Re: Metró

by **Szürke Eminenciás** Pént. 05 Szept. 2014, 13:04

A Szürke Eminenciásnak kellett az e heti véradag és a metró elhanyagolt, üreskés megállója jó vadászterületnek tűnt neki. Elment ebbe a városrészbe gyalogosan és lent lesben állt egy oszlop mögött. Senki nem járt erre, nem vártak az emberek a metróra. Meg kellett várnia, amíg jött egy szerelvény és arról a legutolsó embert akarta elkapni.
A metró jött, de koppant valami. Ilyen nem szokott történni. A vámpír megnézte, mi történt. Mikor látta a repkedő darabokat, az oszlop mögé húzódott, hogy őt ne találja el semmi. Nem tudta, milyen támadás áldozata lett a metró.
~Terroristák csaptak le? Az jó, senkinek sem fog feltűnni, ha kiiszok egy hullát. Csak maradjon még vérük.
Elindult a metró felé, olyan helyet keresve, ahonnan biztonságban, meggyulladás nélkül ki tud húzni valakit. A sofőr a maga rohant a vesztébe. A vámpír segítőkészen futott oda és halkan beszélt hozzá.
- Jövök, segítek! Mi történt?
Ha ki tudta húzni a férfit, akkor elrántotta és beugrott vele egy elrejtett helyre, hogy a már megkezdett nyakból kiigya a vért. A sofőr fejét hátratekerte nyaktörésig, ha ellenállt.

by **Auaritia** Szomb. 06 Szept. 2014, 20:42

(( szegény sofőrbácsi, ő húzta a legrövidebbet Sad

( ))

Az angyal butuska...nem csodálkozom. Nem bízik a gyorsaságomban. Elkezdem hasítani a férfi nyakát. Ám a következő percekben valami elektromos kisülést érzek. A padlót fénycsóva járja át. Majd a következő pillanatban a metró felgyorsul és mindegyikünk a padlóra esik. Majdnem kiestem az ablakon. A szoknyám feltűrődött a zuhanástól, most inkább egy miniszoknyához hasonlít mintsem egy hosszúhoz. Az életemért küzdve próbálok felkelni, majd egy halk koppanást hallok és fejjel a metró falának esek újra. Majd sötétség és dörömbölés következik.
Mire magamhoz térek a szétdarabolt metró ablakán ébredek. A kocsi eldőlt. Mindenem fáj, megint...
Megpróbálom összeszedni magam és amilyen gyorsan csak lehet elhúzni a csíkot. Nagyon fáj mindenem, de muszáj erőt vennem magamon. Nem akarok itt maradni ezzel a kettő sült bolonddal.
Ha sikerült kimásznom még ordibálva a következőt mondom, miközben futásnak próbálok eredni:

- Nyertem, te kis fénylény! Mindenki halott. Gratulálok a barátnődnek...áháháháháh

Legalábbis egy valaki biztos utazott még rajtunk kívül a metrón....kit érdekel...Démoni nevetéssel távozom a színről. Ha az angyalka követne, megpróbálok elrepülni vagy egy lökéshullámot invitálni felé.

by **Night** Hétf. 15 Szept. 2014, 19:04

Zavart érzek magamban. Mikor megpróbálom elszívni az elektromosságot véletlen még többet adok ki magamból, mire a metró meglódul és én pedig elesek ismét. Szerencsére még időben kapom a karjaimat a fejemhez, így az nem sérül.
~ Ez nem jó ezt nagyon nem így akartam.
Cikázik át agyamon a gondolat, miközben a sebességtől a metró kisiklik és a kocsiban ide oda csapódok. Aztán egy kis időre ki is esik a világ.

Mikor magamhoz térek úgy érzem, hogy mindenem a tagjaim sajognak és jó sok lila folttal gyarapítottam magam, szerencsére fejsérülésem nincs de azért túlzottan jól sem vagyok.
Körbenézek és sehol sem látom a démont sem a sofőrt. Megpróbálom az angyalt rázogatni finoman, hogy ébredjen fel...
- Gyerünk ébredj. Az angyalok nem hallhatnak meg.
... mikor hirtelen a démon nő hangját hallom beszűrődni. Megpróbálok kimászni a kocsiból, de ekkorra a nő már futásnak eredt. Azonban ami még feltűnik, hogy a sofőrhöz odamegy valaki, majd az hihetetlen gyorsasággal ragadja magával(Ha ezt nem láthatom ezt a részt vegyétek semmisnek nyugodtan). Felelősnek érzem magam a történtekért főleg a démon szavai után, így feléjük közeledek, hogy lássam hogy van a sofr, de amikor megpillantom a valóságot egy sikoly hagyja l a számat.

by **Morsus** Szomb. 27 Szept. 2014, 00:30

A sofőrt egy sarokba viszi a vámpír és kivégzi. A férfi még kapálózik és könyörög, de már késő. Közben a démon kiugrik a romok közül és elmenekül. Könnyedén utat talál magának és pár utca után érzi, és látja, hogy senki sem követi így már tud kényelmesen távozni. Az angyal nincs sehol így mikor Akali összekaparja magát és elkezd körbe keresgélni megtalálja a férfit, aki térdel a törött nyakú metróvezető fejénél. A férfi látja, hogy a lányon a rémülettől pár szikra cikázik végig.

/Sarah inakítva, ha előkerül kitaláljuk hová tűnt, ellenben Aua jelentkezzen Ezüstkorban a következő sztorijáért Smile

/

by **Szürke Eminenciás** Vas. 28 Szept. 2014, 10:54

A vámpír sikeresen kihúzta a sofőrt és a fejét eltekerve megölte. Táplálkozott a véréből, itta és itta, egyre csak itta a friss, még meleg életnedvet, ami neki erőt és energiát adott. Már rég nem számított nála, hogy kinek veszi el az életét. Családos ember vagy szánnivaló, mindegy volt, ez csak táplálékforrást jelentett neki. Fontos embereket nem támadott meg, arra figyelt. Egy metróvezető kinek hiányozna a legfelsőbb körökből? Senkinek.
Észrevette, hogy a romos, összetört metróból menekült valaki. Úgy látta, nem vele foglalkozott a nő, ő sem törődött vele. Megnézte magának, hogy ki rohangált itt. A sikoltozó fiatal lány fontosabbnak tűnt. Megállt és Leroist nézte. Szikrák futottak a lány testén.
A vámpír maga elé tartotta a sofőrt és úgy itt tovább a vért, hogy méregető szemekkel nézte a vörös hajú lányt. A szemeiben az látszott, hogy dühös volt, mint az állatok, ha evés közben zavarták őket. Nem akarta abbahagyni a táplálkozást, pajzsként maga elé vette a sofőrt, hogy ha a lény villámokat is tud szórni, akkor a holttestet találja el. Annak már nem ártott volna, kegyeleti okokból mégsem lett volna képes akárki megtenni egy ilyen lépést. Ebben bízott a vámpír. Ha mégis villám indult volna felé, akkor a sofőrt a lány felé dobta és felé futott.

by **Night** Szomb. 04 Okt. 2014, 22:49

Szörnyülködve nézek a két férfira. A holt metróvezetőre és a férfira, aki annak a vérét szívja. A félelemtől sikoltottam egy rövidet, de hamar a két tenyerem a szám és orrom elé tettem, ahogy észrevettem magam. Ledermedek kissé, feltűnt, hogy szikrák cikáznak végig a testemen. Nem vettem le a szemem a férfiról, de ezt azért hamar kiszúrhattam a periférikus látásommal is. Próbáltam venni egy nagy levegőt, majd kifújni azt, hogy lenyugodhassak és eltűnjenek a szikrák. Körbepillantok, hogy rajtunk kívül, van -e még valaki a megállóban, aki esetleg kiszúrta, hogy szikrázom, mert abból semmi jó nem sülhet ki. Egyenlőre lebénít a félelem és a bizonytalanság, nem tudom eldönteni, hogy rohanjak -e, vagy pedig megkerülve a férfit, próbáljam - e meg folytatni az utam a metró vonalán.(persze a kis platformon, ahol szerelni szokták a vezetékeket két megálló között.) Elvégre az utat nem ismertem és ha az emberek itt láttak, akkor úgysem fogok sokáig jutni. Nem egy életbiztosítás, ebben a világban mutánsnak lenni.

by **Morsus** Csüt. 23 Okt. 2014, 01:34

Akali testén a szikrák elhaltak, de nem teljesen. Nagyon félt. Szinte szoborrá dermedt és ettől még mindig pár apró kékes cikkázás megjelent pár helyen főleg az ujjai között. Lerios, mint egy igazi ragadozó érzi a félelmet a lánykában. lehet, hogy mutáns, de szinte teljesen ártalmatlan. Az üres és romos megállóban a lakomája már úgyis kifogyott. A sofőrben már nincs vér, amit megcsapolhatna. Maradt a kislány, aki meredten nézi őt. A vámpír érzi, ha bármit is akar még tenni gyorsan kell tennie, mert hamar itt lesz mindenki, hogy megnézze a zaj forrását.

/Mivel ti már megbeszéltétek, hogy Akali meglesz marva így nem érzem szükségét, hogy lemeséljem ezt a részt, de azért felügyelni fogom a játékot. A kalandotok maximum hajnalig történjen és, ha eljött a reggel kérem Nightot, hogy jegyezze fel a képességeit (vámpír+mutáns, amiket megtudott a kalandon) és mindketten jelentkezzetek kalandra, ha akartok Smile

/

by **Szürke Eminenciás** Csüt. 23 Okt. 2014, 09:18

Lerois végzett, a sofőrből minden vért kiszívott. Érezte a mutáns lány félelmét és látta, hogy a szikrák visszahúzódtak. Nem tűntek el teljesen, körbevették a kis ujjakat, de a mutáns ártalmatlannak látszott. Lebénította a félelem. A vámpír össze akarta kötni a kellemest a hasznossal. Egy fiatal vér, mutáns vér is finom volt neki és villámgyorsan odafutott, hogy a lány nyaki ütőereiből kiszívja azt. Ha eleget szív le belőle, a vérveszteségtől elgyengül. Hiába szedné össze magát és lenne úrrá a félelmén, nem tudna majd mit tenni. A ma esti táplálkozás hosszabbra nyúlt és érdekesebbnek bizonyult, mint gondolta. A vámpírlétet már megszokta és történt vele olyan, hogy többet evett, mint amit eltervezett. Nyomokat nem akart hagyni, mert a metróbaleset miatt vizsgálatot fog indítani a rendőrség és az ő nyomainak nem szabad megjelennie. A sofőr testét elégeti, hogy minden eltűnjön. A gyerekkel még nem döntötte el, mit tesz. Itta a vérét, hagyta, hogy a finom vörös ital csússzon a torkán és bizsergesse az íz.

by **Night** Csüt. 23 Okt. 2014, 23:41

A félelem lebénított, így nem mozdultam, de próbáltam kissé megnyugodni, hogy ne süssek ki semmit a közelemben, bár ez úgy tűnik hibának bizonyult. Ugyanis a vámpír egy szempillantás alatt ott termett mellettem én pedig csak egy lépést tudtam tenni meglepetésemben hátra, másra nem is jutott időm, mivel a vámpír már rá is harapott a nyakamra. Rögtön érezni kezdtem, hogy gyengülök, és hogy a félelem helyét átveszi az életösztön.
- Eressz!
Mondom, majd megpróbálom megrázni a vámpírt, hogy engedjen el, mert ha elrántom magam, akkor az még át is szakíthatja az eremet, amit nem akarok.
Nem akarok itt 17 évesen meghalni, szerintem még túl fiatal lennék a halálhoz.
Ha elenged a vámpír akkor remélem lesz, annyi erőm, hogy el tudja vánszorogni és reménykedhetek csak, hogy békén hagy a sokkhatás után, bár az is lehet, hogy annyira elgyengülök, hogy rázni se lesz erőm.

by **Szürke Eminenciás** Vas. 26 Okt. 2014, 12:09

Lerois sokkal gyorsabban mozgott, mint ahogy azt a lány várta. Az indián lány éppen csak hátra tudott lépni, amikoron a fogak a nyakába haraptak, átütve a szövetet és a vére kezdett lecsordogálni Lerois torkán. A vámpír másodszor táplálkozott és így kevesebbet kell kijárnia ezen a héten. Igazán szerencsésnek mondhatta magát. Foglalkozhatott a cég ügyeivel, a szabadidejében pedig tanulhatta a mágiát, amit nagyon szeretett.
Az áldozat egyre gyengült, közel volt a halálhoz. Mégsem úgy viselkedett, mint a többi. A vámpír általában úgy szokott enni, hogy először megöli és gyorsan kiszívja utána a vérét a kiszemeltnek. Maga sem tudta, miért nem tette meg most. Az élve ficánkoló áldozatokat nem szerette, a vadászat csak szükség volt neki, nem élvezet. A vért kívánta, nem a szenvedést, nem az éltette.
Ennek az indiánlánynak az élni akarása lenyűgöző volt. A vámpír hagyta, hogy rázza, sokat nem ért el vele. Ő egyre szívta a vért és az áldozatnak gyengülnie kellett. Lerois elgondolkodott egy lehetőségen. Más vámpírról nem tudott New Yorkban. Ez a faj is szaporodhat és ha ő kezdi el, ura lehet az itteni vámpíroknak, egy vámpír alvilágot, hálózatot hozhat létre, amivel támogatná a saját cégét és még túl is nőhetne rajta.
~Kezdésnek egy ilyen gyerek megteszi? Egy fiatal mutáns szervezetnek túl kell élnie és még képessége is van. Igen, ő lesz az első, akit életben hagyok és átváltoztatok - gondolta magában.
A vérszívás közben bejuttatta a szervezetbe az enzimet. Elengedte a lányt, eltartotta magától, de még fogta.
- Ajándékot kaptál. Jegyezd meg a Szürke Eminenciás nevét, mert még találkozunk. Leányom, ne menj a Napra...
A vámpír ezzel magára hagyta a lányt a gondolataival, félelmeivel és fájdalmaival. A sofőrt még bedobta a lángoló metróba, hogy eltüntesse a nyomokat és elrohant, hogy tiszta ruhát öltsön, megfürödjön. A lányt pedig még meg fogja keresni...

by **Night** Vas. 26 Okt. 2014, 21:49

A vámpírt hidegen hagyta az áram, amit a testébe küldtem, egyre csak szívta a vérem. Éreztem egész gyorsan gyengülök és kapálódzni is alig volt erőm. Már közel jártam az ájuláshoz, mikor egyszer csak abbahagyta az ivást, eltartott magától és három mondatot idézett hozzám. A szavak visszhangot vertek a fejemben, ahogy próbáltam ébren maradni, mert az a rossz érzés fogott el, hogyha én itt most elalszom, akkor többé nem ébredek fel.
~ Ajándékot kaptál. Jegyezd meg a Szürke Eminenciás nevét, mert még találkozunk. Leányom, ne menj a Napra...
A szavak után elengedett én pedig térdre rogytam, rosszul voltam, émelyegtem és rázott a hideg. Nem tudtam mi bajom lehet a vérveszteségen és a sokkon kívül, de éreztem, hogy valami marhára nincs rendben. Lassan megpróbáltam összeszedni az erőmet és a táskámhoz nyúltam, amely ott hevert a megállóban. Ettem néhány falatot, ittam rá pár korty vizet és reménykedtem, hogy jobban leszek. Ezek után a hátamra csaptam a társát és elindultam a metro peronja mentén, amikor a szalagot megláttam, ami nem engedett volna tovább menni, én átléptem azt és haladtam tovább a peronon a sötétségben, tovább abba az irányba, ahol az eddigi úti célom volt. Csak azért eddigi, mert éreztem új célt kaptam.
- Meg kel találnom ezt a Szürke Eminenciást. Csak sejtésem van arról, hogy mit tett velem, és ha helyesek a megérzéseim, akkor az ő gy nevezett ajándéka, átok lesz számomra.

képességek:

// Ezeket az adatokat, majd bemásolom az új mutánsokhoz írt előtörihez is ha nem gond. És jelentkezek is kalandra. Smile

//

by Ajánlott tartalom