Ravencroft Pszichiátriai Intézet

Adrian nem olyan nehézfejű mint amilyennek látszik. Ő bár a kék hajú alak bizalmatlansága óvatosságra inti de, valamiképp bízik a nőben. Amit mond az számára is kicsit zavaros.
-Szóval ha felébresztik az Alvót akkor annyi a földnek és a Midgar-nak is és nekünk ezt kéne megállítanunk?
A végső ajánlatra Adrian is biccent.
-Az tényleg jó lenne.
Ezek után pedig meg is történt. Elég furcsa volt ott a semmiben lebegni. Adrian figyelte a két ellipszist. Valamiért tudta, hogy mi az a fényes pont. Meg is értette de, hihetetlennek találta a dolgot.
-Ez, ez, ez durva. Nagyon durva.
Tényleg mást nem tudott volna rá mondani. De még nem volt vége. Bár most legalább ismerős helyen volt.
~Ez is csak egy álom.~
Tudta, hisz a napon ő már nem élne. Mosolyogva nézett bele. De ekkor megmozdult a föld. A hatalmas alak föléjük tornyosult és rájuk akart lépni. Adrian becsukta a szemét és várta a folytatást.

(B épület még mindig a vízben)

Miután, a srác nem mond semmi, a kérdésemre, így magamtól jövökrá, hogy amit az elöbb mandot, az egy varázsige féleség volt, révén mert a mondatától, szívacsá változott a flafon törmelék kis része. Úgy fest, van egy kis időm a pihenésre, de nem túl sok, mert érzem, hogy valami a lábamra tekeredik, és lefelé húz. Nagyon az a érzésem, hogy a sors nagyon azt akarja, hogy ne jussak ki. Bárhogyan is nézem, egyszerüen nemlátom azt ami/aki ezt csinálja, de mindjárt megfogja ezt bánni. Mert, felveszem megint a macska alakomat, és a karmaimmal tiszta erőből, a lény akármijébe vájom, hogy el engedjen, és ha ez megtörtént uszok is vissza a felszinre, levegőért. Ha fel érek, szét nézek, és csak akkor veszem észre, hogy őt is lehúzta az a valami. Egy nagy levegő, és ismét a víz alatt, hogy meg mentsem a fickót is, és ennek az érdekében, megint a karmaimat hivom segítségül.

A éület, Hanna Jones-Rider
A lemmingoid nő egészen hangtalanul tudott haladni és menekülni. Ez sokáig működött, ám zsákutcába ért, ahonnan nem vezetett út tovább. Megnézte, hogy a falak itt is ugyanolyan erősek voltak-e, nem látott-e csatornanyílást vagy bármi mást, ami járható útnak, kibontható, kivágható résznek számított volna. Ha szembe kellett néznie az üldözőjével, akkor kezdett csak beszélni elég hangosan ahhoz, hogy slater meghallja:
- Az AIM államminiszterének felesége, Hanna Jones-Rider vagyok, környezetvédő. Ha maga amerikai katona volt, tudhatja, mit jelent az ártatlanokat védeni. Kérem, árulja el, miért tartottak fogva és miért akarnak megölni engem?

D épület: James Mansfeld


Jamesnek csak az agresszióval és a beteges téveszméivel voltak gondjai. Amíg ide nem került. A sok gyógyszerezés, a bezártság, a nála sokkal súlyosabb, fogyatékkal élő és agyilag leépült beteg társasága furcsa dolgokat hozott ki belőle. Nem tudta, mit akart ezzel a csókkal. Elkapta a vágy és utat engedett neki. Ő se értette, Amy sem érthette meg. Elrohant, mert a rabok és JJ volt a fontosabb. A lány szavait megőrizte és nem felejtette el. Mikor a tömegben kiabált, nem jutottak el a kiáltásai a szellemi vezetőjükhöz. James megpróbált a tömegben utat törni magának és a két fekvő férfihez jutni. Elővette a zsebéből az ollót és feltartotta a magasba, így kiabálva közeledett:
- A haját le kell vágni! Gonosz mutáns ez, senkinek nincs zöld haja! Le kell vágni a haját, engedjetek, én levágom!

Miközben a nő magyaráz, nem igazán teszek, vagy mondok semmit, inkább csak hallgatom, és gondolkodom. Nem értem, hogy ezt miért nekünk mondja, miért engem ragadott ki egy elmegyógyintézményből, és társam, akit szintén láttam, de úgy tűnik azóta érdeklődését veszítette. Mindegy is, a lényeg, hogy nem teljesen értem a dolgot. Több párhuzamos világ, meg minden, akkor bőven van miből válasszon. Miért éppen mi?
- Még mindig nem értem, miért éppen mi? Mit tudunk mi megtenni, amit mások nem? Ha ennyi világ van, mint mondtad, és mindet veszélyezteti, akkor miért egy ilyen pár fős csoportnak szólsz? Miért nem a Bosszú Angyalok, a SHIELD, vagy valaki olyannak jelzel, akinek ez feladata, és akiket biztos hogy érdekel is? Egyszerű ember vagyok, nem csodatevő. Azonban vannak Asgardi istenek, és többféle természetfeletti, katona, vagy bármi más... vagy csak tolmácsoljuk az üzeneted? - teszem fel a kérdést, ami azóta foglalkoztat, hogy itt felkeltem. Tényleg nem értem, hogy mit tehetnénk... a világ legnagyobb kloroformos rongyával intézzük el a celestialt? GHB az italába? Komolyan nevetséges.

(B épület még mindig a vízben)

Jól végig gondoltam a dolgokat, és nem bántam meg, hogy váltottam,. De, ettől most macska ként, még jobban utállom a sos vízet, ami marja a szememet, így kénytelen vagyok becsukni azt. A karmolás, meghozza a kivánt hatást, és a rugás is, amit magamban meg is jegyzek. A fickót is keresem, akivel, együt vagyok. Nem tudom, hogy a kutatásom szerencsével járt-e, de találtam valamit, csak azt nem tudom, hogy ez a fickó, vagy pedig az a lény, akit az elöbb karmolttam meg. Csukot szemmel tapogatom ki, hogy az elöbb megérintett valami a fickó, vagy pedig azt a valamit, amit aelöbb megkaroltam. Hát, az aztán nagy poén lenne, de mégsem, mert lehet, hogy ezért meg is kapnám a magamét. De, őt azért meg is akarom találni, ezért kezdek tapogatózni. Majd, meglátom, hogy még is mit mondjak erre. Még, a szememet sem nyitomki, de azért mad megoldom a dolgot valahogy.

(Csak ennyit tudtam most írni.)

A éület, Hanna Jones-Rider

- Tévedés. Három fajtámbéli létezik még, a férjem és két házi mosómedve lemmingoid, de ők senkit nem öltek meg - hadarta Hanna, miközben kénytelen volt menekülni és az első néhány lövés elől elhajolni.
A félelem és az adrenalin dolgozott benne, egy jól felszerelt, képzett rendőr jött ellen lőfegyverrel és vérengző bosszúvággyal. Nem értette, miről beszélt, a Csöcs Csavarót valamilyen női szemmel rettenetesenkeh nag izó kínzóeszköznek gondolta. Sajnálta, hogy a férfi ilyen veszteségeket szenvedett el. Az ő bosszúvágyát értette is és nem tartotta olyan barbárságnak, mint a bundára éhes betegeket. Ha a lövések dördültek, azzal próbálkozott meg, hogy a kilövéseket kikerüli és ráveti magát a rendőrre, majd a súlyával, a szérum beadásakor kialakult jelentős zsírpárnával megnövelt súlyával, azaz kilencven kilóval ránehezedett és lefogta a kezeit, ha tudta. Ha volt lehetőség beszélni, akkor megtette.
- Uram, engem elraboltak és azt sem tudom, hová hoztak. Senkinek nem akarok ártani, csak ki szeretnék jutni és visszamenni Barbudára. Kérem, segítsen! - mondta szelíd hangon és arccal.

D épület: James Mansfeld


A kopasz beteg sikeresen tolakodott addig, amíg odaért végül a két fekvő férfihoz, akik eszméletlenek voltak. A zöld haj miatt rögtön megszólalt a fejében a mutánsveszély riasztója. Irigy volt mindenkire, akinek nagy haja volt vagy bundája és ez a hajszín valami szokatlanra utalt. Olyanra, akiket ő meg szokott támadni és ezért zárták be. El akarta pusztítani, előtte pedig megfosztani a nagy hajrengetegtől, ami megkülönböztette tőle. A másik nem is érdekelte annyira, az csak egy egyszerű rabnak tűnt. A többi bent lakó eddigre már ágyra pakolta a két férfit és elkezdték leközölni őket. James közeledett az ollóval és furcsán kezdte érezni magát. Émelygett, mégsem akart hányni. Szédült és a látása olyan lett, mintha köd ereszkedett volna rá.
- A mutáns erejével csinálja, tönkretesz, megbetegít, mint az átkozott orvosok! Öljük meg és vágjuk le a haját!
Megpróbált ráugrani vagy legalább ráesni a zöld hajúra és vágni az ollóval, ahol érte. Elborította a fejét az agresszió, már nem gondolkodott, csak vagdosott és szúrkálódott az ollóval.

Adrian viszonylag jól összefoglalta a dolgot csak a lényeget nem értette meg. Most viszont felcsillan a szeme.
~Te úr isten. Ha igazat mond akkor. Akkor az rossz.~
Elég egyszerűen fejezi ki magát de, ő már csak ilyen. Ezek után egy Adrian számára is érthetőbb magyarázatot hall. Úgy már tényleg egyszerűbb lenne.
-Tudja valaki a bosszúangyalok vagy a S.H.I.E.L.D. számát? Egyáltalán van valakinél telefon? És mit keres egy katonai szárny egy bolondokházában?
Ezt már rég fel kellett tennie és ha talán nem is a legjobb pillanatban de, végre megtette. San Fransisco-ban mikor a lény rálép akkor hideget érez.
~Ezt is rég éreztem már. Furcsa.~
Ezek utáni képeket is megérti.
~Invázió. Csak ezek mindent szétvernek.~
A végső megjegyzésre pedig Adrian is felszólal.
-Hát kösz. Csak még egy telefonunk sincs, hogy másokat felhívjunk.

-/// Kevin Steel --+-- Dark El Argo ///-


Továbbra is itt voltunk az álom síkon. 


Mint én, és mint Kevin is figyeltük az eseményeket. Egyikünk se akarta a világ végét, nekünk úgy tetszett a világ ahogy volt. Kivéve az a része, hogy egy testben voltunk. 
Az a gondolat, hogy meg tudjuk akadályozni ezt az egészet, csak ez az egy dolog ami érdekelt. Meg próbáljuk kinyírni az a valakit aki fel akarja kelteni a nagyfiút. Utána meg meg próbálunk elszökni a diliházból, talán Braziliába. Kevin ismét vissza tért a testünkbe. Nem támaszkodott már a vállamra. Csak egy testből figyeltük az eseményeket.
A "látomás" elől nem tértünk ki ezért sötétséget, és fájdalmat éreztünk. Meg kell akadályozni, hogy ez legyen a jövő. Nem tartottam fontosnak, hogy közbe szóljunk  a beszélgetésekbe. Így is megfelelő információkat szereztünk az eseményről. De az nem tetszett, hogy szóljunk másnak. Mert akkor rá jönnek mi is van a diliházban. Aztán át tesznek egy rendes börtönbe minket. Azt meg nem hagyhatom, hogy be zárjanak. Így is bezárva vagyunk Kevin ostobasága miatt.

Még megvan ahogy a lány kérdez, hosszú szünet ahogy megpróbálom a valóság fonalát megragadni, de mire sikerül késő. Alászállok ismét az ismeretlenbe. Éppen mikor már elhatároztam, hogy nincs itt semmi furcsaság csak egy szerencsétlen atlantiszi. Majd én leszek a víz, ő a kérdés a lány pedig egy távoli sötét sejtelem miközben buborékot köhögök és még egy gondolatra rágyújtok:
Vajon ha én lettem volna a létezés akkor azzal, hogy eltűntem a felszínről megtörtem a sort amit a világ folytatott már nélkülem is. Ha egy óriás kerék lennék abba maradna a szédülés csak mert már nem vagyok mozgásban. Ha megáll egy történet, ha a végére teszik a pontot akkor mitől lesz rövidebb a rajongók szemében. Ugyanaz a történet marad ha folytatja egy idegen kéz? Ha rosszul lesznek a magasban akkor az még mindig a kerék hibája? Ha isten megunta teremtményeit attól megszűnnek az ő játékszerei lenni?
A kimondott szó mit ér ha csak halálom előtt utoljára lehelem bele egy pár buborékba?

Furcsa dolgok történek velünk, egyszer csak mintha kicsúszna a lábunk alól a talaj majd közeledő spirálokat látunk meg.
~ Ezek meg mik?
Kérdem magamban de a válasz már érkezik is, annak ellenére, hogy fel sem tettem a kérdést.
~ Szép kis fényshow csak kár, hogy világok pusztulnak el miatta.
Aztán felmerül a tényeges kérdés: Mit tehetünk mi?
A válasz is érkezik ami elég egyértelműnek tűnik.
- Ha túlélem akkor megpróbálhetnám, de jelenleg a reális síkban elég rossz passzban vagyok.
Jegyzem meg, bár a sejtéseim szerint ez nem sokat oszt vagy szoroz. Elvégre haldoklás miatt hallucinálok itt, vagy mégsem?
~Grááá. Gyűlölöm ezeket az álom és látomásparadoxonokat.

A lény tisztázza a félreértést, nem nekünk meg megállítanunk a Celestialt - aminek örülök, mert elég halva született ötletnek tartottam már a legelején is, ahogy azt jeleztem is. A kérdésemre nem válaszol, vagy csak nem akarja kifejteni, hogy miért minket kér, és miért nem a nálunk hatékonyabbakat. Nem akarom annyiban hagyni, de valamiért úgy érzem, hogy amúgy se válaszolna rá, vagy csak nem érdekel annyira a téma, hogy jobban feszegessem - mindegy is, így inkább rá hagyom. Közben rámlép a Celestial, kissé kellemetlen érzés, de volt már rosszabb is - pár hónapja ugrottam át tűzbuborékon, annak a közelébe se ér. Közben a robotszerű izé leszedi a földi haderőt, amin nem lepődök meg, közben meg egyre több társa jelenik meg körülöttünk. Közben kommentálja a nyilvánvalót, hogy a jövőt látjuk, legalábbis a jövendölését. Oké.
- Egy kérdés: mi garantálja, hogy most sikerrel járunk? Már megpróbáltunk megszökni, nem igazán sikerült a dolog, úgy kerültünk ide a csávóval. - mutatok a szótlan arc felé, akivel megpróbáltuk a szökést.
- Ráadásul nem tudom ki az az elborult forma aki egy ilyet akar felkelteni, de nem tűnik egyszerű célpontnak. Már akivel találkoztunk is egy csettintéssel leszerelt engem meg a tagot - intek ismét a férfi felé - valahogy attól félek hogy ez a vezető se könnyű ellenfél.

Egy újabb alak jelent meg. Ő legalább ránézésre ide illett. A telefonos kérdésre Adrian nem kapott választ. Pedig tényleg egyszerűbb lenne. Bár az is igaz, hogy Adrian nem szíven keveredne közös ügyekbe a S.H.I.E.L.D.-el. Egyáltalán semmilyen ilyen ügyet nem akar. A kék hajú pedig tele van kérdésekkel. És egy nem túl megnyugtató hírt hall Adrian a vezetőről. Fel is keltenék de, neki még vannak kérdései.
-És ez pontosan miféle hatalom? És, hogy találkozunk mi a valóságban? És most komolyan van működő telefon itt a bolondokházában?

Hiába is keresem a Holmest, nem találom, és ráadásul még ha ez nem is lenne elég, megint megragad az a csáp féleség vagy mi, és mintha vissza adná nekem, amit én tettem vele. Nem tudom nem megállni, hogy ne órditsam el magam, aminek a hatására, víz kerül a számba, de még ezzel sem foglalkozok, révén mert el veszetem az eszméletem. Nem tudom, hogy meddig voltam eszméletlen, és azt sem tudom, hogy mi történt, csak annyiban vagyok biztos, hogy valahogyan, valahova kerültünk. Fel köhögök, és hasra fordulok, bár nem tudom, hogy miért teszem. Csak, most veszem észre, hogy Holmes itt van mellettem. Jobban szét nézve, látom csak, hogy egy sötét forgó folyoson vagyunk, de nem egyedül, mert ha jól látom, van itt valaki más is. A gyomránál, egy szúrt seb található, bár én nem vagyok törvény széki orvo, vagy bármi. Négy kéz-lábra állok, és a fiatal lányhoz megyek. Először, a nyaki ütő erét keresem meg, hogy tudjam azt, hogy él-e még, vagy már fölösleges lenne foglalkozni vele.