Éden
11 / 22 oldal • Megosztás
11 / 22 oldal • 1 ... 7 ... 10, 11, 12 ... 16 ... 22
Re: Éden
Meadow Kerr-Osborne – Vörös özvegy
SHIELD gyakornok, katonai hírszerző ügynök
Játékostárs(ak) neve: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller, Lucy Skatfield, Howard Saint, Sakura Hyuchia, Tyra Rel Brahe és Syn Lora Black
~ Lillith, a Sötétben Rejtőző ~
Lilith valóban otthagyta a többieket, hogy napot keresse, Luna-val sem törődött, hogy a lány jött vele. Igyekezett lerázni a kezét, amikor megrángatta, hogyha szükséges volt a továbbhaladás szempontjából, akkor még a ruhájának felsőjéből is kibújt, hagyva, hogy csak az alatta levő top maradjon rajta, hogy így mehessen tovább. Amikor talált napot, akkor valóban először csak a kezét dugta ki, hogy megtapasztalhassa, hogy égető fájdalmat okoz-e. Az volt, bár még ez sem győzte meg, simán lehetnek UV lámpák is, bár ha kint vannak, akkor is ésszerűbb volt egy felépített bázis, vagy efféle, ahol bizonyosan nem fognak belefutni semmibe. Mikor meggyőződött arról, hogy fájdalmas és égeti a nap, akkor igyekszik teljes testtel beleállni, ha Luna még vele tart, akkor őt ellökni, ha próbálná kirángatni. Nem áll szándékában csak felszíni sérüléseket szerezni. Remélte, hogy lesz annyi ideje, hogy lángra kapjon, ahogyan a ruhája is és így teljes mértékben eléghessen és ténylegesen meghallhasson. Már az is furcsa volt, hogy egyáltalán megtudta ezt tenni, elviekben semmilyen módon nem tudott magának ártani, és hát ez messze a saját magát bántja határán kívül volt.
Ha valamilyen oknál fogva, mert távolabb volt jócskán mint a többiek nem kapja meg a menekülni parancsot, akkor marad a napon, amíg csak tud. Ha megkapná – annak ellenére, hogy nincs a többiekkel – akkor ő maga is igyekezik azon, hogy legyűrje magáról Dracula uralmát, ő sem akarja elfogadni a parancsot tovább, leginkább az elege van állapothoz volt hasonlítható az állapota. Egyedül akart maradni, önmaga lenni, szabadon dönteni és cselekedni, ami az volt, hogy nem akarja vámpírként folytatni ezt az „életet”. De egyébként meg ő is fut, nem figyelve merre, közben próbál szabadulni.
//És mielőtt megkérdezed én nem akarom, hogy ezt tegye, de ő igen.//
~ Helyszín: Éden ~
- kép:
Lilith valóban otthagyta a többieket, hogy napot keresse, Luna-val sem törődött, hogy a lány jött vele. Igyekezett lerázni a kezét, amikor megrángatta, hogyha szükséges volt a továbbhaladás szempontjából, akkor még a ruhájának felsőjéből is kibújt, hagyva, hogy csak az alatta levő top maradjon rajta, hogy így mehessen tovább. Amikor talált napot, akkor valóban először csak a kezét dugta ki, hogy megtapasztalhassa, hogy égető fájdalmat okoz-e. Az volt, bár még ez sem győzte meg, simán lehetnek UV lámpák is, bár ha kint vannak, akkor is ésszerűbb volt egy felépített bázis, vagy efféle, ahol bizonyosan nem fognak belefutni semmibe. Mikor meggyőződött arról, hogy fájdalmas és égeti a nap, akkor igyekszik teljes testtel beleállni, ha Luna még vele tart, akkor őt ellökni, ha próbálná kirángatni. Nem áll szándékában csak felszíni sérüléseket szerezni. Remélte, hogy lesz annyi ideje, hogy lángra kapjon, ahogyan a ruhája is és így teljes mértékben eléghessen és ténylegesen meghallhasson. Már az is furcsa volt, hogy egyáltalán megtudta ezt tenni, elviekben semmilyen módon nem tudott magának ártani, és hát ez messze a saját magát bántja határán kívül volt.
Ha valamilyen oknál fogva, mert távolabb volt jócskán mint a többiek nem kapja meg a menekülni parancsot, akkor marad a napon, amíg csak tud. Ha megkapná – annak ellenére, hogy nincs a többiekkel – akkor ő maga is igyekezik azon, hogy legyűrje magáról Dracula uralmát, ő sem akarja elfogadni a parancsot tovább, leginkább az elege van állapothoz volt hasonlítható az állapota. Egyedül akart maradni, önmaga lenni, szabadon dönteni és cselekedni, ami az volt, hogy nem akarja vámpírként folytatni ezt az „életet”. De egyébként meg ő is fut, nem figyelve merre, közben próbál szabadulni.
//És mielőtt megkérdezed én nem akarom, hogy ezt tegye, de ő igen.//
- felszerelés/egyebek:
- template nélkül:
- ~ Lillith, a Sötétben Rejtőző ~~ Helyszín: Éden ~
- kép:
Lilith valóban otthagyta a többieket, hogy napot keresse, Luna-val sem törődött, hogy a lány jött vele. Igyekezett lerázni a kezét, amikor megrángatta, hogyha szükséges volt a továbbhaladás szempontjából, akkor még a ruhájának felsőjéből is kibújt, hagyva, hogy csak az alatta levő top maradjon rajta, hogy így mehessen tovább. Amikor talált napot, akkor valóban először csak a kezét dugta ki, hogy megtapasztalhassa, hogy égető fájdalmat okoz-e. Az volt, bár még ez sem győzte meg, simán lehetnek UV lámpák is, bár ha kint vannak, akkor is ésszerűbb volt egy felépített bázis, vagy efféle, ahol bizonyosan nem fognak belefutni semmibe. Mikor meggyőződött arról, hogy fájdalmas és égeti a nap, akkor igyekszik teljes testtel beleállni, ha Luna még vele tart, akkor őt ellökni, ha próbálná kirángatni. Nem áll szándékában csak felszíni sérüléseket szerezni. Remélte, hogy lesz annyi ideje, hogy lángra kapjon, ahogyan a ruhája is és így teljes mértékben eléghessen és ténylegesen meghallhasson. Már az is furcsa volt, hogy egyáltalán megtudta ezt tenni, elviekben semmilyen módon nem tudott magának ártani, és hát ez messze a saját magát bántja határán kívül volt.
Ha valamilyen oknál fogva, mert távolabb volt jócskán mint a többiek nem kapja meg a menekülni parancsot, akkor marad a napon, amíg csak tud. Ha megkapná – annak ellenére, hogy nincs a többiekkel – akkor ő maga is igyekezik azon, hogy legyűrje magáról Dracula uralmát, ő sem akarja elfogadni a parancsot tovább, leginkább az elege van állapothoz volt hasonlítható az állapota. Egyedül akart maradni, önmaga lenni, szabadon dönteni és cselekedni, ami az volt, hogy nem akarja vámpírként folytatni ezt az „életet”. De egyébként meg ő is fut, nem figyelve merre, közben próbál szabadulni.
//És mielőtt megkérdezed én nem akarom, hogy ezt tegye, de ő igen.//
_________________
Reneszánsz: Meadow Kerr-Osborne, Árva / Mayko Outerbridge / Okoye Baku; X-diák: Brahe Elaine McKenzie
Ultimate/Újvilág: Meadow Kerr-Osborne, Halloween 2017: Moira Amelia Sheppard
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Re: Éden
Tyra Rel Brahe - Törpilla
Örökkévaló/kree hibrid, szuperzseni, számítógépszintű logikával, SHIELD gyakornok
Játékostárs(ak) neve: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller, Lucy Skatfield, Howard Saint, Meadow Kerr-Osborne, Sakura Hyuchia és Syn Lora Black
~ Celeste, a Sosemérző ~
Továbbra is a számolásaival volt elfoglalva, úgy tűnt, hogy senki sem volt hajlandó mozdulni ezen feladat miatt. Úgy tűnt logikusnak, hogy mindenki a lehetségesebb verziót választotta annak, hogy azt hiszi el, azaz, hogy nem igaz mindez. A kiáltások azokban úgy tűnt, hogy mégis idecsaltak valamit. Robotok. Nagyjából ez volt az első érdekes dolog, amit Celeste itt látott, amióta itt voltak.
- Túlságosan kézenfekvő – mondta.
Őt magát is a Remus-os dologra emlékeztette, hogy nem akarják a feladatot csinálni, erre hirtelen megjelenik valami, ami arra ösztökéli őket újfent, hogy együtt dolgozzanak. Szívesen szétszerelte volna ezeket a robotokat, hogy megvizsgálja őket, hogy mire képesek, miként épülnek fel, milyen konstrukciók. Draculának bőven megvolt a technológiája ahhoz, hogy ilyet létrehozzon, végtére is az elhangzottak alapján kellett valamilyen haderő, ami nappal vívja a háborút, amikor egy vámpír nem képes minderre. Meg ezáltal elkerülhető volt az, hogy bármelyik vámpír akárcsak véletlenül is meghaljon odafent. Mindezekből és a parancsból következően – mielőtt még bárki kárt tehetne ezekben – az esélye annak, hogy ez egy megrendezett jelenet nagyjából 95 és 97,58% százalék között mozgott. A parancs számára ideális volt, révén egyébként is teljesen feleslegesnek ítélte meg az itt maradást. Így a lehető leglogikusabb útvonalat igyekezett kiválasztani, azaz próbált lejutni a csatornába és szépen komótosan visszasétálni a lifthez.
~ Helyszín: Éden ~
- kép:
Továbbra is a számolásaival volt elfoglalva, úgy tűnt, hogy senki sem volt hajlandó mozdulni ezen feladat miatt. Úgy tűnt logikusnak, hogy mindenki a lehetségesebb verziót választotta annak, hogy azt hiszi el, azaz, hogy nem igaz mindez. A kiáltások azokban úgy tűnt, hogy mégis idecsaltak valamit. Robotok. Nagyjából ez volt az első érdekes dolog, amit Celeste itt látott, amióta itt voltak.
- Túlságosan kézenfekvő – mondta.
Őt magát is a Remus-os dologra emlékeztette, hogy nem akarják a feladatot csinálni, erre hirtelen megjelenik valami, ami arra ösztökéli őket újfent, hogy együtt dolgozzanak. Szívesen szétszerelte volna ezeket a robotokat, hogy megvizsgálja őket, hogy mire képesek, miként épülnek fel, milyen konstrukciók. Draculának bőven megvolt a technológiája ahhoz, hogy ilyet létrehozzon, végtére is az elhangzottak alapján kellett valamilyen haderő, ami nappal vívja a háborút, amikor egy vámpír nem képes minderre. Meg ezáltal elkerülhető volt az, hogy bármelyik vámpír akárcsak véletlenül is meghaljon odafent. Mindezekből és a parancsból következően – mielőtt még bárki kárt tehetne ezekben – az esélye annak, hogy ez egy megrendezett jelenet nagyjából 95 és 97,58% százalék között mozgott. A parancs számára ideális volt, révén egyébként is teljesen feleslegesnek ítélte meg az itt maradást. Így a lehető leglogikusabb útvonalat igyekezett kiválasztani, azaz próbált lejutni a csatornába és szépen komótosan visszasétálni a lifthez.
- felszerelés/egyebek:
- template nélkül:
- ~ Celeste, a Sosemérző ~~ Helyszín: Éden ~
- kép:
Továbbra is a számolásaival volt elfoglalva, úgy tűnt, hogy senki sem volt hajlandó mozdulni ezen feladat miatt. Úgy tűnt logikusnak, hogy mindenki a lehetségesebb verziót választotta annak, hogy azt hiszi el, azaz, hogy nem igaz mindez. A kiáltások azokban úgy tűnt, hogy mégis idecsaltak valamit. Robotok. Nagyjából ez volt az első érdekes dolog, amit Celeste itt látott, amióta itt voltak.
- Túlságosan kézenfekvő – mondta.
Őt magát is a Remus-os dologra emlékeztette, hogy nem akarják a feladatot csinálni, erre hirtelen megjelenik valami, ami arra ösztökéli őket újfent, hogy együtt dolgozzanak. Szívesen szétszerelte volna ezeket a robotokat, hogy megvizsgálja őket, hogy mire képesek, miként épülnek fel, milyen konstrukciók. Draculának bőven megvolt a technológiája ahhoz, hogy ilyet létrehozzon, végtére is az elhangzottak alapján kellett valamilyen haderő, ami nappal vívja a háborút, amikor egy vámpír nem képes minderre. Meg ezáltal elkerülhető volt az, hogy bármelyik vámpír akárcsak véletlenül is meghaljon odafent. Mindezekből és a parancsból következően – mielőtt még bárki kárt tehetne ezekben – az esélye annak, hogy ez egy megrendezett jelenet nagyjából 95 és 97,58% százalék között mozgott. A parancs számára ideális volt, révén egyébként is teljesen feleslegesnek ítélte meg az itt maradást. Így a lehető leglogikusabb útvonalat igyekezett kiválasztani, azaz próbált lejutni a csatornába és szépen komótosan visszasétálni a lifthez.
_________________
Reneszánsz: Tyranis; Másik világból: Tyranis; Végtelen Háború: Tyranis, Angelica Butler, Világelme
Ultimate: Tyra Rel Brahe; Outsiders/Reneszánsz/AoA: Jonah Wright, Beatrice Mortimer; X-diák: Kaelyn Moore
Pólófelirat Reneszánsz: "Szóljatok, ha minden diákot elraboltak!"; Out: "A telepaták halkabban kiabáljanak!"
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Re: Éden
- karinfo:
Hiába mentem Lilith után, fogtam meg a pólóját, egyáltalán nem törődött vele ahogy a jelenlétemmel se. Nem akartam hurcibálni vagy rángatni meg semmi ilyesmit se így nem fírtattam tovább, hogy olyan nagyon meghúzzam a ruháját hanem hagytam azt a részét csak. Bíztam benne, hogy a Mester parancsa miatt úgy sem fog kiállni a napra végül és akkor majd abba hagyja ezt. Persze mondta már a szobában is ezeket a dolgokat, hogy mit akar meg mit nem, de nem akartam elhinni, hogy tényleg képes is lenne rá. A többiek felől jövő hang pedig, kiabálás és vonyítás. Miért kell? Miért kell mindig... Ha nem egymással veszekednek akkor olyan dolgokat csinálnak ami csak mindenkinek rossz. Ahelyett, hogy megtettük volna ezt az egyszerű sétát valamit ránk hoztak a kiabálók. Hallani lehet már messzebbről, hogy érkeznek. Valamik. Nem volt ismerős semennyire se a hang ezért meg se tudtam mondani, hogy mi közeledhet felénk egészen addig amíg nem értek be a látótávolságba. Robotok? Ember formájúaknak tűntek viszont teljesen másaknak mint amik a piás csinált, csinálgat. Már színre mindegy de formára is kicsit mások.
A Mester szavait hallottam meg a következőleg. Fussunk, meneküljünk. Nem tűrően ellent mondást mondta mindazt amit. Mindig mondjuk így mond nekünk mindent szóval nincs mitől megkülönböztetni. Menekülni kell. A földbe gyökeredzhetett volna a lábam egyébként. A zöld szörnynek a méretével vetekednek a robotok és repülve közelednek is felénk, ki tudja mit művelnének velünk ha beérnének minket. Menekülni kell. De merre? Vissza az alagútba le nem mehetünk, hisz bezárult az ajtó. Ki tudja, hogy kinyílna-e, lehet hogy nem is. Nem mélázok viszont és hamar elkezdek futni az ellenkező irányba mint ahonnan a robotok jönnek, amilyen gyorsan csak tudok találnom kell valami búvóhelyet is.
//////// szóóóval... szétesett a templatem szóval az az a sok edit...../////////A Mester szavait hallottam meg a következőleg. Fussunk, meneküljünk. Nem tűrően ellent mondást mondta mindazt amit. Mindig mondjuk így mond nekünk mindent szóval nincs mitől megkülönböztetni. Menekülni kell. A földbe gyökeredzhetett volna a lábam egyébként. A zöld szörnynek a méretével vetekednek a robotok és repülve közelednek is felénk, ki tudja mit művelnének velünk ha beérnének minket. Menekülni kell. De merre? Vissza az alagútba le nem mehetünk, hisz bezárult az ajtó. Ki tudja, hogy kinyílna-e, lehet hogy nem is. Nem mélázok viszont és hamar elkezdek futni az ellenkező irányba mint ahonnan a robotok jönnek, amilyen gyorsan csak tudok találnom kell valami búvóhelyet is.
A hozzászólást Sakura összesen 5 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. 11 Nov. 2017, 19:57-kor.
_________________
REN: Hjuchia Sakura, Ammon, Chars Westwal
__________________________________________________________
SW :: Q’ayem Kor , Rime
Ammon Einarson- 11. szint - 25 kredit
- Hozzászólások száma : 1381
Hozzászólások régi : 1081
Korábbi szint/kredit : 11. szint - 25 kredit
Aktuális szint/kredit : 13. szint - 35 kredit
Reputation : 3
Join date : 2011. Aug. 07.
Karakteradatok
Főkarakter: Hjuchia Sakura
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Litttle SW, VH, AoA, Outsiders, Ultimate
Re: Éden
Damien
A Mestertől nem olyan választ kapok, amilyenre számítottam, de igaza van. Ez pedig feldühít. A Mester ki tudja, mennyi mindenen ment keresztül, mennyi erejébe került hogy minket a vámpírrá tegyen, de ezt egyesek képtelenek felfogni. Vámpírok lettünk, halhatatlanok, ennek a világnak a csúcsragadozói, de ezt valahogy egyesek képtelenek elfogadni.
- Na, most jól figyeljetek, ti degenerált majmok! Nem fogjátok fel, mi is a jelenlegi helyzet? Mégis miért nyavajogtok annyit az emlékeitek, meg minden kis apróság miatt? Vámpírok vagyunk, méghozzá emlékek nélkül, ha pedig belegondolnátok, ez nem rossz dolog. Ha el tudnátok engedni a múltat, akkor talán...- magyarázom dühödten, mikor meghallom a közeledő személyeket. Nem ember, mert azt kiszagolnám, ahogy vámpír se, de akkor mi?
Erre gyorsan meg is kapom a választ, méghozzá Remus méretű robotok formájában, amik biztosan nem jó szándékkal érkeztek. A Mester parancsát meghallva azonnal menekülni kezdek, még ösztökélni se kell.
A többiekkel ellentétben nem az Éden felé, se pedig a csapattal futok, hanem igyekszem levállni tőlük. A Mester talán azt akarná, hogy maradjunk együtt, de ha sikerülne egyedül meglógnom, elbújnom, majd visszajutni az Édenbe, akkor bebizonyíthatnám, hogy nincs rájuk szükségem. Hogy ÉN, csakis ÉN vagyok az egyetlen, aki méltó a vámpírlétre.
Menekülés közben igyekszem elkerülni a Nap gyilkos sugarait, valamint észben tartani, merre is megyek.
A Mestertől nem olyan választ kapok, amilyenre számítottam, de igaza van. Ez pedig feldühít. A Mester ki tudja, mennyi mindenen ment keresztül, mennyi erejébe került hogy minket a vámpírrá tegyen, de ezt egyesek képtelenek felfogni. Vámpírok lettünk, halhatatlanok, ennek a világnak a csúcsragadozói, de ezt valahogy egyesek képtelenek elfogadni.
- Na, most jól figyeljetek, ti degenerált majmok! Nem fogjátok fel, mi is a jelenlegi helyzet? Mégis miért nyavajogtok annyit az emlékeitek, meg minden kis apróság miatt? Vámpírok vagyunk, méghozzá emlékek nélkül, ha pedig belegondolnátok, ez nem rossz dolog. Ha el tudnátok engedni a múltat, akkor talán...- magyarázom dühödten, mikor meghallom a közeledő személyeket. Nem ember, mert azt kiszagolnám, ahogy vámpír se, de akkor mi?
Erre gyorsan meg is kapom a választ, méghozzá Remus méretű robotok formájában, amik biztosan nem jó szándékkal érkeztek. A Mester parancsát meghallva azonnal menekülni kezdek, még ösztökélni se kell.
A többiekkel ellentétben nem az Éden felé, se pedig a csapattal futok, hanem igyekszem levállni tőlük. A Mester talán azt akarná, hogy maradjunk együtt, de ha sikerülne egyedül meglógnom, elbújnom, majd visszajutni az Édenbe, akkor bebizonyíthatnám, hogy nincs rájuk szükségem. Hogy ÉN, csakis ÉN vagyok az egyetlen, aki méltó a vámpírlétre.
Menekülés közben igyekszem elkerülni a Nap gyilkos sugarait, valamint észben tartani, merre is megyek.
A hozzászólást Phobia összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. 21 Okt. 2017, 20:03-kor.
_________________
Re: Éden
Malik
A bestia számára mindez csodálatos érzés. Kint, a szabadban, végre kieresztheti a hangját, és ahogy víszhangzik a távolban, egyszerűen csodálatos. Talán Cass is ezért csinálhatta, hogy kiereszthessen némi feszültséget. Ha már Cass, Maliknak vegyes érzései vannak a nőről. Remek harcos, ugyanúgy megveti a gyenge Alfát, de képtelen a csapatmunkára. Talán ez változhat a jövőben, talán nem, de legalább nem a gyenge Alfa követője. Ez Maliknak egyenlőre megteszi.
A szabad ég okozta örömet egyetlen falkatag, még a rózsaszín korcs szövegelése se tudja elrontani, meg ellene Malik úgyse tud mit tenni. Nem támadhatja meg, máskülönben már rég széttépte volna, ha nem a többiek tették volna meg előbb. Malik szerint a kis rózsaszín nem fogja sokáig húzni.
A zajkeltés nem marad válasz nélkül, Malik hirtelen négy közeledő személyre lesz figyelmes. A szaguk nem hasonlít semmi ismertre, már ha egyáltalán van nekik, és az Alfa üzenetéből ítélve nem barátságosak.
Malik természetesen menekülőre fogja, azonban nem egyszerűen fut. Az ösztönei ugyanis a gyengébbek védelmét, és az ő menekülésük elősegítését súgják, így Malik ezt a parancs megtagadására próbálja használni. Igyekszik az alap, állati ösztöneire koncentrálni, nem pedig mentális alapon cselekedni, hátha bevállik.
Ha sikerül, ha nem, menekülés közben igyekszik Luna közelében maradni, és lehetőleg magára vonni az ellenfelei figyelmét.
_________________
"We spending our whole lifes holding back.
Imagine, how fast you can succeed, if you just take what you want.
Imagine, how fast you can succeed, if you just take what you want.
Ványa- 2. szint - 6 kredit
- Hozzászólások száma : 108
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 0
Join date : 2017. Mar. 19.
Karakteradatok
Főkarakter: Phobia
Főkari/multi: Multi
Síkok: Reneszánsz, Ultimate, Little SW
Re: Éden
Morgana, az Árny Szülöttje
Cain reagál is, bár nem úgy, mint most szerettem volna, de valahogy nem is lep meg. Tudom, hogy igaza van, de most csak lehajtom a fejem, és úgy hallgatom végig amit mond, s ahogy mondja.
-Ha te nem, akkor ki más, Cain? – kérdem csendesen, bár nem is igazán akarok erre választ kapni, nem is várom nagyon, hogy kapok is, főleg, hogy a Cain féle kis monológot is, meg valami Damien féle nyekergést is megszakítja, valami zaj féle. Felemelve a fejem arra nézek, ahonnét jön a zaj is, amit gépek okoznak, majd ösztönösen kapom a fejem körbe keresve Lunat, hogy fedezékbe húzzam, de nem jön össze, mert Mester közbe avatkozik, ahogy testem megindul… míg lelkem üvölt, hogy ne, mert mennék Lunához, elkapni, fedezékbe rántani valahol, de nem.
Mire tehetnék valamit is már a csatornába ugrik a testem őrülten menekülve engedelmeskedve a parancsnak. Ahogy talajt érek, már rohanok is az ellenkező irányba, mint amerre a lejáró lenne és csak rohanok… rohanok… rohanok… legalábbis a testem, lelkem ül és zokog megsemmi sülve, mert ezzel a család utolsó magvait is sikerült széttaposni bennem.
~Ezt akartad? Ez volt a célod? Miért avatkoztál közbe? MOND ATYÁM MIÉRT?!? Ennyire nem bízol bennünk? ENNYIRE hajt a vágy, hogy te irányíts? ENNYIRE? Most mi lesz? Mi lesz a színjáték következő felvonása? Mert ebből már se csapat, se család nem lesz sohase… Most zúztad szét végérvényesen Mester…. Hallasz? Büszke vagy most magadra? Elérted amit akartál? Mert valamit elértél… kárba ment minden állítólagos erőfeszítés, amit azért tettél, hogy idehozz minket valamiért egy csapatnak, családnak szánnak… Hagyj.. megállni… és utána… TAKARODJ a fejemből… Tegyem azt amit érzek, hogy helyes, még ha beledöglök akkor is… MERT EZ NEM ÉN VAGYOK, AKI A SAJÁT CSALÁDJÁT ÉS BAJTÁRSAIT HÁTRAHAGYJA MENEKÜLVE GYÁVÁN! ~ üvölt a végén a gondolat és minden erőmmel azon vagyok, hogy megálljak, és ne csak meneküljek a csatornában szégyenülve. Nem vagyok harcos… de nem is vagyok egy gyáva féreg se, aki csak menekül másokat hátra hagyva… ez NEM én vagyok… nem… nem… NEM!
Cain reagál is, bár nem úgy, mint most szerettem volna, de valahogy nem is lep meg. Tudom, hogy igaza van, de most csak lehajtom a fejem, és úgy hallgatom végig amit mond, s ahogy mondja.
-Ha te nem, akkor ki más, Cain? – kérdem csendesen, bár nem is igazán akarok erre választ kapni, nem is várom nagyon, hogy kapok is, főleg, hogy a Cain féle kis monológot is, meg valami Damien féle nyekergést is megszakítja, valami zaj féle. Felemelve a fejem arra nézek, ahonnét jön a zaj is, amit gépek okoznak, majd ösztönösen kapom a fejem körbe keresve Lunat, hogy fedezékbe húzzam, de nem jön össze, mert Mester közbe avatkozik, ahogy testem megindul… míg lelkem üvölt, hogy ne, mert mennék Lunához, elkapni, fedezékbe rántani valahol, de nem.
Mire tehetnék valamit is már a csatornába ugrik a testem őrülten menekülve engedelmeskedve a parancsnak. Ahogy talajt érek, már rohanok is az ellenkező irányba, mint amerre a lejáró lenne és csak rohanok… rohanok… rohanok… legalábbis a testem, lelkem ül és zokog megsemmi sülve, mert ezzel a család utolsó magvait is sikerült széttaposni bennem.
~Ezt akartad? Ez volt a célod? Miért avatkoztál közbe? MOND ATYÁM MIÉRT?!? Ennyire nem bízol bennünk? ENNYIRE hajt a vágy, hogy te irányíts? ENNYIRE? Most mi lesz? Mi lesz a színjáték következő felvonása? Mert ebből már se csapat, se család nem lesz sohase… Most zúztad szét végérvényesen Mester…. Hallasz? Büszke vagy most magadra? Elérted amit akartál? Mert valamit elértél… kárba ment minden állítólagos erőfeszítés, amit azért tettél, hogy idehozz minket valamiért egy csapatnak, családnak szánnak… Hagyj.. megállni… és utána… TAKARODJ a fejemből… Tegyem azt amit érzek, hogy helyes, még ha beledöglök akkor is… MERT EZ NEM ÉN VAGYOK, AKI A SAJÁT CSALÁDJÁT ÉS BAJTÁRSAIT HÁTRAHAGYJA MENEKÜLVE GYÁVÁN! ~ üvölt a végén a gondolat és minden erőmmel azon vagyok, hogy megálljak, és ne csak meneküljek a csatornában szégyenülve. Nem vagyok harcos… de nem is vagyok egy gyáva féreg se, aki csak menekül másokat hátra hagyva… ez NEM én vagyok… nem… nem… NEM!
- Ruházat:
_________________
"Nincs múltad... a jelened kilátástalan, de jövőd még lehet"
Reneszansz: Alena (Shadow)
NJK: Marli
X-Diák: Liam V. Blacksong
VH: Shywa
lil SW: Heiwanna Miin Klodov
lil SW: Riku Blackclaw (Chu Raioni)
lil SW: Nyu (kép+adatlap)
˜Hááááát... nincs más hátra, mint előre.... Kalandor... ˜
Shadow- 9. szint - 20 kredit
- Hozzászólások száma : 788
Hozzászólások régi : 950
Korábbi szint/kredit : 10. szint - 22 kredit
Aktuális szint/kredit : 10. szint - 22 kredit
Reputation : 64
Join date : 2011. Aug. 19.
Tartózkodási hely : Pokol
Karakteradatok
Főkarakter: Amara
Főkari/multi: Multi
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders, Little SW
Re: Éden
(Látom, nem könnyítitek meg a dolgomat! Próbálom értelmezni, ki merre indult, remélem, sikerült.)
12:10.
Résztvevők: Cassandra (Stephanie Lyesmith), Cain (Jonathan Miller), Damien (Phobia), Malik (Howard Saint), Lillith (Meadow Kerr-Osborne), Luna (Sakura Hyuchia), Celeste (Tyra Rel Brahe) és Morgana (Syn Lora Black).
A menekülés parancsának ugyan nem tudnak szembeszegülni, ám a nagy sietségben a Mester nem fejtette ki pontosan, hogyan és merre meneküljenek a Gyermekek.
Lillith bőre, főképp a kezei és az arca csúnyán megégnek, ám szerencséjére(?) a sötét fellegek pillanatok múlva eltakarják azt a vékonyka fénysugarat is, amelyben eddig állt. Az égett bőrű Lillith eztán ugyanúgy menekülni kényszerül, mint a többiek, bár az elméje mélyén azt is érzi, hogy a Mester kikényszerítette volna a fény alól, ha túl sokáig akart volna ott maradni.
Cassandra, Cain, Celeste és Lillith a csatorna felé veszik az irányt, vissza oda, ahonnan jöttek, ahogy Luna és az őt védeni igyekvő Malik is megindulnak a robotokkal ellentétes irányba, amely szintén a csatorna, tehát ők is csatlakoznak Cassandrához, Cainhez, Celestéhez és Lillith-hez.
Cassandra futás közben igyekszik rálelni a mentális kapcsolatra közte és Drakula között, de nem jár sikerrel: egyértelműen érzi, hogy ez nem átlagos telepátia, hanem jókora adag sötét mágia is van a dologban. Ugyanezen okból kifolyólag Cain sem tud ellenállni a Mester utasításának, bármennyire is szeretne.
Damien a többiekkel ellentétes irányba fut, és láthatja, ahogy a jókora robotok elfordulnak tőlük, mivel valamilyen zajra lesznek figyelmesek a hátuk mögött: feltűnik Hannibal és Castor is az egyik páncéljában, láthatóan azért, hogy eltereljék a gépmonstrumok figyelmét a Gyermekekről.
Morgana szintén másik irányba megy, mint a többiek, és Damiennel együtt ekkor újabb üzenetet hallanak Drakulától a fejükben:
– Az eligazításnak vége, gyermekeim, csatlakozzatok a testvéreitekhez! Most mindennél fontosabb, hogy az ellenség ne leljen rá Éden bejáratára, és hogy ti épségben visszajussatok ide. Senkit nem hagyunk hátra, de most MENJETEK!
A csatornában a felszínről csata zajai szűrődnek le a kis társasághoz, miközben haladnak az Édenbe vezető felvonóhoz. Ahogy közelednek, hirtelen ismét mozgásra és neszekre lehet figyelmes mindenki… és felfokozott érzékszerveiknek köszönhetően most azt is egyértelműen meg tudják állapítani, hogy élőlények, méghozzá emberek közelednek feléjük. Szinte már érzik is a bennük csordogáló friss vér ízét és illatát.
És valóban: a következő sarkon befordulva Cassandra, Cain, Celeste, Lillith, Luna és Malik egy csapatnyi szedett-vedett, koszos, sovány, fáradt, megviselt és éhes embert pillantanak meg. Úgy egy tucatnyian lehetnek, fiatalok, öregek, férfiak és nők.
Az egyikük, egy szakállas férfi szólítja meg őket.
– Hát… mégiscsak jól hallottuk. Ti… azok vagytok, ugye? Vámpírok… Éden… valóban létezik? Kérlek, könyörgünk, vigyetek magatokkal! Szolgálunk benneteket, ha megkímélitek az életünket, és engeditek, hogy veletek mehessünk! Idefent… már nem bírjuk sokáig.
Közben Damien és Morgana is közelednek már, hiszen a Mester parancsa egyértelmű volt számukra is, együtt kell maradniuk.
12:10.
Résztvevők: Cassandra (Stephanie Lyesmith), Cain (Jonathan Miller), Damien (Phobia), Malik (Howard Saint), Lillith (Meadow Kerr-Osborne), Luna (Sakura Hyuchia), Celeste (Tyra Rel Brahe) és Morgana (Syn Lora Black).
A menekülés parancsának ugyan nem tudnak szembeszegülni, ám a nagy sietségben a Mester nem fejtette ki pontosan, hogyan és merre meneküljenek a Gyermekek.
Lillith bőre, főképp a kezei és az arca csúnyán megégnek, ám szerencséjére(?) a sötét fellegek pillanatok múlva eltakarják azt a vékonyka fénysugarat is, amelyben eddig állt. Az égett bőrű Lillith eztán ugyanúgy menekülni kényszerül, mint a többiek, bár az elméje mélyén azt is érzi, hogy a Mester kikényszerítette volna a fény alól, ha túl sokáig akart volna ott maradni.
Cassandra, Cain, Celeste és Lillith a csatorna felé veszik az irányt, vissza oda, ahonnan jöttek, ahogy Luna és az őt védeni igyekvő Malik is megindulnak a robotokkal ellentétes irányba, amely szintén a csatorna, tehát ők is csatlakoznak Cassandrához, Cainhez, Celestéhez és Lillith-hez.
Cassandra futás közben igyekszik rálelni a mentális kapcsolatra közte és Drakula között, de nem jár sikerrel: egyértelműen érzi, hogy ez nem átlagos telepátia, hanem jókora adag sötét mágia is van a dologban. Ugyanezen okból kifolyólag Cain sem tud ellenállni a Mester utasításának, bármennyire is szeretne.
Damien a többiekkel ellentétes irányba fut, és láthatja, ahogy a jókora robotok elfordulnak tőlük, mivel valamilyen zajra lesznek figyelmesek a hátuk mögött: feltűnik Hannibal és Castor is az egyik páncéljában, láthatóan azért, hogy eltereljék a gépmonstrumok figyelmét a Gyermekekről.
Morgana szintén másik irányba megy, mint a többiek, és Damiennel együtt ekkor újabb üzenetet hallanak Drakulától a fejükben:
– Az eligazításnak vége, gyermekeim, csatlakozzatok a testvéreitekhez! Most mindennél fontosabb, hogy az ellenség ne leljen rá Éden bejáratára, és hogy ti épségben visszajussatok ide. Senkit nem hagyunk hátra, de most MENJETEK!
A csatornában a felszínről csata zajai szűrődnek le a kis társasághoz, miközben haladnak az Édenbe vezető felvonóhoz. Ahogy közelednek, hirtelen ismét mozgásra és neszekre lehet figyelmes mindenki… és felfokozott érzékszerveiknek köszönhetően most azt is egyértelműen meg tudják állapítani, hogy élőlények, méghozzá emberek közelednek feléjük. Szinte már érzik is a bennük csordogáló friss vér ízét és illatát.
És valóban: a következő sarkon befordulva Cassandra, Cain, Celeste, Lillith, Luna és Malik egy csapatnyi szedett-vedett, koszos, sovány, fáradt, megviselt és éhes embert pillantanak meg. Úgy egy tucatnyian lehetnek, fiatalok, öregek, férfiak és nők.
Az egyikük, egy szakállas férfi szólítja meg őket.
– Hát… mégiscsak jól hallottuk. Ti… azok vagytok, ugye? Vámpírok… Éden… valóban létezik? Kérlek, könyörgünk, vigyetek magatokkal! Szolgálunk benneteket, ha megkímélitek az életünket, és engeditek, hogy veletek mehessünk! Idefent… már nem bírjuk sokáig.
Közben Damien és Morgana is közelednek már, hiszen a Mester parancsa egyértelmű volt számukra is, együtt kell maradniuk.
Ultimate Guru- Moderátor
- Hozzászólások száma : 4515
Hozzászólások régi : 8282
Korábbi szint/kredit : 19. szint - 65 kredit
Aktuális szint/kredit : 19. szint - 65 kredit
Reputation : 1
Join date : 2011. Aug. 04.
Age : 40
Tartózkodási hely : Budapest
Karakteradatok
Főkarakter: Ultimate Guru
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Ultimate / Újvilág
Re: Éden
Stephanie Lyesmith - Tűzvirág
Különítmény tag; Hawkeye, not Hawkguy, SHIELD ügynök
Játékostárs(ak) neve: Jonathan Miller, Lucy Skatfield, Howard Saint, Meadow Kerr-Osborne, Sakura Hyuchia, Tyra Rel Brahe és Syn Lora Black
~ Cassandra, az Tűz Kegyeltje ~
Nem is nagyon figyeltem, hogy merre kényszerít ez a féreg, bár az feltűnt, hogy hiába voltunk pár méterre arról a helytől, ahol feljöttünk nem oda irányított. Azt az átkozott mentális fonalat, vagy csatornát pedig hiába kerestem nem volt, hanem ennél több is, valamilyen mágia. Bár az megvolt, hogy elvileg a képességünk is mágikus eredetű, vagyis volt mutánsként, mert erről is olvastam és tanultam. De akkor ennél összetettebb volt az egész, de! mivel ilyen volt feltörhető valamilyen módon, én pedig megfogom ennek találni a módját, hogy megtegyem. És attól kezdve ennek a féregnek nem lenne végre valahára uralma felettem. Sötét mágia, sötét mágia, próbáltam az elmémben kutakodni, hogy éltemben olvastam-e, tanultam-e erről bármit is.* Reméltem, hogy igen, mert arra emlékeztem, hogy jó pár okkultista dolog rémlett, ahogyan mitológiai dolgok is.
Mire feleszméltem már a csatornában voltam a többiekkel, Drakszi szavait igyekeztem teljesen kizárni a fejemből, nem is érdekelt. Odalent azonban egy roppant érdekes dolog történt, egy csapatba futottunk bele.
- Maguk h*lyék – nevettem fel. – Fussatok bolondok, amíg megtehetitek!
Majd a többiek elintézik, nem is akartam tovább ezekre időt szánni, még ez is simán lehetett annak a féregnek a trükkje, a következő lépés az lesz, hogy meg kell ezeket ölnünk? Rákényszerít? Ha nem akarnak menni… áh! Még mielőtt mennek, a kezemet hozzáérintettem a homlokomhoz és igyekeztem az elméjükbe pillantani, hogy kik ezek, megismertek-e minket, tudják-e kik vagyunk és mi történt a világban az elmúlt állítólagos fél évben.
*Nem tudom, hogy mennyire emlékezhet Mephisto-s dolgokra, amit ott és akkor hallott Walteréktől, Mephisto-tól, Hela-tól, a víziókból, így inkább csak úgy fogalmaztam, ahogyan.
~ Helyszín: Éden ~
- kép:
Nem is nagyon figyeltem, hogy merre kényszerít ez a féreg, bár az feltűnt, hogy hiába voltunk pár méterre arról a helytől, ahol feljöttünk nem oda irányított. Azt az átkozott mentális fonalat, vagy csatornát pedig hiába kerestem nem volt, hanem ennél több is, valamilyen mágia. Bár az megvolt, hogy elvileg a képességünk is mágikus eredetű, vagyis volt mutánsként, mert erről is olvastam és tanultam. De akkor ennél összetettebb volt az egész, de! mivel ilyen volt feltörhető valamilyen módon, én pedig megfogom ennek találni a módját, hogy megtegyem. És attól kezdve ennek a féregnek nem lenne végre valahára uralma felettem. Sötét mágia, sötét mágia, próbáltam az elmémben kutakodni, hogy éltemben olvastam-e, tanultam-e erről bármit is.* Reméltem, hogy igen, mert arra emlékeztem, hogy jó pár okkultista dolog rémlett, ahogyan mitológiai dolgok is.
Mire feleszméltem már a csatornában voltam a többiekkel, Drakszi szavait igyekeztem teljesen kizárni a fejemből, nem is érdekelt. Odalent azonban egy roppant érdekes dolog történt, egy csapatba futottunk bele.
- Maguk h*lyék – nevettem fel. – Fussatok bolondok, amíg megtehetitek!
Majd a többiek elintézik, nem is akartam tovább ezekre időt szánni, még ez is simán lehetett annak a féregnek a trükkje, a következő lépés az lesz, hogy meg kell ezeket ölnünk? Rákényszerít? Ha nem akarnak menni… áh! Még mielőtt mennek, a kezemet hozzáérintettem a homlokomhoz és igyekeztem az elméjükbe pillantani, hogy kik ezek, megismertek-e minket, tudják-e kik vagyunk és mi történt a világban az elmúlt állítólagos fél évben.
*Nem tudom, hogy mennyire emlékezhet Mephisto-s dolgokra, amit ott és akkor hallott Walteréktől, Mephisto-tól, Hela-tól, a víziókból, így inkább csak úgy fogalmaztam, ahogyan.
- felszerelés/egyebek:
- template nélkül:
- ~ Cassandra, az Tűz Kegyeltje ~~ Helyszín: Éden ~
- kép:
Nem is nagyon figyeltem, hogy merre kényszerít ez a féreg, bár az feltűnt, hogy hiába voltunk pár méterre arról a helytől, ahol feljöttünk nem oda irányított. Azt az átkozott mentális fonalat, vagy csatornát pedig hiába kerestem nem volt, hanem ennél több is, valamilyen mágia. Bár az megvolt, hogy elvileg a képességünk is mágikus eredetű, vagyis volt mutánsként, mert erről is olvastam és tanultam. De akkor ennél összetettebb volt az egész, de! mivel ilyen volt feltörhető valamilyen módon, én pedig megfogom ennek találni a módját, hogy megtegyem. És attól kezdve ennek a féregnek nem lenne végre valahára uralma felettem. Sötét mágia, sötét mágia, próbáltam az elmémben kutakodni, hogy éltemben olvastam-e, tanultam-e erről bármit is.* Reméltem, hogy igen, mert arra emlékeztem, hogy jó pár okkultista dolog rémlett, ahogyan mitológiai dolgok is.
Mire feleszméltem már a csatornában voltam a többiekkel, Drakszi szavait igyekeztem teljesen kizárni a fejemből, nem is érdekelt. Odalent azonban egy roppant érdekes dolog történt, egy csapatba futottunk bele.
- Maguk h*lyék – nevettem fel. – Fussatok bolondok, amíg megtehetitek!
Majd a többiek elintézik, nem is akartam tovább ezekre időt szánni, még ez is simán lehetett annak a féregnek a trükkje, a következő lépés az lesz, hogy meg kell ezeket ölnünk? Rákényszerít? Ha nem akarnak menni… áh! Még mielőtt mennek, a kezemet hozzáérintettem a homlokomhoz és igyekeztem az elméjükbe pillantani, hogy kik ezek, megismertek-e minket, tudják-e kik vagyunk és mi történt a világban az elmúlt állítólagos fél évben.
*Nem tudom, hogy mennyire emlékezhet Mephisto-s dolgokra, amit ott és akkor hallott Walteréktől, Mephisto-tól, Hela-tól, a víziókból, így inkább csak úgy fogalmaztam, ahogyan.
Jonathan Miller - Black Jack
Különítmény tag, USAF főhadnagy, SHIELD ügynök
Játékostárs(ak) neve: Stephanie Lyesmith, Lucy Skatfield, Howard Saint, Meadow Kerr-Osborne, Sakura Hyuchia, Tyra Rel Brahe és Syn Lora Black
~ Cain, a Hódító ~
Bármennyire is küzdött nem tudta megtörni azt a kényszerítést és a szavai sem értek el semmit sem azon kívül, hogy megkapták, hogy vége van az eligazításnak és menniük kell vissza. Hamarosan már majdnem mindenkivel a csatornákban volt, így elsőre ketten hiányoztak és észrevette Lilith-en az égési sebeket is, úgy tűnt, hogy a lány komolyan gondolta azt, hogy napozni akar. Bár teljesen megértette mindezt, egy öröklét amit úgy kell leélni, hogy nem is akarja valaki… márpedig itt a többség nem is akarta. Mielőtt a liftekhez értek egy tucatnyi embert találtak. Úgy tűnt, hogy Cass kiáltása mégiscsak idevonzott valakiket. Fellángolt benne a félelem, hogy azért küldte ezeket ide Dracula, hogy megöljék őket, hogy ezzel is védjék, valamilyen módon megvédjék majd Édent, hogy lássák, hogy veszélyben van. Nem akarta, hogy ide jussanak, nem akarta, hogy arra kényszerítse őket az a féreg, hogy embereket kelljen ölnie.
- Menjenek innen, ez nem olyan éden, mint aminek hiszik – mondta keserűen. – Mindenki rabszolga, a hely uralkodója az akaratával irányít mindenkit, és ölebnek képeznek ki mindenkit. Menjenek, mielőtt még megöleti magukat! Odakint jobb, mint itt… ott legalább van esélyük életre, nem úgy, mint itt.
Szívesen cserélt volna a csoporttal, ők legalább éltek és lehet, hogy irányítás alatt sem álltak, nem úgy, mint ők. Remélte, hogy Malik, vagy bárki más nem fogja megtámadni őket, mert akkor kénytelen lenne lefogni a társát és az élőket védeni, akik remélhetőleg értenek a szóból és elmennek.
//Majdnem le Mr. Grimes-oztam Ricket XD //
~ Helyszín: Éden ~
- kép:
Bármennyire is küzdött nem tudta megtörni azt a kényszerítést és a szavai sem értek el semmit sem azon kívül, hogy megkapták, hogy vége van az eligazításnak és menniük kell vissza. Hamarosan már majdnem mindenkivel a csatornákban volt, így elsőre ketten hiányoztak és észrevette Lilith-en az égési sebeket is, úgy tűnt, hogy a lány komolyan gondolta azt, hogy napozni akar. Bár teljesen megértette mindezt, egy öröklét amit úgy kell leélni, hogy nem is akarja valaki… márpedig itt a többség nem is akarta. Mielőtt a liftekhez értek egy tucatnyi embert találtak. Úgy tűnt, hogy Cass kiáltása mégiscsak idevonzott valakiket. Fellángolt benne a félelem, hogy azért küldte ezeket ide Dracula, hogy megöljék őket, hogy ezzel is védjék, valamilyen módon megvédjék majd Édent, hogy lássák, hogy veszélyben van. Nem akarta, hogy ide jussanak, nem akarta, hogy arra kényszerítse őket az a féreg, hogy embereket kelljen ölnie.
- Menjenek innen, ez nem olyan éden, mint aminek hiszik – mondta keserűen. – Mindenki rabszolga, a hely uralkodója az akaratával irányít mindenkit, és ölebnek képeznek ki mindenkit. Menjenek, mielőtt még megöleti magukat! Odakint jobb, mint itt… ott legalább van esélyük életre, nem úgy, mint itt.
Szívesen cserélt volna a csoporttal, ők legalább éltek és lehet, hogy irányítás alatt sem álltak, nem úgy, mint ők. Remélte, hogy Malik, vagy bárki más nem fogja megtámadni őket, mert akkor kénytelen lenne lefogni a társát és az élőket védeni, akik remélhetőleg értenek a szóból és elmennek.
//Majdnem le Mr. Grimes-oztam Ricket XD //
- felszerelés/egyebek:
- template nélkül:
- ~ Cain, a Hódító ~~ Helyszín: Éden ~
- kép:
Bármennyire is küzdött nem tudta megtörni azt a kényszerítést és a szavai sem értek el semmit sem azon kívül, hogy megkapták, hogy vége van az eligazításnak és menniük kell vissza. Hamarosan már majdnem mindenkivel a csatornákban volt, így elsőre ketten hiányoztak és észrevette Lilith-en az égési sebeket is, úgy tűnt, hogy a lány komolyan gondolta azt, hogy napozni akar. Bár teljesen megértette mindezt, egy öröklét amit úgy kell leélni, hogy nem is akarja valaki… márpedig itt a többség nem is akarta. Mielőtt a liftekhez értek egy tucatnyi embert találtak. Úgy tűnt, hogy Cass kiáltása mégiscsak idevonzott valakiket. Fellángolt benne a félelem, hogy azért küldte ezeket ide Dracula, hogy megöljék őket, hogy ezzel is védjék, valamilyen módon megvédjék majd Édent, hogy lássák, hogy veszélyben van. Nem akarta, hogy ide jussanak, nem akarta, hogy arra kényszerítse őket az a féreg, hogy embereket kelljen ölnie.
- Menjenek innen, ez nem olyan éden, mint aminek hiszik – mondta keserűen. – Mindenki rabszolga, a hely uralkodója az akaratával irányít mindenkit, és ölebnek képeznek ki mindenkit. Menjenek, mielőtt még megöleti magukat! Odakint jobb, mint itt… ott legalább van esélyük életre, nem úgy, mint itt.
Szívesen cserélt volna a csoporttal, ők legalább éltek és lehet, hogy irányítás alatt sem álltak, nem úgy, mint ők. Remélte, hogy Malik, vagy bárki más nem fogja megtámadni őket, mert akkor kénytelen lenne lefogni a társát és az élőket védeni, akik remélhetőleg értenek a szóból és elmennek.
//Majdnem le Mr. Grimes-oztam Ricket XD //
_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Thorhalla- Fórumanyu
- Hozzászólások száma : 14971
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Reputation : 59
Join date : 2011. Feb. 19.
Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders
Re: Éden
Meadow Kerr-Osborne – Vörös özvegy
SHIELD gyakornok, katonai hírszerző ügynök
Játékostárs(ak) neve: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller, Lucy Skatfield, Howard Saint, Sakura Hyuchia, Tyra Rel Brahe és Syn Lora Black
~ Lillith, a Sötétben Rejtőző ~
Bármennyire is szeretett volna a napon maradni a parancs rá is vonatkozott, így megégve ugyan, de kénytelen volt futni ő maga is. A futás közben hiába próbált szabadulni a csatornában találta magát. Volt egy olyan érzése, hogy Dracula nem hagyta volna azt, hogy sokáig a napon legyen, de bízott benne, hogy mégis megtudta volna tenni mindezt. Itt tudatosult benne csak, hogy Luna eltűnt, vagy egyáltalán követte a lány őt? Nem is tudta volna pontosan megmondani, de hamarosan belefutott a Cass, Cain és Celeste trióba, majd hozzájuk csatlakozott Luna és Malik is. Csöndben, szótlanul indult tovább a parancs értelmében, hogy vissza kell menniük Édenbe, noha nem akarta megtenni. Azonban mielőtt odaértek volna a liftekhez egy csoport emberbe futottak bele, remélte, hogy nem lesz olyan érzése a sebek miatt, hogy táplálkoznia kell, ha igen, akkor minden erejével igyekszik ezt tenni, mert nem akart rájuk támadni. Ezt már komolyan aljasnak vélte, hogy egy Dracula egy csapat embert irányít oda hozzájuk, valószínűleg egy újabb próba miatt. Bólintott Cain szavaira, hogy a legjobb az lenne, hogyha távoznának máris.
- Egyetértek Cain-nel, a legjobb az lenne az önök érdekében, hogyha menekülnének minél gyorsabban innen, hacsak nem képesek arra, hogy kiirtsanak mindent és mindenkit odalent – mondta. – Ha nem, akkor fussanak.
Bízott abban, hogy nem lesz több fennakadás, hanem megy minden majd rendesen, ezek távoznak, ők meg mehetnek tovább. Ha azonban mégsem így lenne, mert valaki támadni készülne, akkor igyekszik az illetőt lefogni – révén az nem támadás – vagy ha nem tudja megtenni, akkor az élőket védeni.
~ Helyszín: Éden ~
- kép:
Bármennyire is szeretett volna a napon maradni a parancs rá is vonatkozott, így megégve ugyan, de kénytelen volt futni ő maga is. A futás közben hiába próbált szabadulni a csatornában találta magát. Volt egy olyan érzése, hogy Dracula nem hagyta volna azt, hogy sokáig a napon legyen, de bízott benne, hogy mégis megtudta volna tenni mindezt. Itt tudatosult benne csak, hogy Luna eltűnt, vagy egyáltalán követte a lány őt? Nem is tudta volna pontosan megmondani, de hamarosan belefutott a Cass, Cain és Celeste trióba, majd hozzájuk csatlakozott Luna és Malik is. Csöndben, szótlanul indult tovább a parancs értelmében, hogy vissza kell menniük Édenbe, noha nem akarta megtenni. Azonban mielőtt odaértek volna a liftekhez egy csoport emberbe futottak bele, remélte, hogy nem lesz olyan érzése a sebek miatt, hogy táplálkoznia kell, ha igen, akkor minden erejével igyekszik ezt tenni, mert nem akart rájuk támadni. Ezt már komolyan aljasnak vélte, hogy egy Dracula egy csapat embert irányít oda hozzájuk, valószínűleg egy újabb próba miatt. Bólintott Cain szavaira, hogy a legjobb az lenne, hogyha távoznának máris.
- Egyetértek Cain-nel, a legjobb az lenne az önök érdekében, hogyha menekülnének minél gyorsabban innen, hacsak nem képesek arra, hogy kiirtsanak mindent és mindenkit odalent – mondta. – Ha nem, akkor fussanak.
Bízott abban, hogy nem lesz több fennakadás, hanem megy minden majd rendesen, ezek távoznak, ők meg mehetnek tovább. Ha azonban mégsem így lenne, mert valaki támadni készülne, akkor igyekszik az illetőt lefogni – révén az nem támadás – vagy ha nem tudja megtenni, akkor az élőket védeni.
- felszerelés/egyebek:
- template nélkül:
- ~ Lillith, a Sötétben Rejtőző ~~ Helyszín: Éden ~
- kép:
Bármennyire is szeretett volna a napon maradni a parancs rá is vonatkozott, így megégve ugyan, de kénytelen volt futni ő maga is. A futás közben hiába próbált szabadulni a csatornában találta magát. Volt egy olyan érzése, hogy Dracula nem hagyta volna azt, hogy sokáig a napon legyen, de bízott benne, hogy mégis megtudta volna tenni mindezt. Itt tudatosult benne csak, hogy Luna eltűnt, vagy egyáltalán követte a lány őt? Nem is tudta volna pontosan megmondani, de hamarosan belefutott a Cass, Cain és Celeste trióba, majd hozzájuk csatlakozott Luna és Malik is. Csöndben, szótlanul indult tovább a parancs értelmében, hogy vissza kell menniük Édenbe, noha nem akarta megtenni. Azonban mielőtt odaértek volna a liftekhez egy csoport emberbe futottak bele, remélte, hogy nem lesz olyan érzése a sebek miatt, hogy táplálkoznia kell, ha igen, akkor minden erejével igyekszik ezt tenni, mert nem akart rájuk támadni. Ezt már komolyan aljasnak vélte, hogy egy Dracula egy csapat embert irányít oda hozzájuk, valószínűleg egy újabb próba miatt. Bólintott Cain szavaira, hogy a legjobb az lenne, hogyha távoznának máris.
- Egyetértek Cain-nel, a legjobb az lenne az önök érdekében, hogyha menekülnének minél gyorsabban innen, hacsak nem képesek arra, hogy kiirtsanak mindent és mindenkit odalent – mondta. – Ha nem, akkor fussanak.
Bízott abban, hogy nem lesz több fennakadás, hanem megy minden majd rendesen, ezek távoznak, ők meg mehetnek tovább. Ha azonban mégsem így lenne, mert valaki támadni készülne, akkor igyekszik az illetőt lefogni – révén az nem támadás – vagy ha nem tudja megtenni, akkor az élőket védeni.
_________________
Reneszánsz: Meadow Kerr-Osborne, Árva / Mayko Outerbridge / Okoye Baku; X-diák: Brahe Elaine McKenzie
Ultimate/Újvilág: Meadow Kerr-Osborne, Halloween 2017: Moira Amelia Sheppard
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Re: Éden
Tyra Rel Brahe - Törpilla
Örökkévaló/kree hibrid, szuperzseni, számítógépszintű logikával, SHIELD gyakornok
Játékostárs(ak) neve: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller, Lucy Skatfield, Howard Saint, Meadow Kerr-Osborne, Sakura Hyuchia és Syn Lora Black
~ Celeste, a Sosemérző ~
Valószínűleg Celeste volt az, aki a lehető legnyugodtabban jutott le a csatorna szintre. Ott meglehetősen hamar csatlakozott hozzá a társaság zöme is. Egyelőre nem is foglalkozott velük, hiszen annyira már kiismerte a társaságot, hogy tudja nem szívesen beszél a többség a másikkal, csak akkor, hogyha szapulhatják egymást. És éppen a problémák 97,534678%-nak generálója nem volt itt, azaz Damien. Még nem is értek a liftekhez, amikor ő maga is már előre megérezte, hallotta, érzékelte, hogy emberek vannak. Alapvetően nem is akart törődni velük, de a többiek szóba elegyedtek velük. Így emiatt ő maga is igyekszik megtorpanni és figyelte gépiesen, hogy mi is lesz az emberek válasza. Igyekezett a lehető legjobban végigmérni, felmérni őket, hogy milyen fegyvereik vannak, a mozdulataik mit árulnak el róluk. Noha első ránézésre roppant fáradtnak tűntek, de nem biztos, hogy így volt. A figyelés közben hallotta, hogy a többiek mit mondtak, de ő úgy vélte, hogy a legfontosabb dolgot azonban nem kérdezte meg senki. Vagy nem lehetett feltenni és azért nem hangzott el? Mivel fogalma sem volt arról, hogy miért nem hangoztak el, így ő maga megpróbálkozott vele.
- Mi történt odafent az elmúlt fél évben? – kérdezte gépiesen. – Mielőtt visszakérdez nincsenek emlékeink mióta megöltek minket és titkolják az igazságot is. Önök hitelesebb források lehetnek, mint odalent bárki.
Logikusnak vélte, hogy a gyors magyarázattal elejét veheti annak, hogy túlságosan is sokáig kérdezősködjenek. Ha az emberek felelnek, akkor figyeli a szemüket, a mozdulataikat, jobb érzékszerveivel a szívdobogásukat is, így próbálja kiszűrni, hogy igaz lesz-e, amit mondanak, vagy hazudnak.
~ Helyszín: Éden ~
- kép:
Valószínűleg Celeste volt az, aki a lehető legnyugodtabban jutott le a csatorna szintre. Ott meglehetősen hamar csatlakozott hozzá a társaság zöme is. Egyelőre nem is foglalkozott velük, hiszen annyira már kiismerte a társaságot, hogy tudja nem szívesen beszél a többség a másikkal, csak akkor, hogyha szapulhatják egymást. És éppen a problémák 97,534678%-nak generálója nem volt itt, azaz Damien. Még nem is értek a liftekhez, amikor ő maga is már előre megérezte, hallotta, érzékelte, hogy emberek vannak. Alapvetően nem is akart törődni velük, de a többiek szóba elegyedtek velük. Így emiatt ő maga is igyekszik megtorpanni és figyelte gépiesen, hogy mi is lesz az emberek válasza. Igyekezett a lehető legjobban végigmérni, felmérni őket, hogy milyen fegyvereik vannak, a mozdulataik mit árulnak el róluk. Noha első ránézésre roppant fáradtnak tűntek, de nem biztos, hogy így volt. A figyelés közben hallotta, hogy a többiek mit mondtak, de ő úgy vélte, hogy a legfontosabb dolgot azonban nem kérdezte meg senki. Vagy nem lehetett feltenni és azért nem hangzott el? Mivel fogalma sem volt arról, hogy miért nem hangoztak el, így ő maga megpróbálkozott vele.
- Mi történt odafent az elmúlt fél évben? – kérdezte gépiesen. – Mielőtt visszakérdez nincsenek emlékeink mióta megöltek minket és titkolják az igazságot is. Önök hitelesebb források lehetnek, mint odalent bárki.
Logikusnak vélte, hogy a gyors magyarázattal elejét veheti annak, hogy túlságosan is sokáig kérdezősködjenek. Ha az emberek felelnek, akkor figyeli a szemüket, a mozdulataikat, jobb érzékszerveivel a szívdobogásukat is, így próbálja kiszűrni, hogy igaz lesz-e, amit mondanak, vagy hazudnak.
- felszerelés/egyebek:
- template nélkül:
- ~ Celeste, a Sosemérző ~~ Helyszín: Éden ~
- kép:
Valószínűleg Celeste volt az, aki a lehető legnyugodtabban jutott le a csatorna szintre. Ott meglehetősen hamar csatlakozott hozzá a társaság zöme is. Egyelőre nem is foglalkozott velük, hiszen annyira már kiismerte a társaságot, hogy tudja nem szívesen beszél a többség a másikkal, csak akkor, hogyha szapulhatják egymást. És éppen a problémák 97,534678%-nak generálója nem volt itt, azaz Damien. Még nem is értek a liftekhez, amikor ő maga is már előre megérezte, hallotta, érzékelte, hogy emberek vannak. Alapvetően nem is akart törődni velük, de a többiek szóba elegyedtek velük. Így emiatt ő maga is igyekszik megtorpanni és figyelte gépiesen, hogy mi is lesz az emberek válasza. Igyekezett a lehető legjobban végigmérni, felmérni őket, hogy milyen fegyvereik vannak, a mozdulataik mit árulnak el róluk. Noha első ránézésre roppant fáradtnak tűntek, de nem biztos, hogy így volt. A figyelés közben hallotta, hogy a többiek mit mondtak, de ő úgy vélte, hogy a legfontosabb dolgot azonban nem kérdezte meg senki. Vagy nem lehetett feltenni és azért nem hangzott el? Mivel fogalma sem volt arról, hogy miért nem hangoztak el, így ő maga megpróbálkozott vele.
- Mi történt odafent az elmúlt fél évben? – kérdezte gépiesen. – Mielőtt visszakérdez nincsenek emlékeink mióta megöltek minket és titkolják az igazságot is. Önök hitelesebb források lehetnek, mint odalent bárki.
Logikusnak vélte, hogy a gyors magyarázattal elejét veheti annak, hogy túlságosan is sokáig kérdezősködjenek. Ha az emberek felelnek, akkor figyeli a szemüket, a mozdulataikat, jobb érzékszerveivel a szívdobogásukat is, így próbálja kiszűrni, hogy igaz lesz-e, amit mondanak, vagy hazudnak.
_________________
Reneszánsz: Tyranis; Másik világból: Tyranis; Végtelen Háború: Tyranis, Angelica Butler, Világelme
Ultimate: Tyra Rel Brahe; Outsiders/Reneszánsz/AoA: Jonah Wright, Beatrice Mortimer; X-diák: Kaelyn Moore
Pólófelirat Reneszánsz: "Szóljatok, ha minden diákot elraboltak!"; Out: "A telepaták halkabban kiabáljanak!"
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Re: Éden
Damien
Nem sértésből, de a Mester igazán elgondolkodhatna egy adag agymosáson pár személy elméjén. Kaptunk egy egyszerű, mégis jó küldetést, miszerint jussunk el A-ból B-be, majd vissza. Semmi nehézség nem volt a feladatban, sőt útközben talán még vadászhattunk volna is, aminek én különösen örültem volna. Egy adag kiontott vér után talán leadtam volna némi stresszt, és akkor jobban el tudtam volna tűrni ezt a szánalmas bagázst. Tudom, hogy a Mesternek sok erejébe telt hogy itt legyünk, de a csapat háromnegyede csak hátrány az Éden számára. Halát érdemelnek.
A robotok elől sikeresen meg tudok lógni, hála Castornak és Hannibalnak, így a Mester parancsa után el is indulok az Éden bejárata felé.
Odaérve megcsapja az orromat a vér édes illata, és a zajokból ítélve bizony emberek vannak a közelben. Közelebb érve fel is fedezem a koszos kis csapatot, bár mindenki előttem ideért, így gondolom lemaradtam a szócséplésről. Bár nem is érdekel, miért vannak itt.
- Leégett az agyatok, vagy mi? Senki se találhatja meg az Édent. - mondom az idióta családtagjaimnak, majd az emberek elé állok - Ti pedig...most mind...MEGHALTOK!! - mondom vigyorral a képemen. A Mesternek még parancsolnia se kell, de parancsal még hivatalos is az, amit most tenni fogok.
Mivel a többiek nem foghatnak vissza, így a vámpírerőmet és gyorsaságomat a karmaimmal kombinálva véres ösvényt vágnék az emberek kis csapatába. Kaszabolnék, tépnék, darabolnék, amíg minden egyes ember holtan nem hever, én pedig nem ázom a vérükben. Fegyverre nem számítok, de ha valamelyiküknek mégis van, akkor azt venném elsőnek célba; lőfegyver esetén cikkcakkban közelíteném meg, majd elnyesném a torkát; közelharci esetén pedig a háta mögé mennék, hogy aztán kétoldalról döfhessem belé a karmaimat.
Közben pedig végig nevetnék....
Nem sértésből, de a Mester igazán elgondolkodhatna egy adag agymosáson pár személy elméjén. Kaptunk egy egyszerű, mégis jó küldetést, miszerint jussunk el A-ból B-be, majd vissza. Semmi nehézség nem volt a feladatban, sőt útközben talán még vadászhattunk volna is, aminek én különösen örültem volna. Egy adag kiontott vér után talán leadtam volna némi stresszt, és akkor jobban el tudtam volna tűrni ezt a szánalmas bagázst. Tudom, hogy a Mesternek sok erejébe telt hogy itt legyünk, de a csapat háromnegyede csak hátrány az Éden számára. Halát érdemelnek.
A robotok elől sikeresen meg tudok lógni, hála Castornak és Hannibalnak, így a Mester parancsa után el is indulok az Éden bejárata felé.
Odaérve megcsapja az orromat a vér édes illata, és a zajokból ítélve bizony emberek vannak a közelben. Közelebb érve fel is fedezem a koszos kis csapatot, bár mindenki előttem ideért, így gondolom lemaradtam a szócséplésről. Bár nem is érdekel, miért vannak itt.
- Leégett az agyatok, vagy mi? Senki se találhatja meg az Édent. - mondom az idióta családtagjaimnak, majd az emberek elé állok - Ti pedig...most mind...MEGHALTOK!! - mondom vigyorral a képemen. A Mesternek még parancsolnia se kell, de parancsal még hivatalos is az, amit most tenni fogok.
Mivel a többiek nem foghatnak vissza, így a vámpírerőmet és gyorsaságomat a karmaimmal kombinálva véres ösvényt vágnék az emberek kis csapatába. Kaszabolnék, tépnék, darabolnék, amíg minden egyes ember holtan nem hever, én pedig nem ázom a vérükben. Fegyverre nem számítok, de ha valamelyiküknek mégis van, akkor azt venném elsőnek célba; lőfegyver esetén cikkcakkban közelíteném meg, majd elnyesném a torkát; közelharci esetén pedig a háta mögé mennék, hogy aztán kétoldalról döfhessem belé a karmaimat.
Közben pedig végig nevetnék....
_________________
Re: Éden
Malik
A bestia menekül a bádogdobozok elől, de ösztöneit figyelembe véve először Luna felé indul, hogy aztán őt elérve fedezhesse a menekülését. Ez mind sikeres is, így Malik a többiekkel az Éden felé veszi az irányt, szerencséjére a bádogok nem követik őket, így sikeresen eljutnak az Édenhez vezető csatornához.
Bejutva Malik figyelmes lesz egy illatra, ami azonnal beindítja a vadászösztöneit. Zsákmány van a közelben, így a bestia négykézláb, csendben kezdi becserkészni a vadat. A többiek mögött marad, majd a zsákmányt megpillantva megnyalja a száját.
Egy csapat ember, legyengülten, fáradtan, kiszolgáltatottan csak arra várva, hogy Malik levadászhassa őket. A prédák, és a falkatagok szavai azonban megzavarják a bestiát, aki ezért nem támad rögtön. Az ösztönei azt súgják, hogy mindegyiket ölje meg, falja fel, és ne mutasson kegyelmet. Valami azonban töprengésre készteti. Valami más azt súgja neki, hogy ne tegye. Nem a Mester, nem az ösztönök, nem a gyanakvás, hanem valami...más.
Időközben a falka maradéka, többek között a rózsaszín is ideér, aki azonban látszólag támadásra uszítja a falkát. Ő maga még támadni is készül, ami csak jobban erősíti Malik gyilkoló ösztöneit...amik győzedelmeskednek.
Az ismeretlen, visszafogásra késztető érzést a bestia legyűri, majd egy oroszlánüvöltés után neki tervez rohanni a prédának. A közelükbe érve Malik rájuk vetné magát, majd fogaival, karmaival, és fullánkjával tépné szét az áldozatait. Nem állna le egynél, és folyamatban mozgásban lenne, hogy minél többet ölhessen meg.
Ha sikeresen leterít párat, akkor elfogyasztana egy keveset az egyik préda véres húsából.
_________________
"We spending our whole lifes holding back.
Imagine, how fast you can succeed, if you just take what you want.
Imagine, how fast you can succeed, if you just take what you want.
Ványa- 2. szint - 6 kredit
- Hozzászólások száma : 108
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 0
Join date : 2017. Mar. 19.
Karakteradatok
Főkarakter: Phobia
Főkari/multi: Multi
Síkok: Reneszánsz, Ultimate, Little SW
Re: Éden
Morgana, az Árny Szülöttje
Menekülésnek az vet vége, mikor Mester újabb üzenete érkezik és megindulok visszafelé, akár egy jó kutya, akinek a pórázán rántott egyet a gazdi. Csak baktatok előre, nem igazán nézelődve a csatornába, kissé elmerülve gondolataimban, egy ideig, majd előhúzom a kulacsot és meghúzom, menet közben. Sötétek a gondolataim, nem igazán olyanok, amik most jobb kedvre derítenének.
Egyre kevesebb és kevesebb értelmet látok ebben az egészben, miközben több és több okot arra, hogy miért is húzhat már szét eme kis csapat. Nincs okunk együtt dolgozni, nincs is ami összekötne minket, azon kívül amivé váltunk… tettek minket, azonban ez egy olyan dolog, ami inkább jobban ellentétet okoz, mint sem összetartást.
Cain, Cass, Celeste, Lilith… ők mások, képzettek, jó képességűek… Malik… ösztön lény… Damien még ennyi se… seggnyaló… ennyi…. Luna… ártatlanka, és azt se értem mit keres itt, ahogy azt se, hogy én miért is jutottam ide. Másabbak vagyunk… vagy csak nem emlékszünk és ezért lettünk másabbak? Nem tudom, és csak a sok kérdés, ami felmerül bennem, ahogy haladok előre.. hosszú az út, de azért annyira még se… A többiek jó eséllyel már ott lesznek, bár lehet, nem, mert kitudja ténylegesen ki merre rohant, csak annyiban reménykedem, hogy Lunának nincs semmi baja, még akkor is, ha ezt ő nem értékeli annyira, mármint, hogy törődünk vele.
Tovább bandukolok előre, hiszen ez a parancs, ezt kell követni, hát ezt is teszem. Legalább vége az eligazításoknak, ami után kapunk egy fejmosást jó eséllyel, hogy nem így kellett volna, meg ejnye bejnye… de nem érdekel, csak legyünk túl rajta… legyünk túl az egészen… Remélem, hogy Castor azért próbál szerezni egy roncsot, meg alkatrészeket és van egy garázs ahol el szerelgethetek magamban egy kicsit, mialatt békén hagy mindenki… de ez csak egy hiú ábrándocska… semmi több.
Menekülésnek az vet vége, mikor Mester újabb üzenete érkezik és megindulok visszafelé, akár egy jó kutya, akinek a pórázán rántott egyet a gazdi. Csak baktatok előre, nem igazán nézelődve a csatornába, kissé elmerülve gondolataimban, egy ideig, majd előhúzom a kulacsot és meghúzom, menet közben. Sötétek a gondolataim, nem igazán olyanok, amik most jobb kedvre derítenének.
Egyre kevesebb és kevesebb értelmet látok ebben az egészben, miközben több és több okot arra, hogy miért is húzhat már szét eme kis csapat. Nincs okunk együtt dolgozni, nincs is ami összekötne minket, azon kívül amivé váltunk… tettek minket, azonban ez egy olyan dolog, ami inkább jobban ellentétet okoz, mint sem összetartást.
Cain, Cass, Celeste, Lilith… ők mások, képzettek, jó képességűek… Malik… ösztön lény… Damien még ennyi se… seggnyaló… ennyi…. Luna… ártatlanka, és azt se értem mit keres itt, ahogy azt se, hogy én miért is jutottam ide. Másabbak vagyunk… vagy csak nem emlékszünk és ezért lettünk másabbak? Nem tudom, és csak a sok kérdés, ami felmerül bennem, ahogy haladok előre.. hosszú az út, de azért annyira még se… A többiek jó eséllyel már ott lesznek, bár lehet, nem, mert kitudja ténylegesen ki merre rohant, csak annyiban reménykedem, hogy Lunának nincs semmi baja, még akkor is, ha ezt ő nem értékeli annyira, mármint, hogy törődünk vele.
Tovább bandukolok előre, hiszen ez a parancs, ezt kell követni, hát ezt is teszem. Legalább vége az eligazításoknak, ami után kapunk egy fejmosást jó eséllyel, hogy nem így kellett volna, meg ejnye bejnye… de nem érdekel, csak legyünk túl rajta… legyünk túl az egészen… Remélem, hogy Castor azért próbál szerezni egy roncsot, meg alkatrészeket és van egy garázs ahol el szerelgethetek magamban egy kicsit, mialatt békén hagy mindenki… de ez csak egy hiú ábrándocska… semmi több.
- Ruházat:
_________________
"Nincs múltad... a jelened kilátástalan, de jövőd még lehet"
Reneszansz: Alena (Shadow)
NJK: Marli
X-Diák: Liam V. Blacksong
VH: Shywa
lil SW: Heiwanna Miin Klodov
lil SW: Riku Blackclaw (Chu Raioni)
lil SW: Nyu (kép+adatlap)
˜Hááááát... nincs más hátra, mint előre.... Kalandor... ˜
Shadow- 9. szint - 20 kredit
- Hozzászólások száma : 788
Hozzászólások régi : 950
Korábbi szint/kredit : 10. szint - 22 kredit
Aktuális szint/kredit : 10. szint - 22 kredit
Reputation : 64
Join date : 2011. Aug. 19.
Tartózkodási hely : Pokol
Karakteradatok
Főkarakter: Amara
Főkari/multi: Multi
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders, Little SW
Re: Éden
>> Luna, az Éji Angyal /Sakura/
>> Játékos társak: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller, Lucy Skatfield, Howard Saint, Meadow Kerr-Osborne, Tyra Rel Brahe és Syn Lora Black
>>
- Felszerelés/egyéb:
- szürke póló, farmer, edzőcipő, vékony kapucnis pulcsi
Nem figyeltem nagyon, hogy ki volt merre mikor menekültem. A paranccsal törődtem csak és nem is akartam bevárni a robotokat szóval futottam ahogy kellett. Az irány amerre mentem pedig a vissza felévé vált végül, amerről feljöttünk. Erre jöttek a többiek is végül, majd nem mindannyian voltunk ott, értünk oda közel a lejárathoz ismerős szag üti meg az orromat és még az ízét is mintha megéreztem volna. Nem sokra rá az érzésre pedig elő is lépet egy tucatnyi abból amit megéreztem, és biztosan a többiek is már előre mielőtt megláttuk volna őket. Emberek. Nem tudom hova tenni most, hogy itt vannak ezek. Abban vagyok csak biztos, hogy bármi is legyen úgy helyezkedem el, hogy Lilith mindenképp közöttem és az összes többi között legyen, a kezemet meg a szám elé emelem fel, az orromat is így betakarva azt. Nem tudom, hogy ettől majd nem érzem az emberek vérének az illatát már majd, de kissé remélem, hogy igen. Legalább is ugyan annyira remélem ezt mint ahogyan azt is, nem kell majd megharcolnunk velük, hogy elmennek inkább. Egyébként is miféle barmok futnak csatazaj felé? Most őszintén, ez nem játék, hogy a nagy páncélos lovagokkal vannak akik mennek a csatába mert miért ne. Ha pedig nem voltak a többiek félbe szakítva a mondandójukkal akkor azt hallva csak egyet tudok némileg érteni. Az, hogy hol akarnak lenni az nekem mindegy de jobb lenne ha elmennének a közelünkből, a Mester biztos nem szeretné, hogy megtalálják a lejárat akár közeli helyét is. Nem szeretném ha bármire is ráfajulna a helyzetünk amit nekünk kellene majd csinálni. Akik fent vannak biztosan játszanak még a robotokkal egy ideig, szóval ha bármi van is akkor nekünk kell majd idelent csinálni azt. Ami azt érinti, hogy bárki csinál is valamit az emberekkel nem érdekel, csak az ha nekem akarna nekem támadni valaki. Az inkább mint pár erre kószált idióta. Az órának már így is vége, és az utolsó üzenete alapján a Mesternek az eligazításaink is szóval most már csak az van hátra, hogy lemenjünk vissza és valami munka félét kapjunk majd odalent. Remélem azért ellehet lenni a szobában is megint pár hétig. Az jó lenne most, ezek után főleg.
Az egyetlen pozitívuma a mostani felállásnak, hogy úgy fest az egyik őrült meg a két lábon járó állatja nincs a közelben. Persze a másiknak itt kell lennie... Miért is ne, az is pedig elveszhetne.
_________________
REN: Hjuchia Sakura, Ammon, Chars Westwal
__________________________________________________________
SW :: Q’ayem Kor , Rime
Ammon Einarson- 11. szint - 25 kredit
- Hozzászólások száma : 1381
Hozzászólások régi : 1081
Korábbi szint/kredit : 11. szint - 25 kredit
Aktuális szint/kredit : 13. szint - 35 kredit
Reputation : 3
Join date : 2011. Aug. 07.
Karakteradatok
Főkarakter: Hjuchia Sakura
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Litttle SW, VH, AoA, Outsiders, Ultimate
Re: Éden
(Ne feledjétek: amit ti írtok, hogy mit tenne a karakteretek, az még csak egy terv a részetekről, aztán majd én a mesélői körváltásnál eldöntöm, mennyi valósul meg belőle. Sajnos kevés az időm, amikor írok, akkor is gyorsnak kell lennem, és néha átsiklok egy-egy mondat felett, szóval én is hibázhatok, ezért ti is szóljatok bátran nekem, ha én félreolvasok vagy kihagyok valamit.)
12:15.
Résztvevők: Cassandra (Stephanie Lyesmith), Cain (Jonathan Miller), Damien (Phobia), Malik (Howard Saint), Lillith (Meadow Kerr-Osborne), Luna (Sakura Hyuchia), Celeste (Tyra Rel Brahe) és Morgana (Syn Lora Black).
A rongyos, fáradt csoport tagjai egy emberként rezzennek össze Cassandra, Cain és Lillith szavaira, és máris menekülőre fogják, így az egyik nőnek már csak félmondatokban van ideje válaszokat adni Celeste kérdéseire – és Celeste leszűrheti a reakcióiból, hogy a nő igazat mond.
– Köszönjük a figyelmeztetést, maguk jó emberek… izé, vámpírok… lények… Nincsenek emlékeik? Nézzék, jobb, ha mi megyünk, de az idegen hódítókkal odafent ne próbáljanak harcolni… Mindenkit megöltek vagy elraboltak… Mindenkit. Nincs bennük könyörület…
Ennyi volt, az emberek csapata sietősen eltűnik a csatorna járataiban. Cassandrának tehát nem sok ideje volt „letapogatni” a kis csoport emlékeit, de annyit láthatott, ahogy hatalmas, ismeretlen eredetű, harci űrhajók ereszkedne alá a Földre, páncélos, gyilkos fegyverekkel felszerelt katonák rohanják le az utcákat, az imént, fent is látott robotharcosok irtják az embereket mindenfelé… A földi élet tökéletes megsemmisítésének és az emberi faj bukásának képei rohanják le Cassandra elméjét.
Morgana és Damien csak ekkor érik be a többieket, így Damiennek már nincs kire támadnia, hiszen ők már nem látnak mást, mint a testvéreiket. Ebben a pillanatban nyílik ki a rejtekfal is, amely mögött már várja a nyitott felvonó a Gyermekeket, benne egy ismerős arccal, Jubileevel.
– Atyaég, mi van itt…? Jól vagytok? Nem sérültetek meg? Mindegy, most gyertek, gyertek, majd odalent megbeszéljük! Befelé, mindenki, MOST!
Jubilee hangja most jóval szigorúbb a megszokottnál, hallhatóan rendkívül ideges és ellentmondást nem tűrő módon utasítja a Gyermekeket.
12:15.
Résztvevők: Cassandra (Stephanie Lyesmith), Cain (Jonathan Miller), Damien (Phobia), Malik (Howard Saint), Lillith (Meadow Kerr-Osborne), Luna (Sakura Hyuchia), Celeste (Tyra Rel Brahe) és Morgana (Syn Lora Black).
A rongyos, fáradt csoport tagjai egy emberként rezzennek össze Cassandra, Cain és Lillith szavaira, és máris menekülőre fogják, így az egyik nőnek már csak félmondatokban van ideje válaszokat adni Celeste kérdéseire – és Celeste leszűrheti a reakcióiból, hogy a nő igazat mond.
– Köszönjük a figyelmeztetést, maguk jó emberek… izé, vámpírok… lények… Nincsenek emlékeik? Nézzék, jobb, ha mi megyünk, de az idegen hódítókkal odafent ne próbáljanak harcolni… Mindenkit megöltek vagy elraboltak… Mindenkit. Nincs bennük könyörület…
Ennyi volt, az emberek csapata sietősen eltűnik a csatorna járataiban. Cassandrának tehát nem sok ideje volt „letapogatni” a kis csoport emlékeit, de annyit láthatott, ahogy hatalmas, ismeretlen eredetű, harci űrhajók ereszkedne alá a Földre, páncélos, gyilkos fegyverekkel felszerelt katonák rohanják le az utcákat, az imént, fent is látott robotharcosok irtják az embereket mindenfelé… A földi élet tökéletes megsemmisítésének és az emberi faj bukásának képei rohanják le Cassandra elméjét.
Morgana és Damien csak ekkor érik be a többieket, így Damiennek már nincs kire támadnia, hiszen ők már nem látnak mást, mint a testvéreiket. Ebben a pillanatban nyílik ki a rejtekfal is, amely mögött már várja a nyitott felvonó a Gyermekeket, benne egy ismerős arccal, Jubileevel.
– Atyaég, mi van itt…? Jól vagytok? Nem sérültetek meg? Mindegy, most gyertek, gyertek, majd odalent megbeszéljük! Befelé, mindenki, MOST!
Jubilee hangja most jóval szigorúbb a megszokottnál, hallhatóan rendkívül ideges és ellentmondást nem tűrő módon utasítja a Gyermekeket.
A hozzászólást Ultimate Guru összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. 08 Nov. 2017, 15:26-kor.
Ultimate Guru- Moderátor
- Hozzászólások száma : 4515
Hozzászólások régi : 8282
Korábbi szint/kredit : 19. szint - 65 kredit
Aktuális szint/kredit : 19. szint - 65 kredit
Reputation : 1
Join date : 2011. Aug. 04.
Age : 40
Tartózkodási hely : Budapest
Karakteradatok
Főkarakter: Ultimate Guru
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Ultimate / Újvilág
Re: Éden
Stephanie Lyesmith - Tűzvirág
Különítmény tag; Hawkeye, not Hawkguy, SHIELD ügynök
Játékostárs(ak) neve: Jonathan Miller, Lucy Skatfield, Howard Saint, Meadow Kerr-Osborne, Sakura Hyuchia, Tyra Rel Brahe és Syn Lora Black
~ Cassandra, az Tűz Kegyeltje ~
Wow, volt egy olyan érzésem, hogy életemben először látok olyat, hogy valaki ad a szavainkra és úgy dönt, hogy lelép. Na jó, igazából halványlila gőzöm sincs, hogy korábban engedelmeskedtek-e, vagy sem, de pusztán magunkból kiindulva nem hiszem, hogy megtették volna. Azonban ez amiatt nem volt jó, hogy nehezebb volt az elméjükbe belenéznem. Halál, robotok, idegen létforma. Érdekes, szóval odalent még tovább hazudnak és hazudnak és nem mondanak el semmit sem. szóval kiküldenek úgy, hogy az emberiséget valószínűleg kiirtotta valami, de ez olyan kis „apróság”, hogy nem kell tudnunk, aztán kib*sznak fegyvertelenül, hogy éljétek túl. Anyátok! Igaz, amit láttam sci-finek is elmehetett volna. Most ez egy átkozottul jól megrendezett dolog, hogy azt higgyük, amit akarnak, hogy higgyünk, vagy az igazság. De most már juszt sem fogom elhinni, maximum akkor, hogyha visszakapjuk az emlékeinket. Közben a véglény és a másik is megérkezett, majd Jubliee is, akin a szavai után olyan méla undorral mértem végig, hogy még fával sem piszkálnám, nemhogy bemocskoljam magam vele.
- Mikor szándékoztatok elmondani a cuki kis sci-fi világvégét? – kérdeztem gúnyosan. – Remélem tudja mindenki mostanra… oh várjunk hogy is tudhatnák, hogy egy idegen faj leigázta a földet, megölt mindenkit, és a hőn szerető vámpírtestvérek és apuci ide küldi ki meghalni a sajátjait az idegen robotok közé. Hogy majd rajtuk jó lesz tesztelni a nyámnyila harcolni nem tudó társaságot, hogy aztán majd kiküldik a nagyfiúkat, hogy nyálazva rózsaszín szívecskékkel a szemükben és fejük fölött kezdjék örömükben le*szopni Draculát, hogy küldött megmentőket értünk. Nem jött be ribanc!
Ha tudok miközben beszállok a liftben, akkor a vállammal nekimegy és meglököm. Ha nem, akkor nem, csak besétálok l
- Magam részéről befejeztem, kiszálltam, ha az a féreg akar valamit, majd kényszerít, ettől a pillanattól kezdve még annyira sem akarok tőletek semmit, mint eddig, sem pedig megbeszélni ezt. Még a megszálló robotok társaságában is szívesebben lennék.
~ Helyszín: Éden ~
- kép:
Wow, volt egy olyan érzésem, hogy életemben először látok olyat, hogy valaki ad a szavainkra és úgy dönt, hogy lelép. Na jó, igazából halványlila gőzöm sincs, hogy korábban engedelmeskedtek-e, vagy sem, de pusztán magunkból kiindulva nem hiszem, hogy megtették volna. Azonban ez amiatt nem volt jó, hogy nehezebb volt az elméjükbe belenéznem. Halál, robotok, idegen létforma. Érdekes, szóval odalent még tovább hazudnak és hazudnak és nem mondanak el semmit sem. szóval kiküldenek úgy, hogy az emberiséget valószínűleg kiirtotta valami, de ez olyan kis „apróság”, hogy nem kell tudnunk, aztán kib*sznak fegyvertelenül, hogy éljétek túl. Anyátok! Igaz, amit láttam sci-finek is elmehetett volna. Most ez egy átkozottul jól megrendezett dolog, hogy azt higgyük, amit akarnak, hogy higgyünk, vagy az igazság. De most már juszt sem fogom elhinni, maximum akkor, hogyha visszakapjuk az emlékeinket. Közben a véglény és a másik is megérkezett, majd Jubliee is, akin a szavai után olyan méla undorral mértem végig, hogy még fával sem piszkálnám, nemhogy bemocskoljam magam vele.
- Mikor szándékoztatok elmondani a cuki kis sci-fi világvégét? – kérdeztem gúnyosan. – Remélem tudja mindenki mostanra… oh várjunk hogy is tudhatnák, hogy egy idegen faj leigázta a földet, megölt mindenkit, és a hőn szerető vámpírtestvérek és apuci ide küldi ki meghalni a sajátjait az idegen robotok közé. Hogy majd rajtuk jó lesz tesztelni a nyámnyila harcolni nem tudó társaságot, hogy aztán majd kiküldik a nagyfiúkat, hogy nyálazva rózsaszín szívecskékkel a szemükben és fejük fölött kezdjék örömükben le*szopni Draculát, hogy küldött megmentőket értünk. Nem jött be ribanc!
Ha tudok miközben beszállok a liftben, akkor a vállammal nekimegy és meglököm. Ha nem, akkor nem, csak besétálok l
- Magam részéről befejeztem, kiszálltam, ha az a féreg akar valamit, majd kényszerít, ettől a pillanattól kezdve még annyira sem akarok tőletek semmit, mint eddig, sem pedig megbeszélni ezt. Még a megszálló robotok társaságában is szívesebben lennék.
- felszerelés/egyebek:
- template nélkül:
- ~ Cassandra, az Tűz Kegyeltje ~~ Helyszín: Éden ~
- kép:
Wow, volt egy olyan érzésem, hogy életemben először látok olyat, hogy valaki ad a szavainkra és úgy dönt, hogy lelép. Na jó, igazából halványlila gőzöm sincs, hogy korábban engedelmeskedtek-e, vagy sem, de pusztán magunkból kiindulva nem hiszem, hogy megtették volna. Azonban ez amiatt nem volt jó, hogy nehezebb volt az elméjükbe belenéznem. Halál, robotok, idegen létforma. Érdekes, szóval odalent még tovább hazudnak és hazudnak és nem mondanak el semmit sem. szóval kiküldenek úgy, hogy az emberiséget valószínűleg kiirtotta valami, de ez olyan kis „apróság”, hogy nem kell tudnunk, aztán kib*sznak fegyvertelenül, hogy éljétek túl. Anyátok! Igaz, amit láttam sci-finek is elmehetett volna. Most ez egy átkozottul jól megrendezett dolog, hogy azt higgyük, amit akarnak, hogy higgyünk, vagy az igazság. De most már juszt sem fogom elhinni, maximum akkor, hogyha visszakapjuk az emlékeinket. Közben a véglény és a másik is megérkezett, majd Jubliee is, akin a szavai után olyan méla undorral mértem végig, hogy még fával sem piszkálnám, nemhogy bemocskoljam magam vele.
- Mikor szándékoztatok elmondani a cuki kis sci-fi világvégét? – kérdeztem gúnyosan. – Remélem tudja mindenki mostanra… oh várjunk hogy is tudhatnák, hogy egy idegen faj leigázta a földet, megölt mindenkit, és a hőn szerető vámpírtestvérek és apuci ide küldi ki meghalni a sajátjait az idegen robotok közé. Hogy majd rajtuk jó lesz tesztelni a nyámnyila harcolni nem tudó társaságot, hogy aztán majd kiküldik a nagyfiúkat, hogy nyálazva rózsaszín szívecskékkel a szemükben és fejük fölött kezdjék örömükben le*szopni Draculát, hogy küldött megmentőket értünk. Nem jött be ribanc!
Ha tudok miközben beszállok a liftben, akkor a vállammal nekimegy és meglököm. Ha nem, akkor nem, csak besétálok l
- Magam részéről befejeztem, kiszálltam, ha az a féreg akar valamit, majd kényszerít, ettől a pillanattól kezdve még annyira sem akarok tőletek semmit, mint eddig, sem pedig megbeszélni ezt. Még a megszálló robotok társaságában is szívesebben lennék.
Jonathan Miller - Black Jack
Különítmény tag, USAF főhadnagy, SHIELD ügynök
Játékostárs(ak) neve: Stephanie Lyesmith, Lucy Skatfield, Howard Saint, Meadow Kerr-Osborne, Sakura Hyuchia, Tyra Rel Brahe és Syn Lora Black
~ Cain, a Hódító ~
Az emberek szerencsére vették azt, amit mondtak nekik, így szinte azonnal neki is láttak annak, hogy távozzanak. Már jócskán messze voltak, amikor az utolsó két hiányzójuk is megérkezett. Az emberek mostanra már igencsak messze lehettek eddigre és Cain fejében az járt, amit hallottak tőlük. Az egész olyan szürreális, vagy inkább irreális volt. azonban az eddigi hazugságok miatt már ezt sem akarta elhinni, főleg, mert ennek totálisan ellentétét is hallották, hogy más kontinenseken dolgoznak vámpírok. Ennek fényében nem látta értelmét mindennek.
Ha sikerült elmondania Cass-nek, amit akart, akkor egyetértett vele, azon is, hogy kiborult a másik, igazából már neki sem volt kedve beszélgetni ezekkel.
Ha azonban a lánynak nem sikerült elmondania, amit akart, az sem volt túl lényeges, mert a tényen nem változtatott, hogy mindenben megpróbálták átverni és félrevezetni őket. és simán kiküldték őket fegyverek nélkül egy ilyen világba, ahol most már megerősítést kapott, hogyha megtámadják őket és védeni kellett volna a többieket, akkor mind meghalnak. Mielőtt belépett volna a liftbe még igyekszik belenézni Jubliee szemébe, ha nem sikerül, akkor is próbálja elmondani, amit akart.
- Magukkal nincs többé miről beszélnem – mondta ridegen és csalódottan. – Maguk egytől egyig undorító, beteg szörnyetegek!
Ezzel igyekszik beszállni a liftbe és ott szótlanul várja, hogy visszamenjenek a föld alá.
~ Helyszín: Éden ~
- kép:
Az emberek szerencsére vették azt, amit mondtak nekik, így szinte azonnal neki is láttak annak, hogy távozzanak. Már jócskán messze voltak, amikor az utolsó két hiányzójuk is megérkezett. Az emberek mostanra már igencsak messze lehettek eddigre és Cain fejében az járt, amit hallottak tőlük. Az egész olyan szürreális, vagy inkább irreális volt. azonban az eddigi hazugságok miatt már ezt sem akarta elhinni, főleg, mert ennek totálisan ellentétét is hallották, hogy más kontinenseken dolgoznak vámpírok. Ennek fényében nem látta értelmét mindennek.
Ha sikerült elmondania Cass-nek, amit akart, akkor egyetértett vele, azon is, hogy kiborult a másik, igazából már neki sem volt kedve beszélgetni ezekkel.
Ha azonban a lánynak nem sikerült elmondania, amit akart, az sem volt túl lényeges, mert a tényen nem változtatott, hogy mindenben megpróbálták átverni és félrevezetni őket. és simán kiküldték őket fegyverek nélkül egy ilyen világba, ahol most már megerősítést kapott, hogyha megtámadják őket és védeni kellett volna a többieket, akkor mind meghalnak. Mielőtt belépett volna a liftbe még igyekszik belenézni Jubliee szemébe, ha nem sikerül, akkor is próbálja elmondani, amit akart.
- Magukkal nincs többé miről beszélnem – mondta ridegen és csalódottan. – Maguk egytől egyig undorító, beteg szörnyetegek!
Ezzel igyekszik beszállni a liftbe és ott szótlanul várja, hogy visszamenjenek a föld alá.
- felszerelés/egyebek:
- template nélkül:
- ~ Cain, a Hódító ~~ Helyszín: Éden ~
- kép:
Az emberek szerencsére vették azt, amit mondtak nekik, így szinte azonnal neki is láttak annak, hogy távozzanak. Már jócskán messze voltak, amikor az utolsó két hiányzójuk is megérkezett. Az emberek mostanra már igencsak messze lehettek eddigre és Cain fejében az járt, amit hallottak tőlük. Az egész olyan szürreális, vagy inkább irreális volt. azonban az eddigi hazugságok miatt már ezt sem akarta elhinni, főleg, mert ennek totálisan ellentétét is hallották, hogy más kontinenseken dolgoznak vámpírok. Ennek fényében nem látta értelmét mindennek.
Ha sikerült elmondania Cass-nek, amit akart, akkor egyetértett vele, azon is, hogy kiborult a másik, igazából már neki sem volt kedve beszélgetni ezekkel.
Ha azonban a lánynak nem sikerült elmondania, amit akart, az sem volt túl lényeges, mert a tényen nem változtatott, hogy mindenben megpróbálták átverni és félrevezetni őket. és simán kiküldték őket fegyverek nélkül egy ilyen világba, ahol most már megerősítést kapott, hogyha megtámadják őket és védeni kellett volna a többieket, akkor mind meghalnak. Mielőtt belépett volna a liftbe még igyekszik belenézni Jubliee szemébe, ha nem sikerül, akkor is próbálja elmondani, amit akart.
- Magukkal nincs többé miről beszélnem – mondta ridegen és csalódottan. – Maguk egytől egyig undorító, beteg szörnyetegek!
Ezzel igyekszik beszállni a liftbe és ott szótlanul várja, hogy visszamenjenek a föld alá.
_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Thorhalla- Fórumanyu
- Hozzászólások száma : 14971
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Reputation : 59
Join date : 2011. Feb. 19.
Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders
Re: Éden
Meadow Kerr-Osborne – Vörös özvegy
SHIELD gyakornok, katonai hírszerző ügynök
Játékostárs(ak) neve: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller, Lucy Skatfield, Howard Saint, Sakura Hyuchia, Tyra Rel Brahe és Syn Lora Black
~ Lillith, a Sötétben Rejtőző ~
Lilith semmit sem érzett, amikor az emberek távoztak, csak nyugtázta magában azt, hogy nem lesz semmilyen összecsapás. Idegen hódítók? Vajon itt most már országra gondolt, vagy pedig földön kívüliekre? Igazából még mindig simán működő teória volt mindaz, hogy Dracula építette a robotsereget és azokkal tette mindezt, majd most a támadás csak egy játék volt, hogy elnyerjék a bizalmukat. Egyre jobban volt zavaros minden, a hamis információk, félrevezetés és minden egyéb. Végül a hiányzó páros is megérkezett. Igazából egyelőre azt sem tudta, hogy az emberek egyáltalán igazat mondtak-e vagy sem. Miután mindenki megérkezett Jubliee is a lifttel. Egyelőre nem mozdult, amikor a parancsot kapták, csak olyan tekintettel nézett a lányra, hogy könnyedén leolvasható legyen róla, hogy:
”Nekem te nem parancsolsz!”
Addig nem szándékozott belépni a liftbe, amíg Luna meg nem teszi, csak utána fogja. Ha a kirohanás megtörtént, akkor bizonyos részekkel egyetértett, többek között azzal, hogy kiszállt és eldöntötte, hogy ettől a pillanattól kezdve semmit sem fog elhinni ezeknek még akkor sem, hogyha Celeste fogja mondani a logikus következetések alapján. Máskülönben, ha azok tényleg olyan robotok, amilyenek, akkor Éden sem véd ellenük és régen tudják, hogy idelent élőlények vannak, már csak az energia-kisugárzás alapján…
~ Helyszín: Éden ~
- kép:
Lilith semmit sem érzett, amikor az emberek távoztak, csak nyugtázta magában azt, hogy nem lesz semmilyen összecsapás. Idegen hódítók? Vajon itt most már országra gondolt, vagy pedig földön kívüliekre? Igazából még mindig simán működő teória volt mindaz, hogy Dracula építette a robotsereget és azokkal tette mindezt, majd most a támadás csak egy játék volt, hogy elnyerjék a bizalmukat. Egyre jobban volt zavaros minden, a hamis információk, félrevezetés és minden egyéb. Végül a hiányzó páros is megérkezett. Igazából egyelőre azt sem tudta, hogy az emberek egyáltalán igazat mondtak-e vagy sem. Miután mindenki megérkezett Jubliee is a lifttel. Egyelőre nem mozdult, amikor a parancsot kapták, csak olyan tekintettel nézett a lányra, hogy könnyedén leolvasható legyen róla, hogy:
”Nekem te nem parancsolsz!”
Addig nem szándékozott belépni a liftbe, amíg Luna meg nem teszi, csak utána fogja. Ha a kirohanás megtörtént, akkor bizonyos részekkel egyetértett, többek között azzal, hogy kiszállt és eldöntötte, hogy ettől a pillanattól kezdve semmit sem fog elhinni ezeknek még akkor sem, hogyha Celeste fogja mondani a logikus következetések alapján. Máskülönben, ha azok tényleg olyan robotok, amilyenek, akkor Éden sem véd ellenük és régen tudják, hogy idelent élőlények vannak, már csak az energia-kisugárzás alapján…
- felszerelés/egyebek:
- template nélkül:
- ~ Lillith, a Sötétben Rejtőző ~~ Helyszín: Éden ~
- kép:
Lilith semmit sem érzett, amikor az emberek távoztak, csak nyugtázta magában azt, hogy nem lesz semmilyen összecsapás. Idegen hódítók? Vajon itt most már országra gondolt, vagy pedig földön kívüliekre? Igazából még mindig simán működő teória volt mindaz, hogy Dracula építette a robotsereget és azokkal tette mindezt, majd most a támadás csak egy játék volt, hogy elnyerjék a bizalmukat. Egyre jobban volt zavaros minden, a hamis információk, félrevezetés és minden egyéb. Végül a hiányzó páros is megérkezett. Igazából egyelőre azt sem tudta, hogy az emberek egyáltalán igazat mondtak-e vagy sem. Miután mindenki megérkezett Jubliee is a lifttel. Egyelőre nem mozdult, amikor a parancsot kapták, csak olyan tekintettel nézett a lányra, hogy könnyedén leolvasható legyen róla, hogy:
”Nekem te nem parancsolsz!”
Addig nem szándékozott belépni a liftbe, amíg Luna meg nem teszi, csak utána fogja. Ha a kirohanás megtörtént, akkor bizonyos részekkel egyetértett, többek között azzal, hogy kiszállt és eldöntötte, hogy ettől a pillanattól kezdve semmit sem fog elhinni ezeknek még akkor sem, hogyha Celeste fogja mondani a logikus következetések alapján. Máskülönben, ha azok tényleg olyan robotok, amilyenek, akkor Éden sem véd ellenük és régen tudják, hogy idelent élőlények vannak, már csak az energia-kisugárzás alapján…
_________________
Reneszánsz: Meadow Kerr-Osborne, Árva / Mayko Outerbridge / Okoye Baku; X-diák: Brahe Elaine McKenzie
Ultimate/Újvilág: Meadow Kerr-Osborne, Halloween 2017: Moira Amelia Sheppard
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Re: Éden
Tyra Rel Brahe - Törpilla
Örökkévaló/kree hibrid, szuperzseni, számítógépszintű logikával, SHIELD gyakornok
Játékostárs(ak) neve: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller, Lucy Skatfield, Howard Saint, Meadow Kerr-Osborne, Sakura Hyuchia és Syn Lora Black
~ Celeste, a Sosemérző ~
Celeste figyelte, hogy mit is mondanak az emberek a kérdésekre, noha nem volt túl sok idejük a figyelmeztetés miatti továbbállás miatt. Azonban, amit elmondtak elégnek bizonyult arra, hogy a testi reakciójukból a lány megmondhassa, hogy hazudnak-e, vagy sem. E szerint pedig az igazat mondták. Az elhangzottak alapján pedig több lett a kérdés, mint korábban volt. Mikor volt az idegen támadás, mit lehet tudni róluk, hogy kik ezek, a Föld mekkora része esett el, lehetett volna sorolni. Az elmenő társaság után pillantott, ha pedig már nem látszottak, akkor szólalt meg.
- Az igazat mondták – mondta gépiesen.
Nem is szándékozott tovább ragozni, hanem nekilátott annak, hogy az előbb kapott információkból fejben összeállítsa a dolgokat és kiszámolhassa azt, hogy mennyire gyorsan és hogyan eshetett el a bolygó. Igaz nem tudott túl sokat, de azért már szórásos valószínűség számítással valamilyen eredmény kihozható volt mindebből. Közben pedig haladt a lift irányába, mivel már jócskán a számolással volt elfoglalva, így nem is vette észre, hogy a másik két társuk megérkezett, ahogyan a további beszédeket is kizárta. Amint bent volt a liftben behunyta a szemét, igyekezett kezdésnek a bolygót elképzelni maga előtt, az országokat, a lakosságot nagyság szerint. Ilyeneket olvasott korábban, így elméletileg emlékeznie kellett, ha nem, akkor csak saccolt. Haderőkben nem volt biztos, de azért az államok nagyságából és fejlettségéből igyekezett összetenni. Majd a fejében egy idegen inváziót szimulálva az előbb látott paraméterek alapján igyekezett megsaccolni – kiszámítani – hogy mennyi idő alatt eshetett el a bolygó.
~ Helyszín: Éden ~
- kép:
Celeste figyelte, hogy mit is mondanak az emberek a kérdésekre, noha nem volt túl sok idejük a figyelmeztetés miatti továbbállás miatt. Azonban, amit elmondtak elégnek bizonyult arra, hogy a testi reakciójukból a lány megmondhassa, hogy hazudnak-e, vagy sem. E szerint pedig az igazat mondták. Az elhangzottak alapján pedig több lett a kérdés, mint korábban volt. Mikor volt az idegen támadás, mit lehet tudni róluk, hogy kik ezek, a Föld mekkora része esett el, lehetett volna sorolni. Az elmenő társaság után pillantott, ha pedig már nem látszottak, akkor szólalt meg.
- Az igazat mondták – mondta gépiesen.
Nem is szándékozott tovább ragozni, hanem nekilátott annak, hogy az előbb kapott információkból fejben összeállítsa a dolgokat és kiszámolhassa azt, hogy mennyire gyorsan és hogyan eshetett el a bolygó. Igaz nem tudott túl sokat, de azért már szórásos valószínűség számítással valamilyen eredmény kihozható volt mindebből. Közben pedig haladt a lift irányába, mivel már jócskán a számolással volt elfoglalva, így nem is vette észre, hogy a másik két társuk megérkezett, ahogyan a további beszédeket is kizárta. Amint bent volt a liftben behunyta a szemét, igyekezett kezdésnek a bolygót elképzelni maga előtt, az országokat, a lakosságot nagyság szerint. Ilyeneket olvasott korábban, így elméletileg emlékeznie kellett, ha nem, akkor csak saccolt. Haderőkben nem volt biztos, de azért az államok nagyságából és fejlettségéből igyekezett összetenni. Majd a fejében egy idegen inváziót szimulálva az előbb látott paraméterek alapján igyekezett megsaccolni – kiszámítani – hogy mennyi idő alatt eshetett el a bolygó.
- felszerelés/egyebek:
- template nélkül:
- ~ Celeste, a Sosemérző ~~ Helyszín: Éden ~
- kép:
Celeste figyelte, hogy mit is mondanak az emberek a kérdésekre, noha nem volt túl sok idejük a figyelmeztetés miatti továbbállás miatt. Azonban, amit elmondtak elégnek bizonyult arra, hogy a testi reakciójukból a lány megmondhassa, hogy hazudnak-e, vagy sem. E szerint pedig az igazat mondták. Az elhangzottak alapján pedig több lett a kérdés, mint korábban volt. Mikor volt az idegen támadás, mit lehet tudni róluk, hogy kik ezek, a Föld mekkora része esett el, lehetett volna sorolni. Az elmenő társaság után pillantott, ha pedig már nem látszottak, akkor szólalt meg.
- Az igazat mondták – mondta gépiesen.
Nem is szándékozott tovább ragozni, hanem nekilátott annak, hogy az előbb kapott információkból fejben összeállítsa a dolgokat és kiszámolhassa azt, hogy mennyire gyorsan és hogyan eshetett el a bolygó. Igaz nem tudott túl sokat, de azért már szórásos valószínűség számítással valamilyen eredmény kihozható volt mindebből. Közben pedig haladt a lift irányába, mivel már jócskán a számolással volt elfoglalva, így nem is vette észre, hogy a másik két társuk megérkezett, ahogyan a további beszédeket is kizárta. Amint bent volt a liftben behunyta a szemét, igyekezett kezdésnek a bolygót elképzelni maga előtt, az országokat, a lakosságot nagyság szerint. Ilyeneket olvasott korábban, így elméletileg emlékeznie kellett, ha nem, akkor csak saccolt. Haderőkben nem volt biztos, de azért az államok nagyságából és fejlettségéből igyekezett összetenni. Majd a fejében egy idegen inváziót szimulálva az előbb látott paraméterek alapján igyekezett megsaccolni – kiszámítani – hogy mennyi idő alatt eshetett el a bolygó.
_________________
Reneszánsz: Tyranis; Másik világból: Tyranis; Végtelen Háború: Tyranis, Angelica Butler, Világelme
Ultimate: Tyra Rel Brahe; Outsiders/Reneszánsz/AoA: Jonah Wright, Beatrice Mortimer; X-diák: Kaelyn Moore
Pólófelirat Reneszánsz: "Szóljatok, ha minden diákot elraboltak!"; Out: "A telepaták halkabban kiabáljanak!"
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Re: Éden
(Phobia nagyon helyesen figyelmeztetett, hogy Malik nem támadhatott meg senkit, ha Damien nem uszította, úgyhogy a mesélői reagot ennek fényében módosítottam, sorry!)
Ultimate Guru- Moderátor
- Hozzászólások száma : 4515
Hozzászólások régi : 8282
Korábbi szint/kredit : 19. szint - 65 kredit
Aktuális szint/kredit : 19. szint - 65 kredit
Reputation : 1
Join date : 2011. Aug. 04.
Age : 40
Tartózkodási hely : Budapest
Karakteradatok
Főkarakter: Ultimate Guru
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Ultimate / Újvilág
Re: Éden
Damien
Nem fogom tagolni, mégis mennyire gyűlölöm ezt a csapatot. Szinte mindegyikőjük ellenáll, lázong, és folyamatosan azon van, hogy mindent szétcsesszenek. Akármit mond a Mester, akármilyen feladatot kapunk, lényegében akármi kerül elénk, elcseszik, méghozzá szándékosan. Csak tudnám, mégis mire jó ez, mégis mit hisznek, mi fog történni?
- Akkor menj velük, és dögölj meg. Mindegyikőtök. - köpöm gyűlölködve Cass, és a teljes csapat felé, mikor visszaérek. Igaz, valamiről biztos lemaradhattam, de korántsem érdekel. Felőlem mind megdögölhetnek egytől egyig, mindegyikük.
A liftbe szó nélkül beszállok, még Jubi szokásostól eltérő hangneme se érdekel.
~ Mester, hallgass meg. Megajándékoztál halhatatlansággal, erővel, ezért pedig hálás vagyok. De nem tudok a nevében gyilkolni, az akaratát végrehajtani, vagy bármit is tenni, ha ilyenekkel kell együtt dolgozzak. Minden tisztelettel Mester, kérem távolítson el ebből a csapatból, vagy tegyen valamit ellenük, mert nyílt veszélyt jelentenek a családunk minden tagjára. ~ üzenem a Mesteremnek, aki remélem meghallgat. Mert igazam van. Szentséges Ré, a csapat fele boldogan meghívná a robotokat, meg a két leghalálosabb ellenfelünket az Édenbe! Bár agymosásban részesülnének. Még egy csapat zombival is jobban együtt tudnék működni, mint velük.
Nem fogom tagolni, mégis mennyire gyűlölöm ezt a csapatot. Szinte mindegyikőjük ellenáll, lázong, és folyamatosan azon van, hogy mindent szétcsesszenek. Akármit mond a Mester, akármilyen feladatot kapunk, lényegében akármi kerül elénk, elcseszik, méghozzá szándékosan. Csak tudnám, mégis mire jó ez, mégis mit hisznek, mi fog történni?
- Akkor menj velük, és dögölj meg. Mindegyikőtök. - köpöm gyűlölködve Cass, és a teljes csapat felé, mikor visszaérek. Igaz, valamiről biztos lemaradhattam, de korántsem érdekel. Felőlem mind megdögölhetnek egytől egyig, mindegyikük.
A liftbe szó nélkül beszállok, még Jubi szokásostól eltérő hangneme se érdekel.
~ Mester, hallgass meg. Megajándékoztál halhatatlansággal, erővel, ezért pedig hálás vagyok. De nem tudok a nevében gyilkolni, az akaratát végrehajtani, vagy bármit is tenni, ha ilyenekkel kell együtt dolgozzak. Minden tisztelettel Mester, kérem távolítson el ebből a csapatból, vagy tegyen valamit ellenük, mert nyílt veszélyt jelentenek a családunk minden tagjára. ~ üzenem a Mesteremnek, aki remélem meghallgat. Mert igazam van. Szentséges Ré, a csapat fele boldogan meghívná a robotokat, meg a két leghalálosabb ellenfelünket az Édenbe! Bár agymosásban részesülnének. Még egy csapat zombival is jobban együtt tudnék működni, mint velük.
_________________
Re: Éden
Malik
A bestia harcra készen áll a csapat préda előtt, mégse támad. A vadászösztönei támadásra uszítják, de Malik mégse támad. Csak áll, és nézi, ahogy elhagyják a csatornát. Utánnuk rohanhatna, megölhetné őket, de nem teszi. Nem is akarja, hiszen nem többek, mint egy csapat, rongyos, kiéhezett ember. Nem is méltóak a levadászásra. Már az ösztönei is ezt mondják, mert Malik nem ölni akar, hanem vadászni. Becserkészni a prédát, üldözni, megküzdeni vele, de ez? Nem lenne több puszta mészárlásnál. Alig enyhítené a bestia vérszomját.
A falka lassan teljesen összegyűlik, és ismételten csak beszélnek. Szavakat vágnak egymáshoz, morognak, szitkozódnak, és ennyi. Malik nem kívánkozik belefolyni, ez a kiruccanás amúgy is csalódás volt a szemében.
A bestia szó nélkül bemegy a felvonóba, nem törődve semmivel se.
_________________
"We spending our whole lifes holding back.
Imagine, how fast you can succeed, if you just take what you want.
Imagine, how fast you can succeed, if you just take what you want.
Ványa- 2. szint - 6 kredit
- Hozzászólások száma : 108
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 0
Join date : 2017. Mar. 19.
Karakteradatok
Főkarakter: Phobia
Főkari/multi: Multi
Síkok: Reneszánsz, Ultimate, Little SW
Re: Éden
>> Luna, az Éji Angyal /Sakura/
>> Játékos társak: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller, Lucy Skatfield, Howard Saint, Meadow Kerr-Osborne, Tyra Rel Brahe és Syn Lora Black
>>
- Felszerelés/egyéb:
- szürke póló, farmer, edzőcipő, vékony kapucnis pulcsi
Az emberekkel való találkozás végül csak semmi lett, némi szóváltás után ők elmentek az édenhez vezető ajtó pedig remek időzítéssel csak ezek után nyílt ki és Jubilee is jelent meg benne kérdezve is meg siettetve is minket, hogy menjünk. Bár érdekes volt látni a felszínt is meg az eget, valahogy kellemesebb odalent a kényelemben mint idefent aminek látszott az egész romos és lepusztult. Most ha nem is mindenhol ilyen akkor is mit kezdenék magamban idefent amíg nem találok olyan helyet ahol jó, nem beszélve a kajáról is.
Belépek a liftbe csendben mint ahogy eddig is voltam. Az őrült nőnek az ismételt kirohanásán a többiek felé már nem is lep meg. Gyűlöl minket, nem gáz, én sem kérek egyikőtökből sem. Az egyetlen kivétel az Lilith, bár ő is csak egyre furcsábban viselkedik. Sóhajtok egyet gondolatban, igazán jó lenne ha mind megnyugodna. Az hiányzik nekik, egy jó nyugi, az biztos segítene valamit rajtuk. Már amelyiken kéne, vannak akiket csak ki kéne dobni.
_________________
REN: Hjuchia Sakura, Ammon, Chars Westwal
__________________________________________________________
SW :: Q’ayem Kor , Rime
Ammon Einarson- 11. szint - 25 kredit
- Hozzászólások száma : 1381
Hozzászólások régi : 1081
Korábbi szint/kredit : 11. szint - 25 kredit
Aktuális szint/kredit : 13. szint - 35 kredit
Reputation : 3
Join date : 2011. Aug. 07.
Karakteradatok
Főkarakter: Hjuchia Sakura
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Litttle SW, VH, AoA, Outsiders, Ultimate
Re: Éden
Morgana, az Árny Szülöttje
Ahogy oda érek a többiekhez, szinte ott se vagyok, sőt mondhatni csak testileg vagyok ott, nem is nagyon figyelve arra, hogy mások is ott lettek volna, vagy sem. csupán arra pillantok, mikor kinyílik a titkos ajtó és ott van Jubi. Csak ő kellett az amúgy is romokban heverő hangulatomhoz, hogy még jobban lejebb legyen. Lassan beszálltam a liftbe hallgatva a többieket, ahogy a lift falának dőlök, és lefelé nézve, a kulacsommal játszok ujjaim között.
-Már mind szörnyek vagyunk Cain, ha tetszik ha nem. Hogy a világ él vagy elpusztult ezen nem változtat semmit, ahogy Cass morgása se. Hiába van igazatok. – nem nézek fel, nem is akarok a többiekre nézni, csak sóhajtok egyet látványosan.
-Megtennéd, hogy befogod Dami, és nem bizonygatod folyton, milyen ostoba vagy? – egy kicsit se emelem fel a hangom, nincs benne harag, szóhangsúlyozás, csak mérhetetlen szomorúság. – Ha megtehetnék szerinted még itt lennének? – teszem fel az újabb kérdést, de időt se hagyok arra reagálhasson – Elárulom a választ, nehogy túl erőltesd az üres fejed. Nem. – zárom is ezzel le a dolgot.
-Jubi, a lakó szintre… kösz… - jegyzem meg, anélkül, hogy nagyon mást tennék, mint ujjaim közt tovább forgatom a kulacsot. - …és ha valakinek nagyon hiányoznék a szobámban leszek, míg a pórázam nincs rángatva, újfent. – teszem hozzá.
Ahogy oda érek a többiekhez, szinte ott se vagyok, sőt mondhatni csak testileg vagyok ott, nem is nagyon figyelve arra, hogy mások is ott lettek volna, vagy sem. csupán arra pillantok, mikor kinyílik a titkos ajtó és ott van Jubi. Csak ő kellett az amúgy is romokban heverő hangulatomhoz, hogy még jobban lejebb legyen. Lassan beszálltam a liftbe hallgatva a többieket, ahogy a lift falának dőlök, és lefelé nézve, a kulacsommal játszok ujjaim között.
-Már mind szörnyek vagyunk Cain, ha tetszik ha nem. Hogy a világ él vagy elpusztult ezen nem változtat semmit, ahogy Cass morgása se. Hiába van igazatok. – nem nézek fel, nem is akarok a többiekre nézni, csak sóhajtok egyet látványosan.
-Megtennéd, hogy befogod Dami, és nem bizonygatod folyton, milyen ostoba vagy? – egy kicsit se emelem fel a hangom, nincs benne harag, szóhangsúlyozás, csak mérhetetlen szomorúság. – Ha megtehetnék szerinted még itt lennének? – teszem fel az újabb kérdést, de időt se hagyok arra reagálhasson – Elárulom a választ, nehogy túl erőltesd az üres fejed. Nem. – zárom is ezzel le a dolgot.
-Jubi, a lakó szintre… kösz… - jegyzem meg, anélkül, hogy nagyon mást tennék, mint ujjaim közt tovább forgatom a kulacsot. - …és ha valakinek nagyon hiányoznék a szobámban leszek, míg a pórázam nincs rángatva, újfent. – teszem hozzá.
- Ruházat:
_________________
"Nincs múltad... a jelened kilátástalan, de jövőd még lehet"
Reneszansz: Alena (Shadow)
NJK: Marli
X-Diák: Liam V. Blacksong
VH: Shywa
lil SW: Heiwanna Miin Klodov
lil SW: Riku Blackclaw (Chu Raioni)
lil SW: Nyu (kép+adatlap)
˜Hááááát... nincs más hátra, mint előre.... Kalandor... ˜
Shadow- 9. szint - 20 kredit
- Hozzászólások száma : 788
Hozzászólások régi : 950
Korábbi szint/kredit : 10. szint - 22 kredit
Aktuális szint/kredit : 10. szint - 22 kredit
Reputation : 64
Join date : 2011. Aug. 19.
Tartózkodási hely : Pokol
Karakteradatok
Főkarakter: Amara
Főkari/multi: Multi
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders, Little SW
Re: Éden
12:20.
Résztvevők: Cassandra (Stephanie Lyesmith), Cain (Jonathan Miller), Damien (Phobia), Malik (Howard Saint), Lillith (Meadow Kerr-Osborne), Luna (Sakura Hyuchia), Celeste (Tyra Rel Brahe) és Morgana (Syn Lora Black).
A lift megindul lefelé, miközben Jubilee aggódva néz a Gyermekekre, különösen a csúnyán megégett Lillith-re. Azt sem bánja, hogy beszállásnál Cassandra durván meglökte, illetve többen is nemtetszésüket fejezték ki valamilyen módon.
– Ennek nem lett volna szabad megtörténnie, túl korai volt… Túlságosan korai. Cassandra, ha rajtam múlt volna, még semmiképp sem mehettetek volna fel. Hannibal tévedett, még nem álltatok készen az igazságra! És kérlek, ne beszéljetek őrültségeket, Cassandra, Cain, fogalmatok sincs, mire képesek a megszállók. Éden a lehető legbiztonságosabb hely jelenleg mindnyájunk számára.
Végül szomorúan pillant Morganára.
– Igen… Attól tartok, veled kell egyetértenem, Morgana. Nincs más választásunk, mint Édenben összetartani, vagy odafent várni a pusztulást. Nehogy azt higgyétek, hogy nekem vagy bármely testvérünknek tetszik ez a helyzet, de hálásak vagyunk, hogy legalább életben vagyunk… Illetve nem vagyunk életben, de… Értitek, na. Oké… Mindjárt lepihenhettek, de a lakókörletek előtt még meg kell állnunk a központi társalgóban.
Közben Damien hiába üzen Drakulának, nem kap választ – és amikor kinyílik a lift ajtaja a társalgóban, ki is derül, miért. A Mester már a lift előtt várja a Gyermekeket, ám ezúttal sem állva, hanem tolószékben ülve. Ráadásul nincs egyedül: ott áll mellette Lucretia is, aki épp heves vitát folytat Drakulával. A helyiségben tartózkodó többi vámpír kíváncsian, de tisztes távolból figyeli a jelenetet.
– … ahogy arra már nem egyszer rámutattunk Castorral, Mester! Elfogadtuk a döntésedet, hogy tartsuk titokban a fenti állapotokat, amíg nem állnak majd teljesen készen, de ez a hirtelen, meggondolatlan lépés csak azért, mert Hannibal nem értett egyet velünk, elfogadhatatlan!
– Pontosan tudod, leányom, hogy az események felgyorsultak! Ronan és Gallowglass kezdik elveszíteni a türelmüket, és csupán idő kérdése, hogy az emberek után minket vegyenek célba! Talán már így is túl késő felkészíteni őket…
Ezzel Drakula és Lucretia is a Gyermekekre néz, miközben a már jól ismert, fiatal, maszkos vámpír néhány vérrel megtöltött kulaccsal szalad oda a kis csapathoz, elsősorban Lillith-hez.
– Igyatok, főleg te, nővérem! Gyorsan be kell gyógyítanunk a sebeidet.
Közben a Mester megszólítja a Gyermekeket.
– Eljött az idő, amelynek sokatok szerint már rég el kellett volna jönnie, míg mások szerint még mindig túl korai… de már nincs visszaút. Az igazságot akarjátok, jól mondom? Lucretia, készüljetek fel egy esetleges evakuálásra, valamint, ha szükséges, nyújtsatok támogatást Castornak és Hannibalnak a felszínen. A te kezedbe adom a művelet koordinálását, amíg én a testvéreiddel beszélek. Gyertek, gyermekeim, ott, az asztalnál kényelmesebb lesz.
Ezzel Jubilee gyorsan Drakulához lép, hogy a társalgó megjelölt asztalához tolja, ám a Mester egy intéssel jelzi, hogy maradjon, ahol van. Helyette inkább Damienre néz, és őt kéri meg, hogy tolja az asztalhoz.
(Ebben a körben még NE kérdezzetek Drakulától, egyelőre csak az eddigiekre reagáljatok, a következő körtől pedig egyesével zúdulhatnak majd a kérdések a Mesterre!)
Résztvevők: Cassandra (Stephanie Lyesmith), Cain (Jonathan Miller), Damien (Phobia), Malik (Howard Saint), Lillith (Meadow Kerr-Osborne), Luna (Sakura Hyuchia), Celeste (Tyra Rel Brahe) és Morgana (Syn Lora Black).
A lift megindul lefelé, miközben Jubilee aggódva néz a Gyermekekre, különösen a csúnyán megégett Lillith-re. Azt sem bánja, hogy beszállásnál Cassandra durván meglökte, illetve többen is nemtetszésüket fejezték ki valamilyen módon.
– Ennek nem lett volna szabad megtörténnie, túl korai volt… Túlságosan korai. Cassandra, ha rajtam múlt volna, még semmiképp sem mehettetek volna fel. Hannibal tévedett, még nem álltatok készen az igazságra! És kérlek, ne beszéljetek őrültségeket, Cassandra, Cain, fogalmatok sincs, mire képesek a megszállók. Éden a lehető legbiztonságosabb hely jelenleg mindnyájunk számára.
Végül szomorúan pillant Morganára.
– Igen… Attól tartok, veled kell egyetértenem, Morgana. Nincs más választásunk, mint Édenben összetartani, vagy odafent várni a pusztulást. Nehogy azt higgyétek, hogy nekem vagy bármely testvérünknek tetszik ez a helyzet, de hálásak vagyunk, hogy legalább életben vagyunk… Illetve nem vagyunk életben, de… Értitek, na. Oké… Mindjárt lepihenhettek, de a lakókörletek előtt még meg kell állnunk a központi társalgóban.
Közben Damien hiába üzen Drakulának, nem kap választ – és amikor kinyílik a lift ajtaja a társalgóban, ki is derül, miért. A Mester már a lift előtt várja a Gyermekeket, ám ezúttal sem állva, hanem tolószékben ülve. Ráadásul nincs egyedül: ott áll mellette Lucretia is, aki épp heves vitát folytat Drakulával. A helyiségben tartózkodó többi vámpír kíváncsian, de tisztes távolból figyeli a jelenetet.
– … ahogy arra már nem egyszer rámutattunk Castorral, Mester! Elfogadtuk a döntésedet, hogy tartsuk titokban a fenti állapotokat, amíg nem állnak majd teljesen készen, de ez a hirtelen, meggondolatlan lépés csak azért, mert Hannibal nem értett egyet velünk, elfogadhatatlan!
– Pontosan tudod, leányom, hogy az események felgyorsultak! Ronan és Gallowglass kezdik elveszíteni a türelmüket, és csupán idő kérdése, hogy az emberek után minket vegyenek célba! Talán már így is túl késő felkészíteni őket…
Ezzel Drakula és Lucretia is a Gyermekekre néz, miközben a már jól ismert, fiatal, maszkos vámpír néhány vérrel megtöltött kulaccsal szalad oda a kis csapathoz, elsősorban Lillith-hez.
– Igyatok, főleg te, nővérem! Gyorsan be kell gyógyítanunk a sebeidet.
Közben a Mester megszólítja a Gyermekeket.
– Eljött az idő, amelynek sokatok szerint már rég el kellett volna jönnie, míg mások szerint még mindig túl korai… de már nincs visszaút. Az igazságot akarjátok, jól mondom? Lucretia, készüljetek fel egy esetleges evakuálásra, valamint, ha szükséges, nyújtsatok támogatást Castornak és Hannibalnak a felszínen. A te kezedbe adom a művelet koordinálását, amíg én a testvéreiddel beszélek. Gyertek, gyermekeim, ott, az asztalnál kényelmesebb lesz.
Ezzel Jubilee gyorsan Drakulához lép, hogy a társalgó megjelölt asztalához tolja, ám a Mester egy intéssel jelzi, hogy maradjon, ahol van. Helyette inkább Damienre néz, és őt kéri meg, hogy tolja az asztalhoz.
(Ebben a körben még NE kérdezzetek Drakulától, egyelőre csak az eddigiekre reagáljatok, a következő körtől pedig egyesével zúdulhatnak majd a kérdések a Mesterre!)
Ultimate Guru- Moderátor
- Hozzászólások száma : 4515
Hozzászólások régi : 8282
Korábbi szint/kredit : 19. szint - 65 kredit
Aktuális szint/kredit : 19. szint - 65 kredit
Reputation : 1
Join date : 2011. Aug. 04.
Age : 40
Tartózkodási hely : Budapest
Karakteradatok
Főkarakter: Ultimate Guru
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Ultimate / Újvilág
Re: Éden
Stephanie Lyesmith - Tűzvirág
Különítmény tag; Hawkeye, not Hawkguy, SHIELD ügynök
Játékostárs(ak) neve: Jonathan Miller, Lucy Skatfield, Howard Saint, Meadow Kerr-Osborne, Sakura Hyuchia, Tyra Rel Brahe és Syn Lora Black
~ Cassandra, az Tűz Kegyeltje ~
Ah, hogy valaki szólt? Nem kifejezetten érdekelt, csak mintha egy szúnyog zümmögött volna, Morgana szavaiból azért több eljutott, igen, ha lehetne már nem lennénk itt. Jubliee szavaira, ha tudtam volna, akkor már bevertem volna a képét és lehet, hogy a nyelvét is kivágom és megetetem vele, vagy csak átvágom a torkát, hogy a saját vérében fuldokoljon. Kár, hogy nem élt, akkor sokkalta viccesebb lett volna.
- Fogd már fel te ostoba szobanövény IQ-jú ribanc, hogy nem a kicseszett igazsággal van problémánk, hanem azzal, hogy FOLYAMATOSAN A KÉPÜNKBE HAZUDTOK, ÉS OSTOBA GYEREKNEK NÉZTEK! – üvöltöttem rá a végén, vettem egy mélyebb levegőt és már nem kiabálva folytattam. – Főleg egymásnak ellentmondásos hazugságokkal. Elkezdted felfogni, hogy mi a gond, vagy beleverjem a fejedet a falba, hogy némi értelem is kerüljön bele?!
A tekintetembe és a szemeibe a harag és düh helyett már csak a mérhetetlen gyűlölet és megvetés került, ezekben „lángoltak”
- Hálás az ostoba, ennél a halál is jobb! – mondtam hihetetlenül ridegen. – Tart veletek össze a halál, dögöljetek meg mind még egyszer, végleg, majd örömtáncot járok a hullátok fölött és felgyújtom őket, és a lehető legnagyobb örömmel nézem végig, ahogyan mind hamuvá válik! Remélem a megszállók győznek és megölnek mindenkit itt. Kezdve veled és az imádott mestereddel!
Még engem is meglepett, ahogyan mennyire ridegen és gyűlölettel mondtam mindezt. Közben a lift is megérkezett és még a veszekedés is hallható volt. majdnem elnevettem magam, ahogyan a tolókocsis férget megláttam. Ha fizikailag tudott volna fájni az ostobaság, akkor ezek üvöltöttek volna a fájdalomtól, vagy már beledöglöttek volna.
- Maguk még mindig nem fogták fel, hogy mi a bajunk, elvileg mindent tud, ennek ellenére lósz*rt sem, nézzen a fejünkbe ha még képes rá és találja k! – mondtam. - Nem vagyok a gyermeked, soha sem leszek!
Hacsak nem kényszerít, akkor lépek még két lépést hátrébb, hogy a lehető legtávolabb legyek ettől a féregtől.
~ Helyszín: Éden ~
- kép:
Ah, hogy valaki szólt? Nem kifejezetten érdekelt, csak mintha egy szúnyog zümmögött volna, Morgana szavaiból azért több eljutott, igen, ha lehetne már nem lennénk itt. Jubliee szavaira, ha tudtam volna, akkor már bevertem volna a képét és lehet, hogy a nyelvét is kivágom és megetetem vele, vagy csak átvágom a torkát, hogy a saját vérében fuldokoljon. Kár, hogy nem élt, akkor sokkalta viccesebb lett volna.
- Fogd már fel te ostoba szobanövény IQ-jú ribanc, hogy nem a kicseszett igazsággal van problémánk, hanem azzal, hogy FOLYAMATOSAN A KÉPÜNKBE HAZUDTOK, ÉS OSTOBA GYEREKNEK NÉZTEK! – üvöltöttem rá a végén, vettem egy mélyebb levegőt és már nem kiabálva folytattam. – Főleg egymásnak ellentmondásos hazugságokkal. Elkezdted felfogni, hogy mi a gond, vagy beleverjem a fejedet a falba, hogy némi értelem is kerüljön bele?!
A tekintetembe és a szemeibe a harag és düh helyett már csak a mérhetetlen gyűlölet és megvetés került, ezekben „lángoltak”
- Hálás az ostoba, ennél a halál is jobb! – mondtam hihetetlenül ridegen. – Tart veletek össze a halál, dögöljetek meg mind még egyszer, végleg, majd örömtáncot járok a hullátok fölött és felgyújtom őket, és a lehető legnagyobb örömmel nézem végig, ahogyan mind hamuvá válik! Remélem a megszállók győznek és megölnek mindenkit itt. Kezdve veled és az imádott mestereddel!
Még engem is meglepett, ahogyan mennyire ridegen és gyűlölettel mondtam mindezt. Közben a lift is megérkezett és még a veszekedés is hallható volt. majdnem elnevettem magam, ahogyan a tolókocsis férget megláttam. Ha fizikailag tudott volna fájni az ostobaság, akkor ezek üvöltöttek volna a fájdalomtól, vagy már beledöglöttek volna.
- Maguk még mindig nem fogták fel, hogy mi a bajunk, elvileg mindent tud, ennek ellenére lósz*rt sem, nézzen a fejünkbe ha még képes rá és találja k! – mondtam. - Nem vagyok a gyermeked, soha sem leszek!
Hacsak nem kényszerít, akkor lépek még két lépést hátrébb, hogy a lehető legtávolabb legyek ettől a féregtől.
- felszerelés/egyebek:
- template nélkül:
- ~ Cassandra, az Tűz Kegyeltje ~~ Helyszín: Éden ~
- kép:
Ah, hogy valaki szólt? Nem kifejezetten érdekelt, csak mintha egy szúnyog zümmögött volna, Morgana szavaiból azért több eljutott, igen, ha lehetne már nem lennénk itt. Jubliee szavaira, ha tudtam volna, akkor már bevertem volna a képét és lehet, hogy a nyelvét is kivágom és megetetem vele, vagy csak átvágom a torkát, hogy a saját vérében fuldokoljon. Kár, hogy nem élt, akkor sokkalta viccesebb lett volna.
- Fogd már fel te ostoba szobanövény IQ-jú ribanc, hogy nem a kicseszett igazsággal van problémánk, hanem azzal, hogy FOLYAMATOSAN A KÉPÜNKBE HAZUDTOK, ÉS OSTOBA GYEREKNEK NÉZTEK! – üvöltöttem rá a végén, vettem egy mélyebb levegőt és már nem kiabálva folytattam. – Főleg egymásnak ellentmondásos hazugságokkal. Elkezdted felfogni, hogy mi a gond, vagy beleverjem a fejedet a falba, hogy némi értelem is kerüljön bele?!
A tekintetembe és a szemeibe a harag és düh helyett már csak a mérhetetlen gyűlölet és megvetés került, ezekben „lángoltak”
- Hálás az ostoba, ennél a halál is jobb! – mondtam hihetetlenül ridegen. – Tart veletek össze a halál, dögöljetek meg mind még egyszer, végleg, majd örömtáncot járok a hullátok fölött és felgyújtom őket, és a lehető legnagyobb örömmel nézem végig, ahogyan mind hamuvá válik! Remélem a megszállók győznek és megölnek mindenkit itt. Kezdve veled és az imádott mestereddel!
Még engem is meglepett, ahogyan mennyire ridegen és gyűlölettel mondtam mindezt. Közben a lift is megérkezett és még a veszekedés is hallható volt. majdnem elnevettem magam, ahogyan a tolókocsis férget megláttam. Ha fizikailag tudott volna fájni az ostobaság, akkor ezek üvöltöttek volna a fájdalomtól, vagy már beledöglöttek volna.
- Maguk még mindig nem fogták fel, hogy mi a bajunk, elvileg mindent tud, ennek ellenére lósz*rt sem, nézzen a fejünkbe ha még képes rá és találja k! – mondtam. - Nem vagyok a gyermeked, soha sem leszek!
Hacsak nem kényszerít, akkor lépek még két lépést hátrébb, hogy a lehető legtávolabb legyek ettől a féregtől.
Jonathan Miller - Black Jack
Különítmény tag, USAF főhadnagy, SHIELD ügynök
Játékostárs(ak) neve: Stephanie Lyesmith, Lucy Skatfield, Howard Saint, Meadow Kerr-Osborne, Sakura Hyuchia, Tyra Rel Brahe és Syn Lora Black
~ Cain, a Hódító ~
A szavai után csöndben figyelte a többiek kirohanását és szavait, Morgana megjegyzésére bólintott, amit Damien-nek mondott.
- Ahogyan Morgana mondta, ha tehetnénk a többség menne is – mondta.
Ezek után már nem is figyelt az őrült „nőszemélyre”, mert a korábbiak után eléggé biztosra vette, hogy további kitörései lesznek, amiben mindenkit szid, hogy nem jó nekik mindez. Ahogyan eddig is tette mióta felébredtek, végül Morgana-ra pillantott és egy mosolyt igyekezett magára erőltetni, nem túl nagy sikerrel.
- Igyekszem tenni azért, hogy ne legyek az és de igen változtat – mondta. – De ön nem katona hölgyem, így nem értheti.
Igazából maga sem tudta, hogy miért mondta mindezt, tipikusan az a helyzet volt, mint az álmoknál, mintha tudnád, emlékeznél, de minél jobban akarod, annál kevésbé tud az ember. Így valószínűleg csak ösztönösen csúszott ki a szájából mindez. A módszerrel, amit Cass választott – hogyha végig tudta mondani amit akart – nem értett egyet, de a szavakkal igen, őt magát is az zavarta a legjobban, hogy mindig mást hazudnak. Ahogyan megérkeztek a társalgóhoz a lifttel ott volt Dracula is, még mindig nem tudott lábra állni, tolókocsiban ült, ez valamelyest elégedettséggel töltötte el Cain-t és néhány pillanatra elmerengett, hogy vajon amiatt is, hogy ennyire küzdenek ellene az is gyengíti? A vérrel nem foglalkozott, igyekezett nem ránézni, hogy ne hányja el megint magát a gondolattól, hogy neki ezt meg kell innia.
- Igen, az igazságot – erősítette meg.
Ahogyan az asztalt került szóba, akkor ha tudott, akkor állva maradt ugyanott, ahol eddig volt, esze ágában sem volt odamenni, most itt tökéletesen érezte magát. De ha muszáj volt menni, mert rájuk erőltetik, akkor megy.
~ Helyszín: Éden ~
- kép:
A szavai után csöndben figyelte a többiek kirohanását és szavait, Morgana megjegyzésére bólintott, amit Damien-nek mondott.
- Ahogyan Morgana mondta, ha tehetnénk a többség menne is – mondta.
Ezek után már nem is figyelt az őrült „nőszemélyre”, mert a korábbiak után eléggé biztosra vette, hogy további kitörései lesznek, amiben mindenkit szid, hogy nem jó nekik mindez. Ahogyan eddig is tette mióta felébredtek, végül Morgana-ra pillantott és egy mosolyt igyekezett magára erőltetni, nem túl nagy sikerrel.
- Igyekszem tenni azért, hogy ne legyek az és de igen változtat – mondta. – De ön nem katona hölgyem, így nem értheti.
Igazából maga sem tudta, hogy miért mondta mindezt, tipikusan az a helyzet volt, mint az álmoknál, mintha tudnád, emlékeznél, de minél jobban akarod, annál kevésbé tud az ember. Így valószínűleg csak ösztönösen csúszott ki a szájából mindez. A módszerrel, amit Cass választott – hogyha végig tudta mondani amit akart – nem értett egyet, de a szavakkal igen, őt magát is az zavarta a legjobban, hogy mindig mást hazudnak. Ahogyan megérkeztek a társalgóhoz a lifttel ott volt Dracula is, még mindig nem tudott lábra állni, tolókocsiban ült, ez valamelyest elégedettséggel töltötte el Cain-t és néhány pillanatra elmerengett, hogy vajon amiatt is, hogy ennyire küzdenek ellene az is gyengíti? A vérrel nem foglalkozott, igyekezett nem ránézni, hogy ne hányja el megint magát a gondolattól, hogy neki ezt meg kell innia.
- Igen, az igazságot – erősítette meg.
Ahogyan az asztalt került szóba, akkor ha tudott, akkor állva maradt ugyanott, ahol eddig volt, esze ágában sem volt odamenni, most itt tökéletesen érezte magát. De ha muszáj volt menni, mert rájuk erőltetik, akkor megy.
- felszerelés/egyebek:
- template nélkül:
- ~ Cain, a Hódító ~~ Helyszín: Éden ~
- kép:
Az emberek szerencsére vették azt, amit mondtak nekik, így szinte azonnal neki is láttak annak, hogy távozzanak. Már jócskán messze voltak, amikor az utolsó két hiányzójuk is megérkezett. Az emberek mostanra már igencsak messze lehettek eddigre és Cain fejében az járt, amit hallottak tőlük. Az egész olyan szürreális, vagy inkább irreális volt. azonban az eddigi hazugságok miatt már ezt sem akarta elhinni, főleg, mert ennek totálisan ellentétét is hallották, hogy más kontinenseken dolgoznak vámpírok. Ennek fényében nem látta értelmét mindennek.
Ha sikerült elmondania Cass-nek, amit akart, akkor egyetértett vele, azon is, hogy kiborult a másik, igazából már neki sem volt kedve beszélgetni ezekkel.
Ha azonban a lánynak nem sikerült elmondania, amit akart, az sem volt túl lényeges, mert a tényen nem változtatott, hogy mindenben megpróbálták átverni és félrevezetni őket. és simán kiküldték őket fegyverek nélkül egy ilyen világba, ahol most már megerősítést kapott, hogyha megtámadják őket és védeni kellett volna a többieket, akkor mind meghalnak. Mielőtt belépett volna a liftbe még igyekszik belenézni Jubliee szemébe, ha nem sikerül, akkor is próbálja elmondani, amit akart.
- Magukkal nincs többé miről beszélnem – mondta ridegen és csalódottan. – Maguk egytől egyig undorító, beteg szörnyetegek!
Ezzel igyekszik beszállni a liftbe és ott szótlanul várja, hogy visszamenjenek a föld alá.
_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Thorhalla- Fórumanyu
- Hozzászólások száma : 14971
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Reputation : 59
Join date : 2011. Feb. 19.
Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders
11 / 22 oldal • 1 ... 7 ... 10, 11, 12 ... 16 ... 22
11 / 22 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.