Éden

Nocsak, nocsak az első érdekes dolog, amit ma hallottam. Felvontam a szemöldököm, eléggé magabiztosnak tűnt a kék kiscsaj ahhoz, hogy még el is higgyem, hogy komolyan gondolta azt, amit mondott. Valamit hallottam, hogy beszél a kiscsaj, majd a kék is beszállt a liftbe. Mi a halál…?! Tudtam, hogy mi volt ez, de nem akartam elhinni, szóval ennyit a szabad akaratról, hurrá! Már nem is kellett, hogy a szöszi srác kérdésére választ adjon ez a liba, már tudtam, hogy nemleges lesz a válasz és nem mehetünk el. HA! Így legyen ötösöm a lottón! Majd ha a mester úgy akarja, legszívesebben gúnyolódva mondtam volna el ezeket a szavakat. A vöri is kiakadt, már ha kitud valaki, aki ennyire érzelmek nélkül beszél. Nem sokkal korábban gondolkodtam azon pont, hogy milyen kellemes egy agymosáshoz ez az állapot, és jéé tényleg azt teszik. Azt hiszem, hogy okos is vagyok és jó a logikám. Most már komolyan nem tudom, hogy mi lehettem korábban, de megfogom tudni akkor is, ha ezek a vérszopó rohadékok nem akarják. Igen, én is kezdtem biztos lenni benne, hogy ezek végeztek velünk és nem pedig valami baleset, vagy betegség volt az, amibe belehaltunk. Nem, nem volt szuper, ettől az egésztől a hátamon felállt a nem létező szőr. Vajon az ostoba liba rájött, hogy egyre mélyebbre és mélyebbre ássa magát a szavaival? Ha rajtam kívül volt itt valakinek még esze, akkor fix, hogy nem akart itt maradni és nem akarta ezt a sz*rságot, aki meg elfogadja, az megérdemli, mert felfogni sem tudja, hogy mi megy itt. Szerintem az érzelmeim már rendben vannak, de olyat nem akarok mint a libának van, nem leszek virágokat látó beszívott hippi! Vajon hallotta magát, hogy mit beszél és micsoda örömmel?! Igazán profi lehet az agymosójuk. A vöri szavaira ezen vagy kiakad, vagy menten elsírja magát. Kac-kac-kac, majd nevetek a koffeines véren, hogyha egy icipicit viccesnek érzem, de az nem ma lesz.
Mikor kinyílt az ajtó kinéztem rajta és meghallottam a hangot és máris „rohanni” akartam irányába. Nos, akkor ha kiszállt mindenki előlem, akkor elindulok én is a hang irányába. Kíváncsi leszek, hogy tud-e a szabad akarat elrablása nélkül olyat mondani, amivel megváltozna a véleményem, kételkedtem benne.

~ Cassandra, az Tűz Kegyeltje ~
Naná, hogy Jubliee-től nem kaptunk választ, talán fájt az igazság? De lassanként odaértünk a sötétségbe, ahol végre feltűnt az alak is, aki ott rejtőzött. Végignéztem ezen a Mesteren, a kinézete tipikus vámpír sztereotípia volt, legalább is a meglévő tudásom alapján. Amint a szeme megvillant, ha akartam volna sem tudtam volna ellenállni annak, hogy letérdeljek. Ha tudtam volna, akkor még vicsorogtam volna is rá, de így azonban teljesen természetesnek tűnt. A mézes-mázas maszlagtól, amit lenyomott a hányinger kerülgetett, csak mondta volna, hogy ki akar minket használni, még az is jobb lett volna, még úgyis, hogy azt akartam, hogy elégedett legyen velünk, velem. Mikor intett a kezével, akkor ösztönösen álltam fel és mentem oda hozzá. Egyszerre voltam nyugodt, kavargott a gyomrom és éreztem a megtiszteltetést. Ennek ellenére, még úgyis szembeköptem volna, hogy őt kellett szolgálnom. Azonban, amit tett máris éreztem, hogy tudom is ismerem a képességemet, szóval tűz és telepátia. Nagy harcos, akkor ennyit arról, hogy akrobata, a tudásom is hirtelen újra elérhető lett, katonai képzés, történelem, mitológia, innen voltak ismerősek a nevek. A másik rész pedig szomorú volt, hogy nem ölhetem és égethetem fel a helyet, csak ha ez… a Mester megengedi. Az pedig volt egy érzésem, hogy nem ma, vagy holnap lesz. Amint végre végeztünk visszaléptem a helyemre és letérdeltem.
Cassandra, határozottan nem tetszett a név, túlságosan is baljóslatú volt. Trójai hercegnő, ő jósolta meg a falovat és miatta gyújtották fel, az istenek megajándékozták a jövőbelátással. Többszörösen megerőszakolták, elrabolták, elvitték Athénbe, ahol Agamemnon felesége lett és gyerekeinek anya, majd ott is megjósolta több görög hadvezér halálát… csodás!
Figyeltem a többiekre is, szóval a szőke cuki srác is katona volt, Cain. Ennél majdnem felnevettem, pocsékabb névválasztás sem lehetett volna. A másodszülött fiú, Ábel testvére és gyilkosa, a száműzött, akinek leszármazottait vadászni kellett és Isten kedvence is volt. Ha jól rémlett, akkor egy elvadult elméletben még azt is olvastam, talán valamilyen szerepjáték kapcsán, hogy ő volt az első vámpír is. Képességblokkolás, roppant érdekes és különös képesség.
Fiam az egyik véglénynél. Ó, másik oldal, szóval skizofrén is volt, szánalmas. Damien túl sok minden ugrott be, főleg papok, szentek és effélék. Még ahhoz is jelentéktelen volt a véglény, hogy normális nevet kapjon, a képessége pedig röhejes.
Aztán következett az állat, Malik… most komolyan?! Konkrétan azt jelenti, hogy király, évezredekkel korábban is már használták, aztán ha jól rémlik a kalifátus és a szultánus, meg az iszlám szorította ki. Ez sem volt más képességügyileg mint az előző…
Ezek után jött a vöri. Lilith… egy pillanatra a szöszi csávóra néztem és a vörire vissza. Ezek között lett volna korábban valami? Lilith mezopotámiai időkből, de a bibliában is szerepel, a démonok anyja, aki nem kevés fattyat szült Káinnak, Cain-nek. Ő is katona volt, az előző kettő nem, eddig hárman az ötből.
A félénk lány jött, szárnyak. Wow, ez aztán érdekes lehet. A görög holdistennő neve, rómaiaknál Szeléné. Úgy tűnt, hogy a Mester túlságosan sok klasszikust olvasott, vagy pedig tényleg minimum az 1490-es évek óta létezik.
Aztán jöhetett a kékség, csillagok között? ez nagyon fura volt, nem tudtam mire vélni, a neve pedig a celestial-ra emlékezetett, ami égi, mennyeire utalhatott. Mint a szeráfok, vagy magas rangú angyalok…
Legutolsó pedig a gyíkcsaj volt, nem mondanám fennségesnek, hanem inkább undorítónak. Morgana. Komolyan?! Arthur testvére, Morgan Le Fay az Arthur mondakörből, vagy éppen a Morrigan, az Árnykirálynő a kelta/ír mitológiából, igaz hozzá is köze volt Morgana-nak, de akkor sem ér!
Azt hiszem, hogy roppant durcás leszek, annyi kérdésem lett volna, de csak egyet lehet feltenni, és azt sem a múltról. Menj a fenébe, de csak úgy, hogy jó legyen mindenkinek! Azonban még akkor is volt kérdés és a liftben elhangzottak után valami nagyon érdekelt. Ha feltudtam tenni, akkor ezt fogom feltenni.
- Jubliee szavai szerint minden úgy van, ahogyan ön akarja és csakis úgy – kezdtem. – Miért nem lehet szabad akaratunk?
Ha azonban nem, akkor ezt:
- Többünknél mondta, hogy harcosok voltunk… nem tart attól, hogy a társaink, barátaink utánunk jönnek?

~ Cassandra, az Tűz Kegyeltje ~
A további kérdések is elhangzottak, ketten nem tettek fel kérdést, helyette az állatka hármat is. Ezek szerint nem tud számolni, de ami érdekesebb, hogy mégiscsak feltudtam tenni azt a kérdést, amire úgy véltem, hogy nem fog menni. Szóval akkor ennyi szabad akarat mégiscsak volt, legalább is a kérdésre. A válasz azonban olyan volt, mintha egy politikus mondta volna. Talán még ő maga sem hitte el, hogy így van csak épp azt sugározta mindenkinek, mert ezzel tartja a hatalmát. Azt eszem ágában sem volt fejtegetni, hogy mi bajom van a diktatúrával és azzal, hogy hova vezet az agymosás, szerintem tudja ő maga is, csak élvezi a diktátorságot, vagy az uralkodót játszani. Viszont mivel a második kérdésemre egy kérdést is kaptam, így vettem a bátorságot arra, hogy válaszoljak rá. Végtére is kérdezett, nem?
- Többünknél mondta Mester, hogy harcosok, katonák voltunk – kezdtem. – Az ilyeneknek vannak bajtársai, társai. Nem lehettünk mind árvák, így családunk is van, egyszerű kikövetkeztetni. És abból kifolyólag, hogy nem adta vissza az emlékeinket a szakértelmeink és képességeink mellett bizonyítja, hogy vannak olyan személyek a múltunkban, akik nagy hatással lehetnének ránk és nem akarja, hogy felismerjük őket, visszavágyjunk utánuk.
Természetesen kivételesen nem gúnyosan beszéltem, mint ahogyan a véglényekkel és Lee-vel, hanem a lehető legnagyobb tisztelettel, hiszen eszem ágában sem volt kigúnyolni, sem pedig tiszteletlennek lenni. Megint hazudott, Cain kérdésénél, hiszen Lee megmondta, hogy nagy feladatokat tartogat nekünk. Egyre jobban egy rossz politikusra emlékeztetett, vagy mi nem vagyunk olyan különlegesek, mint mondja. Vér? Fúj! Undorító vámpírok… még a steaket is jól átsütve enném meg, azt hiszem. Képezni? A fejemben levő infók alapján már igencsak sok mindent tudtam, felesleges volt, hogy tovább tanuljak, bár biztosan a helyi szokások és effélék lehettek azok, amiket tanulni kell, vámpír történelem és hasonlók. Közben lelkesen beszélt, majd hangos csörömpölés és a földre került, úgy tűnt, hogy felállni sem tud. Érdekes, csaknem az vesz ki belőle ennyit, hogy mindenkit irányítani akar? Lee pedig meg is jelent és a segítségünket kérte. Egyelőre nem mozdultam, ha mindenki egyszerre ugrik fel, akkor még egymásnak mennek és kettő, maximum három személynél többen úgysem tudnak odaférni, Luna pedig már úgyis ott volt Jubliee. Éreztem ugyan a késztetést, de igyekeztem elfojtani, ha máshogy nem, akkor a telepátiám segítségével, máson nem használhattam, de azt nem szabták meg, hogy magamon sem. Szerencsére pedig már tudtam, hogy a befolyásoló hatások ellen lehet védekezni a pajzsokkal, amit a megkapott tudásom szerint képes vagyok meditációval felépíteni magamnak.

~ Cassandra, az Tűz Kegyeltje ~
Valamiért nem is vártam mást, mintsem ezt a tekintetet. Ismét egy hazugság, nem azért készült ki, mert az engedetlenségüket érzi, hanem azt hiszem, hogy kezd túlságosan is sok lenni az, hogy mindenkit irányít és valószínűleg most is ezt teszi. Vajon mikor fogja elveszteni a kontrollt és kap egy rahedli dühös vámpírt, akik rájönnek, hogy mit is tett velük? Ha tudtam volna, akkor esélyes, hogy én magam is efféle méla undorral, megvetéssel szemléltem volna őt, de nem, helyette tiszteletet éreztem, de gondolni csak lehetett, hogy gyűlölni akartam volna nem? A következő pillanatban pedig már kaptuk is a parancsot. Felvontam a szemöldökömet miközben a kezeimmel már a saját torkomat szorítottam. Megrázkódtam, de az elfojtott nevetéstől és nem pedig a fulladástól, az sem érdekelt, hogy milyen büntetést kapok ezért. Megfojtani?! Komolyan?! Hiszen levegőt sem kell vennünk, egyedül maximum beszéd közben tesszük és azt sem a túlélésért, hanem azért, hogy egyáltalán hang hagyja el a szánkat. Ha kell, akkor még ki is töröm a nyakamat, de az sem fog semmit sem változtatni a tényen, hogy ugyanígy itt leszek. Talán csak a nap, a karó a szívbe, vagy a lefejezés lesz az, ami árthat ezeknek a testeknek. Kegyesen válaszolt? Bah! A propaganda szövegek nem kegyes válaszok, hanem ostoba baromságok, amiket úgy látszik a tekintetekből, hogy többen be is vettek. Hánynom kell ettől az egésztől. Az eddig adott reakcióim alapján azt hiszem, hogy soha sem kedveltem azt, hogyha szabályozni akarnak és igencsak öntörvényű lehettem. Éljen a káosz a rend helyett. A figyelmeztetésre lehet, hogy meg kellett volna ijedni, de nem tettem meg. Még ha ez is a parancs akkor is igyekszem kibúvót keresni, hogyan lehet kijátszani az elméjét, ha pedig olvas a fejemben, mint a többieknél, hát az sem érdekel, én nem leszek az, akit megtör. Megpróbálhatja, ha rám kényszeríti az akaratát, akkor máris én nyertem. De végre valahára mehettünk innen, felálltam és elindultam kifelé. Mikor Jubliee feltette a kérdést a választ már úgyis tudtam rá, hogy mit felelek, így nem is haboztam.
- Egyedül természetesen – mondtam.
Nem majd ezek zavarjanak a gondolkodásban és a meditációmban, még csak az kellene…