatolok a levegőbe felemelt fejjel.
- Éreztek valamit?

Lassan kinyitom a szemeimet, s megrázom a buksim.
- Nem, semmi olyat, ami bajt jelezne – mondom csendesen, majd közelebb lépek Damienhez és nemes egyszerűséggel a hátat fordítok neki és a mellkasának döntöm a hátamat, s úgy nézek magam elé. - Csupán elmerengtem egy kicsit a harci témán – pillantok hátra egy lágy mosoly kíséretében, aztán kezem is felemelem, s úgy kezdem el vakargatni a buksiját és a fülét. - Szerintem az alfák kicsit megfeledkeztek rólunk, talán valami problémát beszélnek át éppen, vagy valami más, de ahogy látom a ma esti kergetésből lehet tényleg nem lesz semmi – farkincám ahogy csóválom kicsit egyszer csak felemelem és átölelem Damien derekát vele, s intek Shynomynak, hogy jöjjön közelebb hozzánk, s utána a másik kezemmel az ő hátát és buksiját is simogatom.

Damiennek bólintok
- Hát azért egyszer majd kísérletezek vele, hátha, de addig is marad minden így – figyelem Nykot, hogy mit csinál, majd közelebb lépek hozzá szemből és hozzá bújik ahogy simit is kapok. Lágyan dorombolva nézek fel rá, aztán mögé pillantok Damienre.
- Hát lehetséges. Ha annyira fontos lenne akkor már szóltak volna, de azért megmondhatnák, hogy ha mégse lesz semmi közös tevékenység – motyogom csendesen, egy kisebb ásítás kísérete mellett, majd megdörzsölöm a szemeim, s körbe pillantok újra. Kellemes az éjszaka az tény, csak hát nem tudom, hogy most mit is csinálhatnánk, hiszen szívesen mennék fedettebb helyre, de ha lesz valami közös program, akkor azért azon is szívesen részt vennék, ahogy eddig is, főleg mert nagyon jó móka.
- És ha nem lesz semmi akkor mi jót fogunk csinálni? - teszem fel a kérdést, ami mindenki buksijában lehet már megfordult.

Akármi is csapta meg a két feline orrát, vagy már elillant, vagy annyira nem is volt fontos. Aztán Kita egy kecses mozdulattal elém került, és mire bármit is tehettem volna egyszerűen nekem dőlt, így mindennél közelebb kerülve hozzám. Ha a parkban található összes ruhadarabot magamra pakolom, akkor sem lehetett volna jobban melegem, és mivel ez már nem az helyzet, amit egy szimpla félrenézéssel meg lehet oldani, így az agyamban azonnal az ötvenegy állam nevei kezdtek sorakozni abc sorrendben. Amikor azonban Kita hátrafordult, hogy megajándékozzon egy szemkápráztató mosollyal, és ujjait már a tarkómon éreztem, gyorsan áttereltem a gondolataim az elnökökre hozzávéve a beiktatásuk dátumát is, mivel ez számomra nehezebb volt, és több agymunkát igényelt.
- Igen, nos elképzelhető, hogy valami izé alfás dolog van terítéken – mondom mosolyogva, bár kicsit akadozó nyelvvel – bár nincs konkrét ötletem miről is...khm... beszélgethetnek – vonom meg a vállam. – Mármint az alfák – teszem hozzá feleslegesen.
Na hát ez így nem fog menni, nekem is meg vannak a határaim, így kénytelen vagyok a köztes állapot fenntartására szánt koncentrációmat félre tenni, aminek következtében a bundám eltűnt, és a füleim is visszazsugorodtak eredeti méretükre. Így is éppen annyi akaraterlm volt, amivel nagyjából megzaboláztam tomboló hormonjaimat. Amikor éreztem a kis macskahölgy ölelését a derekamon, akkor jutottam el a kockáztatós részig, és és én is könnyedén a csípőjére tettem a kezemet. Egy pillanattal később, Kitát már... bárhogy is hangozzék, de...”szendvicsbe” fogtuk Shynomyval, aki ezt finom dorombolással hálálja meg meg. Én meg kénytelen vagyok úgy mozdulni, hogy hát ne legyen kényelmetlen a jelenlétem, és ne veszítsem el kedvező pozíciómat, és továbbra is érezhessem Kita karcsú testét.
Az ölelésből Shynomy rám néz legalább annyira nekem címezve a szavait, mint Kitának, szerencsére, az agyam valahogy rögzíti a kérdést, mert a szemkontaktust egy pillanatra meg kell szakítanom, és alányok feje felett egy – két szippantásnyi friss levegőhöz kell jutnom, amiből bizonyára egy jókora sóhaj lett, de a dörömbölő szívemet már valószínűleg így is érezni lehetett az ingemen keresztül. Shynomy elég fáradtnak tűnt, szemlátomást ingadozva azon a határon, amikor az ember bevágja a szunáyt, de még megvan az esélye, hogy egy jó buli kerekedjen.
- Ismerek néhány helyet Queensben – mondom mindkettejükre mosolyogva – vannak hangosabbak, meghittebbek, táncos, étkezős, italozós, vagy csak zene hallgatós, összebúj...szóval olyan nyugisabb – jövök egy pillanatra zavarba. – Persze én arrafele lakom, de lehet, hogy nektek messze lenne?

Shynomyra nézek, s megsimogatom a buksiját, majd pedig a fülébe súgok valamit, mire csak bólint és elmegy az alfák felé, amíg én Damienhez bújva figyelem teljes nyugalommal, s miután eltávolodott hátra pillantok Damienre.
- Nem tudom hova is menjünk, lehet egy nyugis hely jól jönne így elsőre, vagy nálad. De zavarni se szeretnék. Annyi biztos, hogy olyan hely kell, ahol közel egy lakás, hogy ha a kis didergő – bökök arra amerre Shynomy elment – bealszik akkor legyen közel egy lakás, hogy ne kelljen azért a fél váoson át cipelnem – fejezem be végül ahogy egyik kezemmel továbbra is hátra nyúlva a buksiját simogatom, és most már a felszabadult másik mancsom is a testéhez téved, de az inkább derék magasságban az oldalához, miközben hosszú macska farkam, még mindig a derekát öleli és élvezem, hogy valaki mögöttem van, aki nem Shynomy, s engedi is, hogy ezt tegyem. Miközben válaszát várom, szemeim a távolt fürkészik, hogy ne hozzam még jobban zavarba, hogy esetlegesen elmerülök lélektükreiben teljesen. Bár lehet már ennél jobban nem is tudnám, mint amiben most van, de annyira aranyos ez a nagy farkasunktól.

Elballagok hát az alfákhoz, amire megkért Nyko, s megérdeklődöm, hogy hogyan tovább. Azért nem rontok rájuk egy az egyben, hanem csak szépen lassan megyek oda, s nem is szólok közben, csak mikor már tudom, hogy lehet, s megtehetem, aztán egy kisebb beszélgetés végeztével bólintok, s elköszönök tőlük, majd megindulok visszafelé a pároshoz. Kicsit talán még futva is, bár mikor jobban látom, hogy hogyan is vannak, akkor lassítok és ráérősen folytatom az utamat, hogy azért ne zavarjam meg őket túl hirtelen. Csak mikor elég közel érek hozzájuk, akkor szólalok meg.
- Közbe jött valami, így sajnos nem lesz ma este más program. Ha akarunk akkor mehetünk nyugodtan, és érezzük jól magunkat, s remélik, hogy a kövi talinál már nem jön közbe semmi – hadarom el gyorsan és teljesen úgy teszek, mintha csak állnának egymás mellett.
- Szóval akkor merre tovább? - teszem fel a nagy kérdést aranyos nagy szemekkel rájuk nézve.

Ahogy Shynomy visszajön és meghallgatom amit mond, akkor rámosolygok, s elgondolkozok, hogy akkor merre is menjünk most tovább mert ez egy nagyon nagyon jó kérdés most, hogy mihez is lesz kedvünk ténylegesen és azt hol is fogjuk csinálni.

Shynomy elsuhan az alfák felé, gondolom, hogy rákérdezzen, hogy történik –e itt bármi még ma este, vagy jobb ha inkább szétszéled a csapat, és majd legközelebbre halasszuk a kis találkozót. Közben az egyik kezem, még mindig Kita csípőjén pihen, időnként végig simítva a finom bundán, ujjaim, mintha egy vak szobrászé lennének, csak élvezi a finom vonalakat. Aztán a bújós macskahölgy, a további program után érdeklődik, így újból mozgásra bírom azóta kiszáradt torkomat, és a rozsdás hangszálakat.
- Semmi gond, ismerek egy helyet – mondom mosolyogva. – Nem az a nagyon táncos, hangos hely, de jó a konyhájuk, hosszú az itallapuk, és jó zene szól. Oda elmehetnénk.
Persze a kezemmel nem engedem el, amiért más esetben lehet, hogy megrónám magam, amiért így fogva tartom a hölgyet, de szerencsére ő  sem törte még le a kezemet. Hihetetlen, hogy amíg sokaknak inkább baljóslatú egy vörös tekintet – bár ez a vámpíroknál valóban így van – addig rám pont az ellentétes hatással vannak Kita szemei. Persze, hogy ezt továbbra is tarthassuk, egy kicsit hátra kellett döntenie a fejét, amit most valahol a kulccsontom magasságában pihentethetett, bár ebben nem lehettem biztos, mert az összes négyzetcentim az ő közelségéről sikoltozott. Szemeim egyszerre merültek el az ővéiben, és itták be arcának vonalait, a kecses orrot, a finom vonalú szájat. Ajkaim alig pár centire az övétől küzdöttek a korábban megkezdett mondatok folytatásával. Éreztem aahogy jobbom megemelkedik, hogy végigsimítsak az arcán...
- Közbe jött valami...
Pontosan a megfelelő kifejezés. Úgy kaptam Shynomyra a tekintetem, mintha megütött volna, pedig ilyesmiről szó sem volt. A megkezdett mozdulat pedig félbeszakadt. Hirtelen úgy elvörösödtem, hogy ha mondjuk egy út mellett állok, akkor tuti, hogy mindenki a fékbe tapos.
- Szóval éppen egy helyet – köszörültem egyet a torkomon – ajánlottam, ahol elsősorban melegebb van, lehet táncolni, enni, inni, beszélgetni. Aztán átmehetünk hozzám...izé...szóval ha fáradt...ha van kedvetek – egy pillanatra lehunytam a szemem, és sóhajtottam egyet. – Szóval aludhattok nálam is, ha van hozzá kedvetek.
Örülök, hogy sikerült „nálamot” és nem véletlenül egy másik szót alkalmaznom. Ha így kérdeznék ki gyanúsítottakat, akkor bizony nem jutnék messzire, mint magánnyomozó...

Hallgatom csendesen Damien szavait, majd ahogy Shynomy visszajön lassan rápillantok és bólintok egyet. Hát ha közbejött akkor nincs mit tenni, s mennék is, de jobban végig mérem Shynomy pofiját. Legszívesebben mennék Damiennel, de látom, hogy annak nem lenne jó vége, hiszen elég hamar meg kéne azzal szakítani, hogy egy alvó macsekot olyan helyre pakoljunk ahol tuti nem él ezzel vissza senki, legalábbis rajtam kívül, így bár kecsegtet az éjszaka folytatása, sajnos most tudom, hogy nem fog összejönni. Kár érte, de talán legközelebb.
- Lehet egy másik este lesz belőle, mert nem hiszem, hogy sokáig még ébren maradna Shynomy, ha már meleg helyen van – szólalok meg csendesen. - De szerencsére a számod meg van és neked is az enyém, s talán némi nyomozás után a címünk is meg lesz – pillantok hátra egy enyhe mosollyal.
- Vagy ha másképp nem menne, akkor egy egyszerű telefonnal megkérded – lágyan kiszabadítom magam a karjából, bár eléggé erőtlenül, s ott a szemeimbe, hogy azért nem szívesen hagyom itt abba. Azért nem tudok ellen állni a kísrtésnek és még egyszer végig cirógatom a pofiját és kicsit a nyakát is, majd lágyan kibújok a karjaiból de azt is úgy, hogy végig testemhez érjen a keze. Lassan fordulok Shynomy felé akiről leveszem Damien kabátját, majd a fiúnak nyújtom.
- Nagyon köszönöm – suttogom egy lágy mosoly kíséretében, miközben a saját kabátomat Shyrokon hagyom.

Úgy fest, hogy az estének vége, s valahol azért rosszul érzem magam, mert jó eséllyel az én fáradságom miatt, de ahogy elnézem kettőjüket biztos vagyok benne, hogy lesz folytatása előbb vagy utóbb, ha mindannyian vagy épp mindketten ráérnek. Bár nagyon furcsa Nykot fiú karjaiban látni, s talán kicsit féltékeny is vagyok, hogy nem csak én ölelem? Áhh ez hülyeség, hiszen Mester is ölelte, nincs abban semmi, s neki is kell mások közelsége is. Egyenlőre csak csendben figyelek, majd mikor Nyko leveszi rólam a kabátot és visszaadja Damiennek csak akkor szólalok meg.
- Nagyon szépen köszönöm, hogy eddig rajtam lehetett – mondom egy széles mosollyal, aranyos hangon, miközben azért örüö, hogy Nyko kabátja rajtam marad, s az melegen tart rendesen.

Nehéz megindulni, de mégis megteszem, miután átvette a kabátját még közel lépek hozzá, még egyszer eme este és megsimogatom az oldalát, megölelem, s a szemébe nézek.
- Vigyázz magadra, s ha lehet kerüld a többi vörös szeműt, jó? - mondom csendesen, s egy kis aggodalom is csillan vörös lélektükreimben. - Ne haraptasd meg magad, s légy jó – lábujjhegyre állok, s egy puszit nyomok az arcára, s a reakciója után hátra lépek egyet, s lassú léptekkel megindulok a park kapuja felé.

Talán bárki más csalódott lenne a helyemben, amikor ennyi – egyáltalán nem ártatlan – flört után, mégsem jön össze semmi, de én nem érzek semmi ilyesmit. Csak nem nőttem fel? Vagy vagyok egyszerűen normálisabb, mint az átlag. Persze nem mintha nem tartanám még szívesen Nykot a karomban ma este, vagy a következő este, vagy estéken, de aztán csak elfogadom, hogy ez nem ma fog megtörténni.
- A „hova” nem jelent majd problémát - miközben hagyom, hogy a macskahölgy kikígyózzon a karjaimból – a „mikort” pedig majd tényleg megbeszéljük – mondom mosolyogva.
Átveszem a kabátomat, és azzal hagyom is, hogy a farkas állapotom utolsó jelei is eltűnjenek, és ismét tisztán emberi alakomban álldogálok a hideg levegőben. A bőr ismét jólesően súrlódik a karomon, ahogy belebújok, és bár nem volt hosszú ideig Shynomyn mégis kellemes illata van, és erről pedig Nyko fog eszembe jutni. Talán valóban meg kell majd beszélnünk egy találkozót, mielőtt elfelejtem az illatát is.
- Nagyon szívesen – válaszolom egyszerűen Shynomynak. – Még látjuk egymást!
Nyko még egyszer hozzám lép, ismét érzem az ujjait, ahogy az oldalamat simogatja a kabátom alatt, majd megölel. Újra az orromban érzem az illatát, ami aztán felajzva tartja az érzékszerveimet, így még egy pillanatra behúnyom a szemem, hátha akkor még így maradunk. Egyszerre nyomunk puszit egymás orcájára, majd egy kis aggodalmat látok a szemében csillanni.
- Ne haraptasd meg magad, s légy jó!
- Az elsőt megígérhetem – mondom kicsit rosszfiúsan elvigyorodva – a második pedig...
Befejezetlenül hagyom a mondatot, hátha akkor még nem mennek. De úgyis tudja, hogy csak játszom az agyam.
- Hívni foglak!
Biztos van ennél frappánsabb módja is az elbúcsúzásnak, de a “viszlát” igazából túl végleges, így maradtam ennél. Csak figyeltem, ahogy a páros megindult a park kapuja felé, majd megláttam egy – két rámmeredő tekintetet. Te jó ég, ezek mióta figyelnek? Végül egy pillanatig még eszembe idézem a két lány közelségét, különösen az egyikét, majd lassan én is elindulok. El kéne hoznom a motoromat...

A csípős hideggel szemben Cahal egy vastag fekete, kötött pulcsival védekezett, ami fölé bőrkabátot vett. Hogy a totális "hipszter" képet kicsit megtörje, taktikai, zöld, sokzsebes nadrágot és fekete túrabakancsot vett magára. Ha le lenne borotválva a feje, talán néznék inkább skinhead verőembernek, mint házmesternek. Így most inkább egyszerűbb suhancnak tűnhet. A bőrkabátjába jobb oldalon egyik tomahawkja volt felerősítve. A hátán átvetett bőrszíj miatt pedig a bal oldalon rejtve egy másik kapott helyet. Így haladt a parknak azon pontja felé, ahol találkoznia kellett a többiekkel. Nem örült, amikor észrevette Michaelt. Aztán ahogy közelebb ért felismerte Kuramat is. Megállt egy pillanatra. ~ Mit keresek én itt?! ~ De maga sem tudta a választ. Inkább haladt előre, bár legszívesebben a kocsmájában törölgette volna a pultot. Sok dolga volt mostanában a megromlott közbiztonság miatt. Egyesek bepróbálkoztak a tömbjében. Ugyanakkor úgy vélte, hogy ha kicsit máshol rendet tesz, csökken a nyomás. Lassan köszönési távolságba ér. Kissé meghajol a két nő felé.
- Hölgyem...kifejezetten csinos ezen az estén...is. Fiatalúr. - Majd Michaelre sandít. - Nikostratos. - Vakkantja üdvözlésképp.- Várunk még valakit?

Felszerelés:

Nem reagál Michael felkérésére, inkább máson akad meg egy pillanatra. ~ Vajon honnan ismer engem a Kurama klán feje... ~ Tette fel magában a kérdést Cahal miután a nő a nevén szólította. Sokat nem tudott azonban elmélkedni, mert a messzi távolból érdekes puffanást hallanak. Hallott elég lövést, de egyetlen dörrenésből valójában nem lehet meghatározni, hogy az egy elromlott kipufogó vagy egy kilenc milliméteres makarov volt-e. Persze az idegbajos partnerei egyből ugrottak. Forgatta szemeit, majd kapaszkodott a kerítésbe, hogy ő maga is átugorjon amikor megszólalt a "lelkiismerete". ~ Nem gondolod, hogy át kéne alakulnod? Akkor erőlködés nélkül átjutnál.~ Cahal összeszorítja a fogait. ~ Kussolj...~ Próbálja csitítani a herceget, majd maga is átlendül a kerítésen. Amikor az Izan nevű fiú fegyvert vesz elő, csak megrázza a fejét. Aztán végül megvárja amíg Michael előre indul s zsebre vágott kézzel követi.

Felszerelés:

Cahal miután átjutott valóban előre engedi Michaelt. Szemei közben folyton körbe járnak. Próbálja a látóidegeit hozzászoktatni a sötétséghez. Azonban a szemből érkező csörtetést ő is tökéletesen hallotta. Látta ahogy Michael kissé zavartan próbál fedezéket keresni. Ő maga inkább csak féltérdre ereszkedik és úgy készül fel bármire ami kiléphet eléjük. Ha úgy alakul ebből a pozícióból több felé is ki tud mozdulni. Először is előre. Ha úgy értékeli, hogy a felmerülő veszélynek szemből kell nekiugrania akkor el tud rugaszkodni. Ugyanakkor képes mindkét oldalra is kitérni, valamint hátra lökni magát. Nem támadólag akar fellépni. Van elég túlbuzgó fegyveres és nagykutya a közelében. Egyelőre csak várja, hogy feltűnjön az érkező, először azonosítani akarja. Közben persze a fejében megszólal az az idegesítő, folyton okosabb hang is, aki már egy ideje vele együtt lakik. ~ Látod, ha átalakultál volna köddé most sokkal könnyebben védekezhetnél. Ugyanakkor abban a formában egészen biztosan felderíthetnél is. A felderítés fontos lenne, nem gondolod? Szoktál egyáltalán előre gondolkodni? ~

Felszerelés:

Cahal nem ugrik, nem támad, nem mozdul. Rezzenéstelenül nézi a nőt. Egészen pontosan bárkinek az első reakciójára vár. ~ Minden fenyegetés csak akkor fenyegetés, ha téged veszélyeztet vagy a tieid ellen irányul. ~ Nem egészen tudja, hogy a herceg kéretlen jó tanácsa mennyire befolyásolja a mozdulatlanságában. Azt azonban nagyon reméli, hogy nem köti le a reflexeit amikor valódi harcra kerül a sor. Látja ahogy Michael átdobja a nőnek a zakóját. Aztán elkezd beszélni. ~ Hiba ~ Fut át a gondolat az agyán. Feláll és megtesz előre annyi lépést, hogy elérje a vízben álló nőt. Úgy lép, hogy először a sarkát helyezi le, majd végiggörgeti az egész talpát a talajon. Így tud a legcsendesebben közlekedni s a katonai tapasztalatai miatt valószínűleg képes dinamikusa haladni így.
- Sssshh.... - Szűrte a fogai között és kinyújtotta a kezeit a nő felé. Aztán akár elfogadta akár nem a segítő kart, megragadta, vigyázva ne okozzon fájdalmat és megpróbálta egy mozdulattal a partra emelni. De a mozdulatsora itt nem állt meg. Egy pillanatra elengedte, majd maga előtt keresztezve a kezeit villámgyorsan kinyúlt. Jobbja volt felül, azzal a nő jobb vállát meghúzta, baljával pedig bal vállát eltolta. Határozott, de még mindig nem bántó mozdulattal ha nem ellenkezett. Így valószínűleg sikerült megfordítani a nőt. Meg sem állva, mintegy az előző mozdulat folytatásaként, annak ívét kihasználva átnyúlt a válla fölött úgy, hogy a könyöke túlfusson a bundás testén, majd alkarját a nyaka elé csúsztatja, miközben felkarjával nyomást helyez a nő vállára felülről. Ezzel együtt baljával finoman megtolja sréhen lefelé a nő bal csípőjét és vele együtt megpróbál féltérdre ereszkedni. Remélhetőleg a két pontos testsúlyból történő óvatos manipuláció is megteszi a hatását és elég gyors, hogy a nő ne tudjon ellenállni. Ha bárhol megpróbál ellenállni, akkor a terve szerint a fenti mozdulatsort már nem óvatosan, hanem félig ártó szándékkal akarja végigcsinálni, azaz úgy mintha ellenséggel és nem egy védtelen áldozattal állna szemben. Úgy gondolja, hogy ha elég gyors és a lány elég nyugodt vagy ijedt, így lehet a leggyorsabban biztosítani azt, hogy ne kiabáljon, ne pánikoljon és ne fedje fel a pozíciójukat.
- Nem bántunk...csak bólintással válaszolj. - súgja a nő fülébe. - Üldöznek? - Ahogy a mozdulatsor is erre irányult, most is úgy akar elhelyezkedni, hogy sikeresen végre tudjon hajtani ennél durvább földre vitelt vagy karfeszítést, ha a nő ellenállna.

Felszerelés:

[/color]